Thunder In Your Heart

20. Azok a híres pillangók

-Hé! Jégherceg!-simogatta Rei a férfi arcát aki egész éjjel szorosan tartotta a karjaiban.-Ideje felkelnünk!-a kapitány csak Reihez bújt.-A szívverésem hallgatod?-simogatta a haját a kapitánynak.
-A legszebb dolog a világon!-dünnyögte a rekedtes hangjával. Reiben azonnal elindította a pillangókat.-Maradjunk még így egy kicsit!
-Már biztos várnak a többiek!-mondta a gyengéd hangján Rei.
-A hangod a legszebb dallam a világon!-folytatta Steve.
-Steve...!-mosolyodott el a lány.
-Egy életen át hallani akarom ahogy a nevem mondod!-továbbra se engedett az ölelésből.
-Mondjak valamit?-kérdezte apró kuncogással.
-Hm?-odahajolt Steve füléhez. Széles mosollyal távolodott ahogy Steve azonnal ránézett, Rei pedig utat kapott arra, hogy felkeljen.-Rei!
-Ezt ellopom!-vett el egy pulóvert a kapitány szekrényéből.
-Rei!
-Nemsokára találkozunk!-kacsintott a férfira ahogy egy édes mosoly, és egy csók küldésével elhagyta a szobát. Steve azonnal visszahajtotta a fejét a párnára ahogy a mosolyt képtelen volt levakarni az arcáról. Szerelmes. Őrülten szerelmes.
Rei boldogan dúdorászott a zuhany alatt, majd egy edzőruhát magához véve felöltözött. Ezután a konyhába vette az irányt ahol a tegnapi nap szemtanúi kíváncsiskodva néztek Reire. A kapitány már lent volt, az asztalnál ült ahogy tagadhatatlan minden pillanatot kihasznált, mikor egy másodpercre is ránézhetett. Rei mellette foglalt helyet és tudta ez lesz az egyik legnehezebb pillanat számára.
-Olyan fura mindenki!-jegyezte meg Tony.
-Mi?-kapta fel a fejét Wanda.
-Olyan furák vagytok!-ismételte meg. Rei pedig pontosan tudta mi fogja tudni elterelni Tony figyelmét. A kapitány kávéjához nyúlva kortyolt a meleg italba.
-Ez szörnyű...még mindig!-rakta le a bögrét a kezéből. Steve pedig tudta Rei mit művel.
-Akkor miért iszod?
-Lassan már azt hittem tényleg nagy spanok lettek erre mindig a kávén vitatkoznak!-jegyezte meg Tony mire tudta Rei elérte a célt. Azonban hirtelen az arca zavartságot mutatott. Miért? Mert a kapitány az asztal alatt szorosan fogta a kezét.-Rei! Mit csinálsz ma?-kérdezte Tony.-Van kedved vásárolni? Elviszlek!
-Edzeni akartam Stevevel!-mondta az apjának.
-Ennyire élvezed az edzéseket?-lepődött meg.
-Oh, nagyon!-nevette el magát Rei.-Főleg a felhúzásokat!
-Ügyes vagy benne?
-Steve! Ügyes vagyok? Mit mondasz?-nézett a kapitányra. Végre okot talált hogy a tekintetük találkozzon.
-Szörnyű benne!-volt őszinte Steve.
-De rohadék vagy!-ütötte meg a másik kezével.
-Ez az igazság! Szörnyen csinálod, de soha se adod fel!-Rei tudta, még ha nem is tökéletes. Közel sem az. A kapitány minden egyes alkalommal elhiteti vele hogy mégis az. Ez miatt pedig annyira különlegesnek érzi magát.
-Bőven elég nem?-kérdezte Tony.-Az akaratát tőlem örökölte!
-Pontosan, bőven elég!-nézte még mindig Reit.
-Öhm...én jól laktam! Elindulok az edzőterembe!-indult volna, de nehezen tudta kiszabadítani a kezeit a kapitány kezei közül.
-Jó edzést!-mondta Tony mit sem sejtve a párosról. Ellentétben a csapattal akik ha tehették volna sikoltozva reagálnának minden egyes édes kis pillanatukra. Persze inkább csak a lányok de tagadhatatlan hogy a fiúk is igazán örültek kettőjüknek. Steve egy pár percet várt amikor ő is felállt és elindult az edzőterem irányába. Valójában azonnal Rei után akart menni de az túl feltűnő lett volna.
-Végre!-pillantotta meg a kapitányt Rei ahogy egyenesen hozzáfutott és az ajkaira tapadt. Steve szorosan ölelte magához, ahogy ajkaik szüntelenül háborúztak.-Nehezebb lesz mint gondoltam!-jegyezte meg ahogy elváltak ajkaik.
-Te ne mondj semmit, úgy otthagyni a szobában!-mosolyodott el Steve.
-Felcsigáztalak?-simogatta meg Steve arcát majd elindult a súlyzó irányába.
-,,El kel venned ha egy életen át hallani akarod''! Mit vártál?-segített Reinek a súlyokkal.
-Tudtam, hogy lefagysz!-mondta széles mosollyal.
-Kicsit nehéz lesz a súly, nem?-nézte a lány súlyait.
-Neked szántam bemelegítésnek!
-Nekem?-lepődött meg.
-Csak hogy utána könnyedén tudj felemelni a felhúzásoknál!
-Arra nem kell készülnöm! Bármikor, bármeddig képes vagyok téged a karjaimba tartani!-nyomott egy puszit Rei feje búbjára. Rei lefagyott. Annyira, de annyira édes dolgokat csinál a kapitány hogy még ő maga is nehezen akarja elhinni hogy lehet ő ekkora mázlista?-Mennyit csináljak?-kérdezte Steve ahogy a súly alá elhelyezkedett.
-Pólóba csinálod?
-Türelmetlen vagy!-nevette el magát Steve.
-Folyamatosan egy dal kattog a fejembe ahogy elképzellek meztelenül!
-Jesszus, tudni akarom miről beszélsz?-ült fel vissza hogy szembe legyen a lánnyal.
-Oh!-remegett meg Rei hangja.-Biztos hogy nem!
-Kíváncsivá tettél pedig!
-Nem-nem!-rázta meg a fejét.
-Hát legyen!-feküdt vissza a súly alá és ahogy megemelte volna meghallotta Reit dúdolászni.
-,,A nevemet fogod kiáltani, boldogan fogsz elmenni"!
-Rei!-ült fel gyorsan amire Rei képtelen volt nem elnevetni magát.
-Upsz! Kicsúszott!
-Hihetetlen vagy!-rázta meg a fejét ahogy újra, már harmadjára készült a súlyokat emelni. Végre sikerült is. A látvány pedig? Leírhatatlan. Rei gyomrában a pillangók repdestek, folyamatosan az alsó ajkát harapta amint meglátta Steve erős bicepszét. Lehet hálát kellene adnia hogy épp pólóban csinálta? Steve felült, ahogy kifordult a súlyzó mellől.-Te jössz!-nézett a lányra.
-Azt hiszem kell egy felmosó!
-Gyere ide!-nyújtotta ki a kezét Steve, Rei pedig azonnal Steve lábain helyezkedett el.-Tudod hogy teljesen elveszed az eszem? Hogy foglak így edzeni téged? Hm?-simította ki a hajtincset az arcából.
-Ne akard hogy válaszoljak!-hajolt Steve ajkaiért.
-Lehet egyre gondoltunk pedig!-döntötte a homlokát a lányénak. Steve alig ismert magára. Olyan dolgokat mondott, olyan dolgokat tett és...olyan dolgokat akart tenni amit talán még soha. Mit művel vele ez a lány?