Thunder In Your Heart

34. Az utolsó üzenet

-Francba Rei! Azt mondtad jól bírod az alkoholt!-cipelte be a liftbe Reit.
-Ámen!-kiabálta el magát.
-Mi? Nem! Rei az apád meg fog ölni! Azt mondtam neki vigyázok rád!-folytatta Noah ahogy megnyomta a lift gombot.
-Mindenki azt mondja, és elbukik!-le akart ülni a földre de Noah nem engedte.
-Ne! Ne! Ne! Mindjárt felérünk és lefektetlek az ágyadba!
-Lefekszünk?-beszélt félre Rei.
-Úgy érzem többet nem kellene felkelnem!-gondolt arra mit tenne vele a csapat. Az ajtó kinyílt és újabb este mikor csak a kapitány tartózkodik a nappaliban.-Rogers kapitány!-segített Reinek kiszállni a liftből.
-Rei!-pillantotta meg a részeg lányt.
-Sajnálom kapitány! Azt mondta jól bírja az alkoholt! Nem kellett volna hinnem neki!
-Azt hittem kiállításra vitted!-rohant hozzájuk.
-Oda is, aztán inni akart! Felviszem a szobájába!
-Hagyd majd felviszem!
-Biztos ne segítsek?-kérdezte Noah.
-Nem kell, megoldom!-kezdte segíteni Reit az emeletre.
-Engedj el!-harcolt ellene Rei.
-Csak engedd hogy segítsek!-mondta határozottan Steve.
-Miért vagy kedves hozzám?-az arca piros volt az alkohol miatt.-Engedj el!
-Ha elengedlek, el fogsz esni!
-Miért érdekel ha elesek vagy sem?-indult volna egyedül az emeletre de Steve nem engedte.
-Rei...!
-Azt mondtam ne nyúlj hozzám!-rántotta el a kezét.
-Elég volt!-kapta fel a karjaiban ahogy az emeletre cipelte. Rei végig hadonászott, ütötte a mellkasát de Stevet nem érdekelte. Egyenesen a fürdőbe vitte ahol a hideg zuhany alá beállította Reit remélve picit kijózanodik.
-Te...te nem vagy normális!-vacogott ahogy menekülni akart de Steve nem engedte. Helyette beállt ő is a zuhany alá és a falhoz szorította Reit.
-Igen, nem vagyok! Rég nem vagyok normális! De amit teszel magaddal...nem hiszem hogy végig kellene néznem!-határozottság volt a szemében. Rei csak nézte őt. Mikor lettek ők ilyen idegenek egymásnak?
-Miért...szakítottál velem?-nyugodt volt a hangja. Talán a hideg víz hatott rá.
-Rei...!
-Miért kérted meg a kezem...ha egy hétig se lehettem a menyasszonyod?-fájt Rei szíve a kérdések kimondásával.
-Bonyolult ez Rei...!
-Csak...csak egy hülye időtöltés voltam számodra?-remegett meg a hangja.
-Mi? Nem! Dehogy...!-ellenkezett azonnal.-Csak azt gondolom...jobb ha olyan embert keresel magad mellé aki hozzádvaló!
-Hozzámvaló...úgy látszik soha egy pillanatig se hallottál engem...!-kerülte ki a kapitányt ahogy a törülköző után nyúlva kezdte szárítani magát.-Menj el, kérlek...!
-Rei nem vagy jól...!
-Jól leszek, amint elmész!-nem fordult szembe vele. Képtelen lett volna rá. Minden egyes alkalommal ő belülről egyre jobban összetör és fogalma sincs hogy lenne képes meggyógyulni.
Valójában egy szemvillanás alatt eltelt egy hét. Azóta a nap óta nem beszélt Stevevel. Talán jobb is így...könnyebb lesz a búcsú. A pár napban több időt töltött az apjával, és a csapat többi tagjával. Emlékeket akart, amikre boldogan emlékezhet vissza. Szerencséjére Bruce és Vízió maradt a bázison, így csak remélni tudta könnyen el tudja hagyni a bázist. Eleinte hezitált de a napok, ahogy teltek egyre biztosabb lett a döntésében. Nem pakolt magának sok cuccot. Nem akart semmit ami ideköti. Új életet akart kezdeni, ehhez pedig muszáj elengednie a régi emlékeket.
-Rei! Hova mész?-kérdezte Bruce ahogy megpillantotta a sporttáskát a kezében.
-Csak...edzeni!-találta ki a kifogást.
-Hova? Biztos jó ötlet elmenned? Akkor inkább lekísérünk az edzőterembe Vízióval!
-Nem! Nem kell!-ellenkezett azonnal.-Noahval megyek edzeni! Megbeszéltük, hogy találkozunk az edzőterembe!
-Tony nem biztos hogy örülne! Pihenned kellene még!
-A napokban is mászkáltam!
-De az nem erőléti edzés volt!
-Esküszöm vigyázok!-mosolygott Brucera.
-Rendben, de ha nem érzed jól magad azonnal szólj!-szólt rá Bruce. Rei pedig egyre idegesebb volt mikor meglátta a kamerán, hogy a csapat visszaért.
-A francba!-morogta az orra alatt.-Mennem kell!-sietett a lift felé.-Gyerünk, haladj!-nyomta folyamatosan a gombot mintha abba bízott volna úgy gyorsabban a földszintre ér. Tony egyik kocsikulcsát markolta a kezében, amivel a szökést tervezte.-Nyílj ki! Gyerünk!-kapkodott. Tudta ha most elkapják, élete végéig bezárják a szobájába.
-Szia Bruce, Vízió!-köszönt nekik Wanda.
-Sziasztok!-köszönt vissza Bruce.
-Minden rendben volt?-kérdezte Tony.
-Persze, nálatok?
-Remekül ment minden, még gyorsabban is mint gondoltuk! Rei odafent van? Szólok neki hogy megjöttünk, hogy ne aggódjon!-indult volna az emeletre Tony.
-Rei? Nem találkoztatok félúton? Épp most ment el!
-Hova ment?-kapta fel a fejét mindenki.
-Azt mondta edzeni megy Noahval! Pont előttetek ment le a lifttel!
-De a lift...a garázsnál állt...!-gondolkozott Sam. A kapitány azonnal a kamerára szegezte a tekintetét ahol meglátta a garázsban futó lányt aki idegesen próbált minél előbb a kocsiba szállni. A kapitány pedig mint aki megérezte Rei tervét.
-A kurva életbe!-rohant a lifthez amit akármennyire is gyorsan akart elérni, nem ment. A lépcsőt választva futott hogy elkapja őt. Talán életébe nem futott még ilyen gyorsan mint most. Mégis ahogy a garázsba ért a kocsi csikorgó hanggal ment el mellette. Steve gondolkodás nélkül futott a motorjához amivel azonnal Rei után ment. Ahogy Rei a visszapillantóba nézett meglátta a kapitányt.
-Francba...ne csináld! Ne kövess!-mondta idegesen ahogy a gázra lépett remélve hogy le hagyja őt. De Steve nem lassított.
-Állj meg Rei! Állj meg!-gyorsított. De kivételesen az élet Rei mellett állt. Épp átcsússzant a lámpánál, mikor a kapitány követni akarta de meg kellett állnia, ha nem akart balesetet elkövetni. Rei fellélegzett. A reptéren a S.H.I.E.L.D új tagjaira Fury várt, így a beszállás zökkenésmentesen ment.
-Reinna!-üdvözölte a lányt.-Noah!-vette észre a fiút a lány mögött.
-Siessünk, a kapitány a nyomomba van!-kapkodott levegőért.
-Vigyázzatok magatokra, innentől átadlak titeket az új parancsnokotoknak!-a parancsnok azonnal a repülő felé vitte őket ahol megkezdték a beszállást.
-Figyelem tanoncok!-hallották a férfi hangját.-Innentől az én szabályaim szerint játszunk! Adok egy percet hogy egy utolsó üzenetet küldjenek a szeretteiknek, utána elkobzom mindannyiuk telefonját!-kiabálta.
-Ez szigorúbb mint az öreganyám volt!-motyogta Noah.
-Még most leszállhatsz!-nézett rá Rei.
-Nincs visszaút!-mosolygott a lányra.
-Az egy perc indul most!-kiabálta a parancsnok!
-Te kinek írsz?-kérdezte Rei.
-Senkinek! Szerencsére nem kell ezen izgulnom! Te? Az apádnak?-Reibe kettős érzések voltak mégis az utolsó üzenetet nem neki küldte. Visszaemlékezett a két hete történt párbeszédére Stevevel.
-Te akkor mibe vagy rossz?-kérdezte Rei a kapitányt ahogy a karjaiban aludt.
-A technikában? A mai napig nem tudom a tévét tökéletesen kezelni!-mosolyodott el Steve.
-Mit is vártam?-mosolyodott el Rei.
-És te? Van valami ami a gyengeséged?-kérdezte Steve.
-A búcsúzás...!
A szemében könnyek gyűltek majd kiválasztva a nevet pötyögni kezdett.
,,Mondtam hogy szörnyű vagyok ha búcsúzni kell...! Köszönöm az emlékeket!"-ez volt az utolsó üzenet amit a szeretett férfihoz intézett. Rei eltűnt azzal a repülővel együtt.