Thunder In Your Heart

22. A szó amire vártak

-Steve hova megyünk?-kérdezte Rei akinek be volt kötve a szeme.
-Meglepetés!-hangzott a válasz.
-Szeretem a meglepetéseket!-mondta széles mosollyal.-Tehát hova is viszel?
-Rei!-szólt rá.
-A férjemként is titkolózni fogsz?-kérdezte Rei ahogy annak ellenére hogy Steve vigyázott rá és vezette, félt hogy pofára esik.
-Férjedként nem lesznek titkaim előtted! Mert addigra mindent fogsz tudni rólam!-válaszolt frappánsan a kapitány.-Ne ijedj meg lépcső!-mondta ahogy egyszerű mozdulattal emelte fel Reit a derekánál egészen át a lépcsős felületen.
-Ha egyáltalán megélem a házasságunk!
-Tenni fogok róla, hogy együtt öregedjünk meg!
-Azt hittem arról hogy a lábam törjem!
-Jobbra fordulunk!-mondta.-Tudod, nem érdekes hogy már most a házasságról beszélünk mikor csak most kezdődött minden köztünk?
-Lehet ez egy jel?!
-Vennem kellene gyorsan egy gyűrűt?-Rei megállt.-Miért álltál meg?
-Mond hogy nem most akarod megkérni a kezem!
-Miért? Nemet mondanál?
-Mi? Most ez komoly?-emelte fel picit a hangját.
-Shhh!-mosolyodott el Steve.-Mindjárt odaérünk és megtudod!
-Steve lehet szívrohamot fogok kapni!
-Miért kapnál te bolond?-vezette őt továbbra is.
-Bekötött szem, azt kérted öltözzek ki, titkos kis hely! Ez csak egyet jelenthet...!-de Steve a szavába vágott.
-...megjöttünk, leveheted a szemedről a kendőt!-mondta. Rei óvatosan húzta le a szeméről, mikor egy nappali közepén állt.
-Ez...?
-Mivel titokba kell tartanunk a kapcsolatunk úgy gondoltam nem lenne biztonságos otthon meglepni téged egy vacsorával! Így a régi kis apartmanomba hoztalak! Tegnap edzés után direkt kitakarítottam, rendbe raktam picit! Nem akartam hogy rosszul érezd magad!
-Mindezt...értem csináltad?-hatódott meg Rei.
-Az igazság az hogy a vacsorát rendeltem, a sütit pedig az egyik legjobb cukrászdából hoztam! Szörnyen főzök és kár lett volna ezt az estét elrontani!
-Steve...!
-Ugye most nem fogsz sírni?-ijedt meg Steve ahogy Rei remegő ajkait észrevette.
-Annyira édes vagy!-hajolt fel a kapitány ajkaiért.-Köszönöm!
-Ugyan, mindent az én csodálatos barátnőmnek!
-Most már ezer százalék hogy fülig szerelmes vagyok beléd!
-Én is beléd!
-Tehát ez volt régen a kis otthonod?-nézett körbe Rei.
-Nem nagy, de otthonos! Szerettem itt lakni!
-Kis titkos kuckó?
-Valami olyasmi!-mosolyodott el.-Valójában nem sokan tudják hogy itt van egy lakásom! Pont ezért gondoltam arra....!-vakarta meg a tarkóját.-Mi lenne ha ez lenne a mi kis búvóhelyünk?
-Azt mondtad hogy a miénk?-fordult Steve felé.
-Lehet úgy érzed picit gyors ez az egész! Valójában fogalmam sincs normál helyzetben mit kell tenni! Hisz ilyen igazi kapcsolatban nem nagyon volt részem! Fogalmam sincs hogy amiket teszek az jó vagy esetleg rémisztő dolgok...!-Rei odasétált hozzá ahogy megcsókolta őt.
-Ne aggódj! Mindent tökéletesen csinálsz!-nyugtatta meg.-Akkor mostantól itt bármikor megcsókolhatlak, bármikor átölelhetlek hisz nem zavarhat senki!
-Igen!-mosolyodott el Steve.
-Remek!-emelkedett fel újra a kapitány ajkaiért.
-Akkor ezt...!-vette ki a zsebéből a kis dobozt.
-Jesszus mond hogy ez nem gyűrű!
-Csak a lakáskulcs!-nevette el magát Steve.-Másoltattam egyet neked is!
-Akkor jövök mikor akarok?
-Amikor csak akarsz!
-Ennyire izgalmas kapcsolatban nem volt még részem!-mondta lelkesen.
-Mi?-nevette el magát Steve.
-Imádom ezt a kapcsolatot! Téged is imádlak! Kell ennél több?-boldog volt Rei, nagyon boldog. A vacsora jól telt. Nagyon kellemesen, sok beszélgetéssel, humorral. De Stevebe csak egy kérdés merült fel a vacsora végén.
-Ha gyűrű lett volna...igent mondtál volna?-Rei épp az italába kortyolt ami megakadt a torkán.
-Régen...!-köhögött.-Régen ez szokás volt? Mármint hogy ilyen hamar összeházasodtak az emberek?
-Hát ha jól tudom ebben a világban az emberek még ha szeretik is egymást, több év után kötik össze az életük...! Régen más volt!
-Mert mostanra az emberek inkább várnak míg tehetik! Lehet ez ilyen biztonság a részükről! Hisz az évek alatt jobban megismerik egymást, egymás szokásait, egyáltalán hogy képesek e együtt élni! És hogy szeretik e egymást annyira hogy eggyel nagyobb fokozatba lépjenek! Ami az esetek kilencven százalékában magával értetődővé teszi hogy a pár készen áll a kisbabára!
-Az emberek ha megismernek valakit nem érzik, hogy ő az igazi?
-Hát, valójában még ha úgy is érzik lehet a végén csalódnak! Vagy veled ez máshogy van?
-Hogy érzem-e?
-Igen!
-A szemeid! Mindent elmondanak!
-Sötétek? Sajnos az agyam felől nem sok fény éri!-viccelődött Rei.
-Nem erre gondoltam!-rázta meg a fejét egy apró mosollyal.
-Ne haragudj, elvicceltem a komoly beszélgetést!
-Imádom mikor mosolyogsz!-fogta meg Rei kezeit.
-Mit látsz a szemeimbe?
-A szemedben látom a tegnapot, a jelenem és a holnapom! Látom a tegnapot ami annyi boldogságot adott, látom a jelenem hisz itt vagy velem, és látom a jövőt amit veled élhetek! A szemed nem hazudik Rei!
-A válaszom igen!
-A válaszod?
-Ha megkérted volna a kezem, igent mondtam volna! Lehet azt mondanák őrült vagyok, hogy egy ilyen döntést képes lennék meghozni, de vállalnám! Miért? Mert egyetlen egy férfi se szeretett még engem ennyire soha! Senki se vigyázott még rám úgy mint te! Senki mellett nem vert ilyen hevesen a szívem! És lehet a végén...mindketten azt mondanánk hogy ez nem működik....de hálás lennék azért a sok jó dologért amit tőled kaptam! Úgyhogy a válaszom igen! Az egyetlen ok ami miatt most mégis boldog vagyok hogy a kis doboz nem azt rejtette hogy így van időm apámat felkészíteni és együtt fogunk a boldogságunknak örülni! És most úgy érzem közel állok ahhoz hogy sírva fakadjak de nem tudom miért mikor boldog vagyok!-állt fel az asztaltól ahogy próbálta összeszedni magát.
-Rei!-ment utána Steve.
-Megrémiszt ha azt mondom szeretlek Steve? Mert őszintén azóta ki akartam mondani amióta először megcsókoltál!-mosolyodott el ahogy a könnyei folyni kezdtek.
-Kicsim!-fogta közre az arcát ahogy az ujjával azonnal a könnyeit kezdte törölni.-Miről beszélsz? Hisz...csak én is azért vártam még mert attól féltem megrémisztelek vele és elveszíthetlek! Fogalmam sem volt hogy készen állsz e erre! Szeretlek Rei!
-El se hiszem hogy kimondtam!-mosolygott a boldogságtól és a megkönnyebbüléstől.-És hogy te is kimondtad!
-Ha akarod ezerszer is elmondom!
-Bőven elég egyszer...csak utána csókolj meg!
-Szeretlek Reinna Stark!-hajolt a lány ajkaiért. A szívük pedig hevesen vert egy ütemre ezek után.