Thunder In Your Heart

50. A küldetés

Másnap Steve és Rei együtt mentek a központba.
-Rei! Már kerestelek!-ment eléjük Noah.
-Ne haragudj, tegnap apu partiján voltunk!
-Voltatok?-lepődött meg.
-Még nem volt alkalmam elmondani...!-kezdte Rei, majd széles mosollyal mutatta az ujján lévő gyűrűt.
-Mi? Ez nem igaz!-kiabálta el magát hangosan.
-Noah! Shhh!-tapasztotta a kezét a szájára.
-Most örül nekünk vagy kiakadt?-kérdezte Steve.
-Szólíthatom mostantól a kapitányt apunak?-viccelődött Noah.
-Mi? Te hülye! Nem!-ütötte meg a barátját Rei.
-Ezt el se hiszem! Akkor ezért nem voltál manapság a szobádba?
-Találtam jobb szállást!-nézett a férfira maga mellett.
-Csak kellett az az ütés, kapitány?-kérdezte vigyorogva Noah.
-Jól jött, köszönöm Noah!-mosolyodott el Steve.
-De ha még egyszer hozzányúlsz eltöröm a kezed!-jegyezte meg Rei.
-Vadmacska!-cukkolta.-Kíváncsi vagyok mit fog szólni a csapat!
-Nem! Noah!-szólt a barátjára.-A csapat nem tudhatja meg! Még nem!
-Miért?
-Nem akarjuk hogy erre figyeljenek! Fontos nap a mai, nagy a kockázat! Koncentrálnia kell mindenkinek!-folytatta Steve.
-Ennyire úgy gondoljátok nem lesz könnyű menet?-komolyodott meg Noah.
-Fogalmunk sincs mi vár ránk, az adatok alapján semmi se biztosítja azt hogy sikerrel járunk ezért nagyon pontosan kell dolgoznunk! Nem hibázhatunk!
-Stevevel többször átnéztük a terveket, adatokat de valahogy nem érezzük úgy hogy minden adat a rendelkezésünkre állna! Túl sok a buktató tényező...! Mi van ha sok civil lesz a környéken, mi van ha nem is jelenik meg a célszemély....?
-...vagy ha meg is jelenik akkor mi van ha másik helyen?
-Ti tényleg sokat foglalkoztatok az üggyel!
-Ezért jöttünk Noah...! Hidd el ha mi nem vagyunk magunkban biztosak a többieknek nem kell egyéb ok hogy elterelje bármi is a figyelmük, akármennyire is jó ügynökök!
-Én előre megyek, bent találkozunk rendben?-simogatta meg gyengéden Rei karját majd a terem felé vette az irányt.
-De attól még majd szólíthatom apunak?-viccelődött újra.
-Miért akarnád apunak szólítani?-nevette el magát Rei ahogy lassan ők is a terem felé mentek.
-Olyan vagy mint a testvérem...és gondolom te is apunak szoktad esténként hívni!-kacsintott rá.
-Perverz disznó!-motyogta az orra alatt.
-Na!
-Nem érti az apucis dolgot így nem, ha tudni akarod!-mosolyodott el.
-Nem érti? Mi az hogy nem érti?-állt meg Noah.
-Te is tudod hogy az ő ,,világukba" ilyen nem volt, és Steve elég konzervatív ha azt nézzük!
-Tudni akarom mit művel veled esténként?-fintorgott.
-Oh, arról nem mesélnék!-vörösödött el az arca.
-Te elpirultál!-mutatott az arcára.-Ne! Csak nem? Egy vadállat esténként?
-Mondjuk úgy hogy alá vagyok rendelve a kapitánynak amit nem bánok!-ismerte be.-De most már menjünk Noah, még elkésünk!
-Még is apuci csak nem tud róla!-jegyezte meg ahogy követte Reit a terembe.
A megbeszélés gyorsan lezajlott. A csapatok számára felvázolt tervvel készültek indulásra.
-Készen állsz?-kérdezte Steve a lányt aki mellette haladva figyelte a csapatot beszállni a furgonba.
-Készen!-mondta határozottan Rei.
-Ott találkozunk, rendben?-nézett a lányra mégis a tekintete aggodalmat sugárzott.
-Ne izgulj, minden rendben lesz!-nyugtatta a kapitányt ahogy az adóvevőt felszerelte.
-A jövendőbeli feleségemről van szó, ne kérd hogy ne izguljak!-kérte Steve.
-Nekem pedig a férjemről! Ugyanannyira kellene nekem is akkor izgulnom mégsem teszem mert bízok a képességeidben! Te is bízz az enyémekben!
-Bízok benned! Csak kicsit idegesít hogy nem foglak magam mellett tudni!
-Steve, így szól a terv! Menjünk aszerint rendben? Amúgyis végig kapcsolatban leszünk az adóvevőknek hála!
-Annyira meg akarlak csókolni...!
-....de nem teheted mert lebukunk!-mosolygott a kapitányra.-Megyek, mert még a végén itt hagynak minket!
-Vigyázz magadra!
-Te is kapitány!-mosolygott a férfira.
-Szeretlek!-mondta mielőtt bekapcsolta az adóvevőt és újra a szerepét játszotta.-Mindenki készen áll?-kérdezte a fülesen keresztül a csapatokat. Egy határozott igen után mindketten külön furgonba szálltak. Az úton mindenki végig a tervet ismételte a fejében.
-Mindenki akkor megértette a tervet?-kérdezte Rei ahogy egy órás út után a kocsi leparkolt.-Nem hibázhatunk! Az adóvevőkön keresztül kommunikálhatunk! Vigyázzon mindenki magára!-nyílt ki a kocsi ajtaja. Ők két utcával arrébb szálltak ki mint a kapitány csapata. Egy nyüzsgő utcán találták magukat, és talán a ruházatuknak köszönhetően az emberek sejtették hogy valami baj van mert mindenki sietve hagyta el a környéket.
-Civilek?-hallotta Rei a kapitány hangját.
-Elenyésző...! Nálatok?-kérdezett vissza ahogy egy magas épületbe vették az irányt. Szorosan mindenki fegyvert tartva vonult az épületbe.
-Az északi részen sok civil van...! Az épületből mindenképp valahogy csökkentenünk kell a civilek számát!
-Tudod mit mondott Fury...!
-Tudom...de ennyi áldozatot nem ér az a rohadék!
-Láttok valami gyanúsat?
-Nem, itt tiszta! Nálatok?
-Eddig tiszta...!-oszolt szét a csapat a jelzésre.-Reméljük nem az épület felső szintjére tervezett menni a rohadék!
-Próbáljatok valahogy a civileknek jelezni, de vigyázzatok magatokra!
-Értettem...kapitány!-egyezett bele a kapitány tervébe. Szintről szintre járva jeleztek a civileknek hogy meneküljenek. Mégis féltek hogy ez a pánik felkelti a célpont figyelmét.
-Itt valami nem stimmel!-jegyezte meg Noah.
-Én is így érzem!
-Kilencedik emeleten járunk de sehol semmi! Szerinted ennyire feltűnés mentesen sikerült volna a legfelső emeletig feljutnia? Hisz ha én itt dolgoznék és látnék egy idegen arcot, főleg azon a szinten ahova csak úgy bárki nem juthat be biztos megkérdezném mit keres itt!
-És akkor vagy lenne egy eltűnés bejelentés vagy egy holttest!
-Pontosan...! Te hol robbantanál a helyébe?-kérdezte Noah.
-Én? Nem itt...!-jegyezte meg Rei mikor egy ötlete támadt.-Noah te menj tovább én megyek megnézek valamit!
-Rei!
-Csak menj!-futott a lépcsőkön vissza a földszint irányába.
-Jelentést kérek!-hallotta meg Noah a kapitány hangját.
-A kilencediken járunk de eddig minden tiszta, maguknál kapitány?
-Tiszta...mintha tűt keresnénk a szénakazalban!
-Rei nálad mi a helyzet?-kérdezte Noah a fülesen.
-Nem veled van Rei?-hallotta meg a kapitány rémült hangját Noah.
-Előbb a földszint felé futott...! Rei hallassz engem?-ismételte a kérdést Noah.
-Francba...!-hallotta a kapitány utolsó kijelentését majd elnémult minden.