Thunder In Your Heart

78. Egy kis romantika

-Rei!-találta meg a lányt a szobában kuporogva.-Mit csinálsz?
-Csak...gondolkoztam!-válaszolta egy apró mosollyal.
-Még mindig azon gondolkozol amit Jacob mondott?-ült le vele szembe az ágyra ahogy a keze automatikusan nyúlt az övé után. Rei bólintott.-Ne csináld!-simogatta meg az arcát.-Minden rendben lesz! Vagy nem bízol bennem?
-Benned? Bármikor csukott szemmel is!-válaszolta őszintén.
-Akkor kicsit nyugodj meg!-az ujja gyengéden simogatta az arcát ami azonnal elérte a hatását. Rei testét elkezdte átjárni a nyugalom.-Mit szólsz ha van egy meglepetésem?
-Meglepetés?-lepődött meg.
-Miért nézel így?-mosolyodott el.
-Emlékeim szerint veszélyes elhagynunk a házat...!
-Nem is hagyjuk el!-állt fel ahogy a kezét felé nyújtotta.-Gyere kicsim!
-Most hirtelen nem tudom hogy meg kellene ijednem vagy nem!-állt fel ahogy azonnal Steve keze után nyúlt.
-Miért kellene félned?-indult lassan ki a szobából.
-Erre te válaszolj! Félnem kell?-kérdezte ahogy követte a kapitányt.
-Remélem nem ijesztően fog hatni!
-Úristen!-állt meg.-Mit műveltél?
-Most miért álltál meg? Gyere már!-nevette el magát.
-A lábaim úgy kezdtek remegni mint a kocsonya!
-Azt hittem az csak akkor van mikor meglátsz engem!
-...akkor is!-mosolyodott el.-A lábaid elé borulnék minden egyes alkalommal!-viccelődött.
-Na gyere, szépségem!-húzta újra magával.
-Kocsonya...!-mondta kissé remegő hangon. Mégis a poénkodást hamar abbahagyta amint meglátta Steve mivel készült.
-Mivel nem vihetlek el sehova se randizni, így muszáj voltam valami alternatív lehetőséget kitalálni!
-Ezt mind te csináltad?-sétált be a nappaliba.
-Valójában Jacob segített néhány kis dolgot beszerezni de igen!-Rei meghatódva nézte a nappaliban elé táruló romantikusan kialakított piknikező részt. Puha párnák a földön, gyertyák a szobában, miközben a tévében a kedvenc filme van bekészítve.-Túlságosan csendbe vagy!
-Csak...!-próbálta összeszedni magát.-Csak számolom hány órás a film!-viccelődött ahogy szembe fordult a kapitánnyal.
-Miért számolod?-nevetett ahogy elé sétált.
-Mert lehet addig nem fogom kibírni a kocsonya lábaimmal!-a mosoly az arcán pedig édes volt. Borzasztóan édes.
-Most arra célzol hogy a kocsonya lábaidnak tetszik ez vagy nem?
-Nagyon tetszik!-válaszolta ahogy megcsókolta a kapitányt.
-Reméltem!-fogta át a derekát ahogy szorosan húzta magához.-Szeretem a mosolyod, nagyon! Nem akarom többé a könnyeid látni!
-Most esküszöm a boldogságtól ilyenek!
-A boldog könnyeknek még adok szabad teret!-Rei szorosan bújt a kapitányhoz.
-Soha se fogom tudni elmondani neked mennyire nagyon szeretlek!
-Pont most mondtad!
-Nem!-rázta meg a fejét ahogy egy pillanatra se hagyta el Steve mellkasát.-Ez kicsit se mondja el mennyire...! Én...félek hogy túl kevés időt fogok kapni veled!
-Miért kapnánk túl kevés időt, kicsim?
-Mert még a száz év is kevésnek tűnne veled! És meglehet ha örökké élnénk még azzal se elégednék meg!
-Még ha örökké nem is élhetünk, a szerelmünk lehet örök nem?-nyomott egy csókot a feje búbjára.-Ígérem, minden egyes percben az életünkben biztosra fogok menni hogy tudd és érezd mennyire szeretlek!
-Ne merészelj kiszeretni belőlem!-emelte fel a fejét így szembe találta azokkal az íriszkék szemekkel magát.-Nem akarom hogy ezek a szemek másra nézzenek így!
-Ettől nem kell félned! Számomra egyetlen egy nő létezik az pedig a feleségem!
-És ha kislányunk lesz egyszer?-kérdezte most már egy apró mosollyal.
-Te most csőbe húztál?-nevetett a kapitány.
-Nem!-rázta meg a fejét.-Onnantól ő lesz a szemed fénye!-mosolyodott el.-Én max a kötőhártya!-viccelődött.
-Istenem de bolond vagy!-húzta magához ahogy gyengéden megcsókolta.
-Tudod hogy nem bánom mikor csókolsz de már szörnyen izgatott vagyok ez miatt itt a szobában! Nem kezdhetnénk a randinkat?
-De! Kezdjük!-sétáltak együtt a párnákhoz ahol egymáshoz bújva élvezték a kellemes ételt, italt és nem utolsó sorban a filmet.
-Szeretem ezt a filmet!-mondta ahogy a stáblista játszódott.-Te is?-nézett Stevere aki folyamatosan őt nézte.
-Az igazat megvallva végig téged néztelek!
-Mi?
-Annyira gyönyörű vagy!
-Te majdnem két órán keresztül csak engem bámultál?-hitetlenkedett.
-Még képes lennék folytatni!
-Steve Rogers!-mondta a nevét.
-Őrülten szerelmes vagyok beléd!
-Istenem!-feküdt hanyatt ahogy a kezével elrejtette az arcát.
-Mi az?-nevetett.
-Add istenem, hogy ezen gyorsan túl legyünk és minél előbb teherbe essek!
-Attól még gyakorolhatunk rá nem?-támaszkodott meg mellette.
-Oh, de még mennyire!-hajolt az ajkai után.
-Kényelmes lesz ez itt neked?-kérdezte ahogy elkezdte az oldalát simogatni.
-Ennél lentebb már nincs! Ennél mélyebbre nem fogsz tudni döngölni!
-Majd meglátjuk!