Thunder In Your Heart

82. ,,Téged választalak..."

-Üdvözlök mindenkit!-kezdte Fury. Az egész igazgatóság jelen volt a megbeszélésen.-Örülök, hogy újra köztünk van Reinna!-Rei nem válaszolt. Ideges volt. Steve ezt pedig látta rajta így azonnal megfogta a kezét hátha megtudja őt egy picit nyugtatni.-Beszéljünk a következő küldetésről!
-Pillanat!-szólalt fel Rei.-Komolyan...ennyi?
-Tessék?
-Üdvözöl, de nem mond semmit? Miért voltam ennyi ideig egy kibaszott bűnöző? Ki miatt kellett a poklok poklát átélnem?-kiabált.
-Reinna ha lehet ezt később beszéljük meg!
-Tudni akarom...most...!
-Kapitány!-nézett Stevere Fury.
-Megígértem neki hogy elmondunk mindent!
-Tudni akarom ki az aki miatt Noah ennyi ideig kómába volt! Tudni akarom ki miatt veszítettem el a kisbabámat! Tudni akarom ki az aki az életemre akart tőrni!
-Reinna...!
-Enriquenek köze van hozzá?-kérdezte.
-Ő csak...közvetítő volt!
-Közvetítő? Miféle közvetítő?
-Enrique sikeresen maga mellé állította az egyik emberünket! Aki mindent megtett jó kis kenőpénzért...!
-Mi a francról beszél? Egy S.H.I.E.L.D-es ügynök miatt történt velem minden?
-Börtönbe van!
-Ki az?-kérdezte idegesen.
-Rei, kicsim...lehet jobb lenne ha...!
-Azt mondtad elmondtok mindent! Hallanom kell ki volt az!-mondta ingerülten.
-Sharon Carter...!-mondta ki Fury.
-M-mit mond? Ugye most csak viccel és rosszul hallottam!
-Sajnálom!
-Én megölöm!-kelt fel a helyéről de Steve megállította.
-Kicsim, kicsim nézz rám! Tudom...tudom jól, hogy sokat ártott nekünk legfőképp neked de kérlek ne csináld! Kérlek szépen!
-A gyermekünk...!-remegett meg az ajka.
-Tudom...tudom!-ölelte magához.-De többet nem fog ártani neked! Erre megesküszöm!
-Sajnálom Reinna ami magukkal történt, tényleg! De nem terelheti el semmi a figyelmeteket most! Fontosabb feladatunk van most!
-Fury!-szólt rá Steve.
-Fel akarom adni...!-súgta Stevenek.
-Mi?-nézett a szemeibe amik nem hazudtak.
-Fel akarom adni...! Nem akarom tovább ezt csinálni!
-Rei...!
-Én...én nem akarom ezt! Nem akarok harcolni...nyugodt életet akarok veled, családot...boldogságot Steve én...!-látszott hogy érzelmi hullamvasúton ül.
-Kicsim...!
-Kérlek...!-sírt. Érthető volt a kívánsága mégis Steve nehezen akart hinni a fülének.
-Rendben....legyen...!-mondta neki ahogy a feje búbjára nyomott egy csókot.-Legyen így, csak nyugodj meg kicsit!
-Remélem nem gondolta komolyan ezt kapitány!-Steve nem válaszolt.-Kapitány, maguk azok akik ezzel a küldetéssel meg vannak bízva! Nem léphetnek ki!
-Pont most tesszük!-nézett Furyra.
-Nem! Ezt nem engedem!
-Nem kell az engedélye...! Eddig is a feleségem miatt küzdöttem! Ha pedig ő arra kér adjuk fel ezt az egész őrültek házát, gondolkodás nélkül megteszem mert szeretem őt!
-Gondolkodjon már! Ezrek életét kockáztatja!
-Biztos vagyok benne találnak mást is aki képes lesz a küldetést sikerre vinni!
-Kapitány!
-Ahogy Rei mondta...boldogok szeretnénk lenni...de amíg a S.H.I.E.L.D-nek dolgozunk képtelenek leszünk rá!
-Reinna!
-Mehetünk, kicsim?-kérdezte a kapitány mire Rei bólintott. Mindent hátrahagyva kézen fogva léptek ki az ajtón. Ahogy kisétáltak az épületből Rei fellélegzett.-Jól vagy?-kérdezte Steve.
-Te...komolyan feladtál miattam mindent?
-Ez nem volt gondolkodás tárgya!-mondta egy mosollyal az arcán.-Számomra te vagy a világon a legfontosabb!
-Te is...a boldog életet választottad...velem!-realizálódott Reiben a történtek.
-Mindig téged foglak választani! Vagy...mással akartad ezt a boldog életet?
-Nem! Nem!-mosolyodott el ahogy azonnal a kapitány karjaiba szaladt és az ajkai után hajolt.-Szeretlek!-mondta ahogy elvált tőle de pillanatok múlva újra értük hajolt.-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
-Én is szeretlek...gyönyörűm!
-Végre szabadok vagyunk!-kiabálta a boldogságtól.
-Szabadok, akár egy madár!-simított ki egy hajtincset az arcából.-Mikor tervezted ezt el?-kérdezte ahogy kézen fogva hagyták el az épület területét.
-Este...egész éjjel kattogott az agyam...!
-Még akkor is mikor...?
-Nem!-Rei tudta mire gondol ezért gyorsan ellenkezett.-Akkor nem!-nevetett.
-Kicsit ijesztő lett volna ha velem vagy és Furyn jár az agyad!-viccelődött.
-Mi? Fúj! Nemár!-röhögőgörcsöt kapott.-Ezt most miért? Nemár!
-Végre látom a mosolyod!
-Szerinted képesek leszünk erre? Az átlagos életre?
-Van egy rossz hírem...!
-Ne! Csak ezt ne!-állt meg.
-Mi az?
-Csak azt ne mond hogy hazudtál és mégis vállalod a munkát mert esküszöm...esküszöm hogy...!
-Ki beszél a munkáról? Én csak azt akartam mondani...lehet újra költöznünk kell ha azt a boldog, nyugodt életet akarjuk...!
-Úristen Steve a szívem majdnem megállt!-fogta a mellkasát.
-Készen állok mindenre hogy boldogok legyünk! Már ha te is!
-Kezdjük el!-ölelte át a kapitányt. Innentől pedig nem volt kérdés mit szeretnének.