Thunder In Your Heart

35. A fogadás

4 évvel később:

-Itt vannak a papírok amiket kértél Steve!-adta át Sharon őket.-Ő közülük kellene választanod!
-Mind erősek!-nézte a lapokat.
-A te tanítványaid!-mosolygott rá Sharon.
-Most pedig igazi harcosok!
-Végül is nem egy egyszerű küldetés az ami előttünk áll!
-Pontosan mikor érkezik meg az alakulat azzal a férfival?
-Elméletileg holnap délelőtt tizenegy felé!
-Még most is alig akarom elhinni, hogy ennyi hónap után elkapták az egyik tettest!
-Még így is három szabadlábon szerte a kontinensen...valahogy nehezen hiszem hogy sikerrel járhatunk!-hitetlenkedett Sharon.
-Pont ezért akarta Fury hogy dolgozzunk össze az elit alakulattal!-vizsgálta tovább az ügynököket.-Ő nem rossz egynek!-tette félre az adatlapot.
-Te találkoztál már valaha is ilyen elit ügynökkel?
-Nem volt még szerencsém hozzá! Meg van a kis életük nekik is ahogy nekünk is!
-Szerintem beképzelt emberek lehetnek!-gondolkozott hangosan.
-Miért?-nézett rá Steve.
-Gondolj bele, ők az elit alakulat, biztos azt hiszik ők az istenek mi meg a pornép!
-Akik ott vannak mind megdolgoztak azért a címért! Sokat hallottunk a kiképzésükről, ami igazán emberpróbáló! Ne ítéljük meg őket csak így!
-Én nem vagyok abban biztos hogy a parancsnokuk nem fog számunkra is utasításokat osztogatni!
-Pont ezért kért meg Fury hogy személyesen vegyek én is részt a küldetésen! Az e féle nézeteltérések elkerülése végett!
-Ne értsd félre! Veled semmi problémám! De egy ismeretlen akarja majd megmondani egy idegen terepen hogy ő az atyaúristen szerinted a többiek hogy fognak reagálni?
-Feleslegesen aggódsz! Inkább válasszuk ki a csapattagokat! Aztán pihenjünk, hosszú időszak áll előttünk!
-Rendben!-egyezett bele Sharon.-Tudod azon gondolkoztam pedig, hogy ha ezzel végzünk elmehetnénk vacsorázni!
-Nem éppen alkalmas, ne haragudj!
-Mindig ezt mondod...hanyadik éve is? Harmadik...negyedik?-gondolkozott.
-Elfoglalt egy személy vagyok!
-Vagy inkább csak nincs kedved velem tölteni az időt!
-Erről szó sincs!-nyugtatta meg a nőt.-Nem hiszem hogy az én életembe, alkalmas lenne egy kapcsolat jelen pillanatban!
-Meg se akarod próbálni?
-Megelőzöm, azt hogy bárki is sérüljön!-magyarázkodott. Sharon ezzel abba is hagyta a próbálgatást. Körülbelül egy óra alatt össze is szedték a csapatot. Steve így újra a napi kis rutinját végezte. Zuhany, egy kis tévé amit az évek alatt kitanult, majd lefekvés előtt egy sms. Egy sms minden áldott nap ugyannak a személynek. Soha se reagál rá, és abban se biztos hogy látja mégis minden egyes nap küld neki egy rövid üzenetet. Azóta a nap óta amióta eltűnt az életéből. Igen, Reinek címezte őket.
Steve legutóbbi üzenetei:
Március 4.
S: Ma esett...mégis a nap végén láttam a szivárványt...vajon egy szivárványt néztünk egész végig?
Március 5.
S: A tegnapi esőnek nyoma sincs. Süt a nap, az emberek boldogok. Én még sem tudok mosolyogni, miért?
Március 6.
S: Tudod, nagy baj hogy képtelen vagyok lerészegedni. Legalább egy napig szeretnélek az emlékeimből kitörölni, csak hogy ne érezzem ezt a fájdalmat.
Március 7.
S: Tony ma is a gyerekkori képeid nézte. És biztos nem mondok új információt, de már akkor gyönyörű voltál.
Március 8.
S: Biztos őrültnek nézel amiért már negyedik éve ezt csinálom...írok annak ellenére hogy soha se reagálsz...! És biztos nem érted miért teszem, mikor én rontottam el mindent. Valójában fogalmam sincs miért engedtelek el, mikor képtelen vagyok téged elengedni!
Március 9.
S: Sokat gondolok rád...mégis azzal próbállak elfelejteni, hogy azt hazudom magamnak már nincsenek érzéseim irántad. Valójában egyetlen egy napra se múltak el az irántad táplált érzéseim. Még mindig szeretlek.
Másnap reggel Steve azonnal a S.H.I.E.L.D-hez ment hogy megbeszélje a csapattal az elkövetkezendő időszakot. Annak ellenére, hogy Furytól kapták a parancsot, a kapitányra hagyott minden egyéb vezetői utasítást.
-Tehát ha jól értjük, további három őrült fickó után nyomozunk, akik világ pusztítással fenyegetőznek?-kérdezte az egyik ügynök.
-Pontosan, eddig jelenleg négy nagyobb városban hajtottak végre pusztítást, körülbelül 1600 civil életét követelve!
-De mit tudunk tenni ha ők három különböző helyen vannak?
-Megállítjuk őket! Az elit alakulat az egyiküket elkapta, így minél előbb ki kell belőle szednünk az információkat hogy a küldetést sikerrel végre tudjuk hajtani!
-Maga is velünk tart kapitány?
-Ki nem hagynám!-mosolygott a srácokra. Szerette őket tanítani, most pedig hogy együtt mehetnek küldetésre boldoggá tette. Még ha az ügy nem éppen egy nyugis, álom munka.-Készülődjünk, tíz perc és itt van az alakulat a fogollyal!
-Maga ismeri a kapitányuk?-futott mellé az egyik ügynök.
-Nem, még évekkel ezelőtt azt mondták egy elég keményfejű férfi a vezető aki körülbelül élve képes megenni az embereket ha valaki nem teljesíti a parancsát!
-Kannibál?-viccelődött az ügynök.
-Meglehet, így vigyázzatok nehogy ti is a vacsorája legyetek!
-Nem félünk, maga kapitány úgy is megvéd!-hallatszódott a sor végéről.
-Meg!-mosolyodott el Steve. Az épület előtt álltak ahogy biztosították az ügynökök a területet hogy civilek a közelbe ne tudjanak jönni.
-Már alig bírok magammal!-szólalt meg az egyikük.
-Miért?-fordult hátra a másik.
-Téged nem izgat hogy nézhet ki Mr. Kannibál? Olyan szemtakarója lehet mint Furynak?
-Lehet! Vagy képzeld el hogy az egész arcát maszk takarja csak hogy még ijesztőbb legyen!
-Fogadjunk hogy ez valami nyugdíjas öreg fazon lesz aki nem képes a seggén ülni!
-Beszállok én is!-hallatszódott a sor végéről.
-Én is!
-Én is!-mondta sorba a csapat.-Maga kapitány mire fogad?
-Fogadni? Nem az én stílusom!
-Nemár! Csak egy játék kapitány!
-Szerintem fiatal!-jegyezte meg Steve.
-Oh, kapitány csúnyán ki fogjuk magát rabolni!-nevették el magukat.
-Meglehet!-mosolyodott el ahogy megpillantotta a sarkon beforduló autót.-Készüljetek!
-Izgulok, csak öreg legyél, csak öreg legyél!-tette keresztbe az ujjait az ügynök. Az autó leparkolt. A járműből sorra szálltak ki a fekete egyenruhás férfiak, akikről már így meg lehetett mondani, nem éppen vékony, gyenge testalkattal rendelkeznek. Az arcukat maszk takarta. A fogolyt egyenesen az épületbe vitték.-A maszk stimmel! A maszk stimmel!-ugrált örömébe az ügynök.
-Viselkedj Thomas!-szólt rá a kapitány.
-Sajnálom!-állt újra vigyázba. A következő személy azonban más érzetet adott az embereknek. Nem egy erős, kigyúrt alkat volt mégis a járása, a testtartása magabiztosságot, erőt sugárzott. Fury egyenest hozzásétált majd pár szót váltva indultak a kapitány irányába.
-Kapitány beszeretném mutatni magának az elit alakulat vezetőjét!-kezdte Fury.
-Mondja hogy maga öreg!-türelmetlenkedett Thomas.
-Thomas!-szólt rá Steve.-Ne haragudjon! Tudja elég sok mindent hallottunk már magáról így a csapat fogadott vajon hogy nézhet ki!-mosolyodott el.-A nevem Steve Rogers kapitány, nagyon örvendek!-nyújtotta felé a kezét. Az elit alakulat vezetője azonban a maszkja után nyúlt. A következő pillanat pedig örökre Steve retinájába égett. Azok a gyönyörű kék szemek, a puha, dús ajkak, a bársony bőr, a gyönyörű barna haj amit eddig a maszk takart most lágyan hullott a vállaira.
-Ez nem is öreg!-kiabálta el magát az egyik ügynök.
-Örvendek, kapitány!-mondta széles mosollyal.-Reinna Stark, az elit alakulat vezetője!-nyúlt a férfi keze után.
-Rei...!
-Rég találkoztunk...kapitány!-mosolygott rá.
-Azt hiszem szerelmes vagyok!-mondta Thomas ahogy egy pillanatra se tudta levenni a szemét a lányról.