Thunder In Your Heart

24. Névjegyzék

-Olyan jó most ez így!-jegyezte meg Rei Steve karjaiban.
-Hidd el, ha lehetne örökké így maradnék veled!
-Pucéran?-mosolyodott el.
-Az is egy lehetőség!-nevette el magát Steve ahogy erősen ölelte magához a lányt.-Gyönyörű...!
-Micsoda?-kérdezte Rei.
-A mosolyod! Nem mondták még?
-De! Te! Mindennap!-csókolta meg a kapitányt.
-Mondani fogom amíg élek!
-Mond hogy halhatatlan vagy!-bújt Steve mellkasához.
-Senki sem halhatatlan Rei!
-A francba...!
-Rei!
-Miért érzem azt hogy ha száz évig is fogok élni kevés lesz az a nyolcvan év veled?
-Akkor muszáj lesz tovább élnünk együtt nem gondolod?
-Nem vagyok szuperkatona mint egyesek!
-De egy fantasztikus nő vagy!
-Egy fantasztikus férfival az oldalamon!-csókolta meg a kapitányt ahogy az álom lassan elnyomta őket. Reggel együtt indultak vissza a hadiszállásra de egy valamit elfelejtettek. Mit fognak mondani a csapatnak és legfőképp Tonynak?
-Rei! Hol voltál? Egész éjjel nem jöttél haza!
-Öhm én...!
-És te Rogers? És mi ez a ruha rajtad Rei?-kérdezte Tony. Steve pedig azonnal meg akarta védeni Tony hülye kérdéseitől de Rei megelőzte.
-Inni voltam...megint! Steve csak meglátott és...csak haza hozott!
-Mi? Rei mi a fene van veled?-támadta le Tony.
-Fiatal vagyok és élem az életem!
-És egész éjjel kimaradtál?
-Nem az utcán voltam ha ez megnyugtat!-forgatta meg Rei a szemeit.
-Akkor? Tudtommal nincsenek itt barátaid!
-Komolyan el kell mondanom a szexuális életem neked?-kezdett ideges lenni Rei.
-Mi?-akadt ki Tony.-Egy fiúnál aludtál?
-Nem hiszem hogy magyarázkodnom kellene mit csinálok!-hagyta ott Tonyt. Steve sajnálta Reit. Szíve szerint elmondaná hogy együtt vannak és inkább megharcolna Tonyval a lányáért de tiszteletben akarta tartani Rei kérését. Rei a szobájában bújkált mikor Steve nyitott be az ajtón. A szemeit könnyek mosták de amint meglátta a kapitányt az arcán megjelent a mosoly.
-Jól vagy?-sétált az ágyához.
-Igen!-válaszolta ahogy egy mosolyt álcázott az arcára, de Steve tudta. Tudta hogy egyáltalán nincs jól. Hisz Rei gyűlölt Tonyval veszekedni mégis Tony túlzó apai védelme sűrűn sodorta oda a beszélgetéseket.
-Gyere ide!-ölelte át Reit.-Sajnálom!-simogatta a hátát.
-Nem a te hibád!-tette a fejét a férfi vállára.
-Annyira meg akartalak védeni...!
-Tudom jól!-mosolyodott el Rei.-De nem hiszem hogy jól fogadná a hírt hogy te és én szeretjük egymást!
-Az a baj én is így érzem...!
-Mégis inkább kockáztatok és veszekszek vele napi szinten, de kitartok melletted...! Mert boldoggá teszel!
-Rei...!
-Nem szakítok veled ha most azt akarod mondani!-vágott a szavába.
-Mi? Szakítani?
-Nem azt akartad...?!
-Dehogy! Nem! Szakítani? Soha!-a szavai pedig megnyugtatták a lányt.-Csak azt akartam mondani hogy igazán erős egy nő vagy!
-Amióta veled vagyok nem érzek lehetetlent!
-Mert nincs is olyan hogy lehetetlen!
-Odaadod egy percre a telefonod?-kérdezte Rei.
-A telefonom?-vette ki a zsebéből, majd Rei felé nyújtotta.
-Mi a pin...?!-Rei arca mosolyra húzódott.-Te tényleg öreg vagy!-lépett be egyszerűen a telefonba. Igen, nem volt pin kód.
-Nem vagyok szenzációs a technikákkal!-magyarázkodott.-Mit csinálsz?
-Azt amit minden kapcsolatban szokás, átírom a nevem!
-Átírod? Mire?-kíváncsiskodott. Majd Reinna szembe fordította vele a telefont.-Szívem dobbanása?
-Nem tetszik?-kérdezte Rei.
-Jobbat tudok!-vette kézbe a telefont amin pötyögni kezdett. Rei szörnyen kíváncsi volt.
-Ugye nem valami katonai dolog lesz?
-Sokkal jobb!
-Jobb mint a katonaság? Jól érzed magad?-fogta meg Steve homlokát. Majd a kapitány szembe fordította vele a telefont. Látszott ahogy próbálja feldolgozni a látottakat.
-Na?
-Ez most...komoly?
-Tetszik?
-Feleség...❤...!
-Csak biztosra megyek hogy később már ezzel ne kelljen foglalkozni!-hajolt oda Reihez ahogy megcsókolta.
-Akkor most nekem is át kellene írnom az apucit?-kérdezte Rei, Steve pedig látszott hogy nem érti.-Értem, akkor leszel férj szívecske!-vette elő a telefonját ahogy átírta a nevét a kapitánynak.
-Mi ez az apuci dolog?
-Oooh!-remegett meg Rei hangja.-Nem akarod te azt még tudni!
-Dehogynem!
-Nem! Hidd el még nem!-Steve nem folytatta a vitát. Csak egy édes mosoly kúszott az arcára.-Mi az?
-Mosolyogsz...újra!-Rei szíve pedig hevesen vert. Tudta hogy egész végig Steve azért ,,küzdött" hogy előcsalogassa a mosolyt az arcán. És sikeresen teljesítette a feladatot.
-Mond hogy kulcsra zártad az ajtóm!
-Emlékeim szerint igen!-gondolkozott ahogy az ajtóra nézett.
-Jó, nagyon jó!-esett a kapitány ajkainak ahogy azonnal az ölébe ült.
-Rei ezt nem...!-de Rei folytatta.-Rei le fogunk bukni!
-Ne csináld! Csendbe leszek ígérem!-Steve pedig belátta akármennyire is akar ellenállni képtelen rá. Gyorsan kapta le Reinnáról a felsőt ahogy a nyakára összpontosította a figyelmét. Reinna pedig ugyanígy tett. A kapitány azonnal az ágyra fektette ahogy a nadrágot eltávolította Reiről.
-Tényleg csendbe kell lenned Rei!-helyezkedett el felette ahogy készen állt hogy egyesüljenek.
-Csak...!-markolta meg a férfiasságát.-Csináld!-helyezte magába. Rei nagyon is jól tudta hogy az egy lehetetlen feladat hogy csendbe maradjon. Hisz az első alkalomnál is levegőt alig kapott. De meg kellett próbálnia hisz a vágy felüluralkodott rajta.-Ah!-Steve azonnal a szájára rakta a kezét.
-Rei!-szólt rá a kapitány.
-Ne haragudj!-mosolyodott el.-Majd ráharapok a lepedőre!-és úgy is tett. Hogy olyan volt e mint az első? Nem. Közel sem. Steve kellően kiismerte magát a legelső alkalomnál mik azok a pozíciók amiktől Rei azonnal a mennyországba érzi magát. Ennél lentebb pedig nem akart adni. A lökései erőteljesek és határozottak voltak. Rei megérkezett a mennyországba, Stevevel együtt.-Szeretlek...jövőbeli férjem!
-Szeretlek...jövőbeli feleségem!-nyomott egy csókot Rei homlokára.