Thunder In Your Heart

88. ,,Változókor?"

Rei a gondolataiba mélyedve feküdt a szobába. Képtelen volt lehunyni a szemét. Az pedig hogy Steve titkol valamit csak még jobban felkuszált benne mindent. De úgy néz ki nem ő az egyetlen aki képtelen aludni.
-Rei...kicsim...alszol?-hallotta Steve hangját. Rei nem válaszolt.-Francba Steve...újra kezdődik minden elölről....!-jegyezte meg halkan.-Minden alkalommal mikor védeni akarom a családom...ez történik!-Rei nem reagált de a hangzottak miatt a szíve majd meghasadt. Ismeri a férjét, amióta teljesen elszakadva élnek a nagy világtól annyira tökéletes volt minden. Az életük akár egy tündérmese. Valójában ez az álom már akkor elkezdődött mikor az új kis otthonukba költöztek távol mindenkitől.
*Hat évvel ezelőtt:
Egy éve hogy ezen a békés helyen elkezdték az átlagos, hétköznapi életük.
-Kicsim!-lépett be az ajtón Steve a hosszú és kissé fárasztó munka után.
-Drágám!-futott boldogan a karjaiba Rei.-De hiányoztál!-csókolta meg.
-Te is nekem!-ölelték szorosan egymást.
-Gyere, csináltam vacsorát!
-Gyertyafényes?-lepődött meg.-Jesszus, elfelejtettem valamit? Hisz az esküvői évfordulónk majd csak két hónap múlva lesz!
-Nem!-nevetett Rei.
-Akkor? Szülinap sincs!
-Nem, tényleg nincs!-Rei arca ragyogott.
-Ugye nem ilyen vacsora keretébe akarsz elhagyni?
-Elhagyni téged?-húzta fel a szemöldökét.-Miért is hagyjalak el? Azért mert boldoggá teszed a mindennapjaim? Már ezért is válnak az emberek?-kérdezte.
-Akkor...mi történt?
-Csak ülj le!-mondta.
-Rei...!
-Kérlek, csak ülj le!-Steve egy sóhaj után leült. Kételyek gyötörték hisz fogalma nem volt most pontosan mi is történik.-Ízlik a vacsora?
-Nagyon finom, mint mindig!
-Nem akarunk inni egy kis pezsgőt?-kérdezte.
-Pezsgőt?
-Pezsgőt!
-Rei mi...?-kezdte volna de Reinna a szavába vágott.
-Kérlek!-Steve felállt ahogy a szekrényhez sétált ahonnan kivett egy üveg pezsgőt. Kinyitva mindkettőjüknek töltve a pohárba ült vissza a helyére.-Egészségedre!-nyújtotta felé. Steve megfogva a poharat koccintott a feleségével, majd belekortyolt az italba. Ő számára semmivel nem volt különb mint a többi ital, de mindig csatlakozott Reihez egy-egy pohár erejéig. Meglepetésére Rei azonban csak elmosolyodott.
-Mi a baj? Még se kívánod?-kérdezte.
-Nem!-rázta meg a fejét.
-Rei olyan fura vagy!-aggódott a feleségéért.
-Valójában egy időre a kis pezsgős, borozgatós estéket hanyagolnunk kell!-Steve csak nézett rá de nem reagált.-Meg se kérdezed miért?
-Rei én...szörnyen szeretlek és szerintem ezt te nagyon is jól tudod! És most...ezért rémiszt meg a viselkedésed! Minden rendben? Nem érzed jól magad?
-Ha már így megkérdezted, az utóbbi napokban a gyomrom nem a legjobb!
-Nem kellene akkor orvoshoz mennünk? Gyere, elviszlek!-állt fel.
-Voltam orvosnál!-mondta.
-Vo-voltál? Mégis mikor?-ült vissza ijedtséggel a szemében.
-Pont ma...!
-Rei megijesztesz! Valami bajod van?-hallani lehetett az aggodalmat a hangjában.
-Bajnak nem mondanám...inkább egy állapot...!
-Állapot?
-Igen!-bólintott ahogy könnyek kezdtek gyűlni a szemében.
-Rei...kicsim mi a baj?-rohant hozzá, ahogy kifordítva maga felé a széket térdelt elé.-Nem vagy jól? Rosszul vagy?
-Francba te nagyon rossz vagy a kitalálósba!-nevetett.
-Kitalálós?-kérdezte.
-Steve! Rosszullét, nem ihatok alkoholt...hangulat ingadozás...!
-A változókor ezzel jár?
-Vá-változókor?-lepődött meg.-Te bolond!-ütötte meg a mellkasát.
-Rei, komolyan nem értem most mi a baj! Vigyelek orvoshoz vagy miben segítsek? Teljesen összezavarsz!
-Apa leszel te bolond vénember!-vágta rá Rei. Steve lefagyott.-Steve...?!
-Mi-mit mo-mondtál?
-Apa leszel!-válaszolta mosolyogva.-Gyermekünk lesz!
-Te...te várandós vagy?
-Igen!-kezdtek a könnyek az arcán folyni.
-A-apa leszek?-Rei bólintott.-Apa?!
-Igen!
-Úristen Rei!-ölelte szorosan át. Rei pedig csak mosolygott a boldogságtól.-Apa leszek!-ismételte.
-Szülők leszünk!-bújt a nyakhajlatába.
-Ki-kisfiú vagy kislány?-kérdezte izgatottan.
-Még ilyenkor nem tudni!-boldog volt Steve reakciója láttán.
-Hány....hány hetes vagy?
-Körülbelül az orvos szerint a hatodik-hetedik héten járhatok!
-Istenem, kicsim!-húzta vissza magához.-Annyira boldoggá tettél!
-Változókor mi...?-bújt vissza a nyakhajlatába.-Szeretlek Steve!
-Én is szeretlek kicsim!
*
Rei kinyitva a szemeit reggel ahogy az órára nézett azonnal kivágódott az ágyból.
-Ava! Ava!-kiabálta ahogy leszaladt az emeletről. De csak a férjét találta a konyhában aki aggódva nézett rá.-Hol van Ava?-kérdezte.
-Az óvodában!-válaszolta Steve.
-Az óvodában?-lepődött meg.
-Mi a baj?
-El...elaludtam...!-ült le az asztalhoz.
-Nem aludtál el, én kapcsoltam ki az ébresztőd!-rakott a felesége elé egy csésze kávét.
-Mi?
-Sokáig fent voltál...gondoltam hogy fáradt leszel ezért lekapcsoltam az ébresztőd hogy tudj pihenni!-Rei pedig tudta bármennyire is bántja hogy a férje titkolódzik előtte, mégis a figyelmessége csak azt erősíti benne hogy szereti őket.-Rei...beszéljünk...!-Rei nem reagált.-Kicsim...!
-Csak...egy valamire válaszolj! Nem érdekel a titkod...csak remélni tudom hogy nem egy másik nő van a dologban....!
-Mi? Nem! Dehogy!-ellenkezett azonnal.
-Ava veszélyben van....?-kérdezte.
-Nem...! Mégis...biztosra akarok menni...!-ismerte be Steve.
-Akkor...esetleg te...vagy én vagyok veszélyben?
-Nem hagyom hogy bármelyikőtöknek is baja essen!
-Azt tudom...azt tudom...! De...veled mi van? Te veszélybe vagy?
-Miattam ne aggódj!-simogatta meg az arcát.
-Steve...te lehet nem hagyod hogy nekem és Avanak baja essen...de ne hidd hogy én hagyom hogy bárki is ártson neked!
-Rei...!
-Ha a családunk veszélybe kerül...minden hezitálás nélkül veszem újra kézbe a fegyvert!
-Minden rendben lesz!-húzta magához.
-Ne próbálj egyedül harcolni a családunkért...mert akkor én magam tekerem ki a nyakad!
-Sajnálom Rei...!
-Szeretlek...kapitány!