Thunder In Your Heart

59. Desszert?!

-Örülünk, hogy újra közöttünk van kapitány!-kezdte Fury.-A tervnek megfelelően járunk el továbbra is! Újra rajtaütést próbálunk mérni a célpontra! Kivéve egy változás!
-Változás?-kérdezte Steve.
-Maga nem vesz részt még az akción!-nézett a kapitányra.
-Mi?!-hallatszódott Steve ideges hangja.
-Jól hallotta! Az orvosok még pihenést javasoltak magának!
-De már jól vagyok! Kiengedtek a kórházból is!
-Azért engedték ki mert nem szorul kórházi ellátásra de az nem azt jelenti hogy fizikailag megfelelő állapotban van!
-Ne vicceljen már velem! Akkor ki megy a küldetésre?
-Reinna maga vezeti mindkét csapatot a küldetésen!-nézett a lányra.
-Tessék?-nézett fel a lány a papírokból.
-Jól hallotta! Mivel a kapitány nem vehet részt még a küldetésen addig maga a parancsnok!
-El ne képzelje hogy egyedül elengedem őt erre a küldetésre!
-Sajnálom, de ez a parancsom!
-Azt mondtam nem!-csapott az asztalra Steve.
-Ha elfelejtette volna még ennek az ügynek én vagyok a parancsnoka! Maguk egyedül a csapatért felelnek!
-Leszarom hogy ki felel a feladatért! Rei nem megy egyedül oda!-határozott volt. Miért is ne lett volna? Élete szerelme egy küldetésen amelyről még ő is nehezen tért vissza élve.
-Fogja vissza magát kapitány, vagy kivezéreltetem!
-Akkor én is távozom!-állt ki Steve mellett Reinna.
-Ne felejtse maga se hogy a küldetés az elsődleges feladat ami miatt itt vannak és nem a kis mesebeli szerelmük miatt!
-Mit mo-...?-kezdte volna Steve de Rei a szavába vágott.
-Irigységet érzek!-mosolygott a férfira.-Maga lehet nem hisz az e fajta érzelmekben de szerintem mi vagyunk az élő példa arra hogy az a fajta mesebeli szerelem igenis létezik! Próbálhat más véleményre téríteni minket de kudarcot fog vallani!
-Irigység? Ugyan már! A kapitány évekkel ezelőtt képes volt magát elhagyni csak azért mert magát hibáztatta a maga makacssága miatt!
-Én megölöm!-indult Fury irányába Steve.
-Hálás vagyok azért mert úgy döntött!-mosolyodott el Rei, Steve lábai pedig lefagytak. A tekintete azonnal Rei arcára vándorolt.-Ha ő nem enged el soha se lennék az aki ma vagyok! Mindent csakis neki köszönhetek!
-Rei...!
-Tudja mit? Dugja fel magának ezt az egész küldetést! Ha kell magánakcióba kezdünk és úgy vetünk ennek véget! Úgyhogy a maga döntése hogy segíteni akar nekünk és sikerrel járni vagy majd a másik oldalról nézni ahogy mi learatjuk a babérokat!
-Maga mit képzel?-akadt ki Fury, Rei megnyilvánulásán.
-Kell egy pap...minél előbb!-motyogta Steve Noahnak ahogy csodálattal nézte a kedvesét.
-Befejezte? Folytathatjuk normálisan a megbeszélést vagy nem?
-Mára elég volt magukból!-csukta be a mappát ahogy kiviharzott az ajtón.
-Hm, remek!-csukta be a mappát Rei is ahogy felállt.-Mehetünk, ebédelni!-nézett a kapitányra, aki még mindig nem akarta elhinni Rei hogy szembe ment Furyval.-Nem vagytok éhesek?
-Ez marha szexi volt!-mondta széles mosollyal Noah.
-Hé! Ezt csak nekem szabadna mondanom!-szólt Noahra.
-Akkor mond!-jegyezte meg Rei egy édes mosollyal.
-Ugye most nem akartok előttem egymásnak esni?-kezdett pánikolni Noah.
-Ami azt illeti....!-kezdte Rei.
-Nem!-válaszolt mosolyogva Steve.
-Nem?!-kérdezett azonnal vissza.
-Nem!-ismételte meg Steve a válaszát.
-Égés!-súgta Reinek Noah.
-Először elviszem őt ebédelni, majd csak utána!-nyújtotta a kezét a menyasszonya irányába.
-Mi?! Fúj!-vágott egy arcot.
-Ez tetszik!-csillogtak a szemei, majd azonnal átölelte a kapitányt.
-Mit akarsz enni?-kérdezte ahogy a fejére nyomott egy puszit.
-Jó kis gyros?-nézett fel rá.
-Sajtos gyros, amit annyira szeretsz?
-Pontosan!-bólintott.-Túlságosan ismersz!
-Utána egy finom süti?
-Nem! Nem kell desszert!
-Miért? Mindig szoktál sütizni utána!-lepődött meg.
-Most te leszel a desszert!-mondta egy kacér mosollyal.
-Idehányok!-kezdett szimulálni öklendezést Noah.
-Ha folytatod itt azonnal leteperem a kapitányt!-nézett Rei Noahra.
-Azt hiszed végignézném?
-Igaz, kár lenne irigykedned neked is!
-I-irigykedni? Ch! Én? Ugyan már!-legyintett.
-Néha túl sok infót adsz át másoknak!-jegyezte meg Steve.
-Ebbe semmi olyan nem volt! Még ha arról kezdenék mesélni milyen nedvessé teszel akkor...!-folytatta volna de Steve a szájára tette a kezét.
-Túl sok infó!-szólt rá Steve.
-Ez undorító!-Steve pedig érezte Rei teste mennyire remeg a visszatartott röhögőgörcstől.
-Gyerünk ebédelni!-engedte el Reit.
-Gyerünk!-fogta meg a kapitány kezét.
-Nem jössz, Noah?-kérdezte Steve.
-Nem, köszönöm! Úgy érzem gyomorrontásom van!
-Biztos?
-Teljesen!-bólintott.-Jó étvágyat nektek!-hagyta ott őket.
-Tudod hogy most szörnyen rossz voltál?-nevette el magát Steve.
-Oh, én mindig jó kislány vagyok!-álcázott egy szende szűz kinézetet az arcán.
-Ezt tudod hogy én szoktam mindig neked mondani?-simította hátra a haját.
-És nem ilyen szituációban!-nézte szüntelenül a kapitányt.
-Nem, nem éppen!-simogatta meg az arcát. Ezek az érintések pedig hatással voltak Reire.
-Lehet a desszerttel kezdenék!
-Azt hittem éhes vagy!-mosolyodott el.
-Rendelhetünk is, addigra végzek a desszerttel!-hajolt fel az ajkai után.
-Menjünk haza!-húzta magával az ajtó irányába a lányt. Végül is Rei megkapta a desszertet és az ebédet is. És még egy repeta is belefért.