Thunder In Your Heart

41. Érzelmek hálójában

Reinna szerencséjére vagy nem, Steve az alkohol miatt gyorsan kidőlt. Valójában így is eléggé összezavarta őt a nemrég történt kontaktus. Ennyi év után ugyanúgy csókolták egymást mint régen. Nézi a férfit akinek az emlékei reggelre teljesen törlődnek a mai napról és talán ez így van jól. Elég lesz neki megharcolni az érzéseivel. Az érzéssel amit ez a csók előváltott belőle.
-Francba! Hol a mobilom?-kereste mikor eszébe jutott hogy a készüléket a szobájába hagyta.-Mit csináljak? Lehet...itt kellene hagynom? De mi van ha rosszul lesz?-annyi féle gondolat jutott eszébe. Hisz fogalma sincs a kapitány hogy reagál a másnaposságra. Maradt. Akármennyire is nehéz ez neki, nem akarja egyedül hagyni. Steve mobilját elvéve akart üzenni Noahnak és még mindig elmosolyodva vette észre, hogy a kapitánynak még mindig nincs pin-kódja.-Ebbe se hallgattál rám soha!-jegyezte meg ahogy feloldotta a készüléket. A háttérkép pedig még mindig a közös képük volt. Ennyi év után is ez a háttérképe.-Csodálkozol hogy nem tudsz továbblépni...!-nézett a szoba irányába ahol a férfi feküdt. Hol vannak az üzenetek?-kereste a kis ikont. Meglepetésére az utolsó címzett az ő régi telefonja volt.-Ez...?!-megnyitotta. Szembetalálta magát a rengeteg sms-sel amiről az évek alatt lemaradt. A szemeibe könnyek gyűltek ahogy meglátta hogy napi szinten üzenetet írt neki Steve.
Az utolsó üzenete hosszabb volt.
Március 10.
S: Ma láttalak újra. Ennyi év után valóságosan ott álltál előttem és ha tudnád mennyire gyönyörű voltál. Annyira erőt kellett vennem magamon, hogy ne húzzalak magamhoz, mert attól féltem utána egy pillanatra se leszek képes téged elengedni. Néztem azokat a gyönyörű határozott szemeidet amik megváltoztak az évek alatt. Nem, még mindig csodaszépek. De nem félelmet, gyengeséget sugároztak. Bátorságot, erőt, magabiztosságot. A szívem egyben vert hevesen és egyben tört újra össze. Miért? Mert megtudtam, hogy te továbbléptél. Ami persze, ebben a szituációba amibe mi vagyunk teljesen normális mégis nehezen akarom elfogadni. A tény hogy évekkel ezelőtt még én voltam az a személy számodra aki a boldogságot jelentette...most ezt a boldogságot más adja meg neked. És hidd el örülök neked, tényleg. Még ha legbelül fáj is, és folyton hibáztatom magam a döntésemért az hogy te boldog vagy boldogsággal tölt el. Csak még azt nem tudom...én hogy tudnék boldog lenni nélküled? Képtelen vagyok elengedni téged. Akármennyire is próbállak, képtelen vagyok rá. Túlságosan szeretlek téged...!
Rei ahogy olvasta a sorokat, megértette hogy a kapitánynak ugyanolyan nehéz a helyzete mint neki. Mégis nem értette ha képtelen továbblépni miért engedte őt el évekkel ezelőtt? Addig-addig hogy Rei elfelejtett írni Noahnak, álomra hajtotta a fejét a kanapén.
Másnap reggel Steve élete legnagyobb fejfájásával ébredt.
-Mi a....?!-fogta a fejét. Forgott vele az egész világ.-Mi történt?-kelt fel ahogy fogalma nem volt mitől lehet ilyen állapotban. Meglepetésére Rei volt a konyhában épp reggelit készített. Lefagyott.
-Jó reggelt!-köszönt neki Rei.
-Jó...reggelt!-köszönt ahogy erősen próbált a tegnapi napra gondolni.
-Ne nézz így rám!-mondta ahogy nem nézett a férfira mégis tudta a tekintete egy pillanatra se terelődött el róla.
-Te hogy...?
-Bruce nagyon jó kis kísérletet csinált, csak arra nem gondolt hogy a másnapossággal is meg kell küzdened!
-Bruce...? Oh, a francba!-jutott eszébe a kísérlet.-Csináltam valami hülyeséget?
-Nem is keveset!-nevette el magát Rei.
-Ugye nem....ugye nem bántottalak meg téged semmivel?-kérdezte. Rei szemei őt nézték. Komolyan ettől fél a legjobban hogy neki ártott e?
-Nem bántottál, egyáltalán nem!-nyugtatta meg.
-Hála az égnek!-könnyebbült meg.
-Egy férfinak kisebb szerelmi vallomást mondtál az utcán de biztos borzasztóan boldog volt mikor rájött hogy maga Amerika kapitány mondta neki!
-Szerelmi vallomás?-ugratta Rei. Nem akarta neki elmondani hogy valójában ő neki vallott szerelmet. Újra.
-Mondjuk az egy üveg whisky után meg se lepődök, hogy ilyet tettél!
-Ne haragudj!-sütötte le a szemét.
-Miért kérsz bocsánatot? Haragudnom kéne?
-Biztos...fura volt neked ez a helyzet hogy így látsz!
-Láttam már részeg férfiakat Steve, nem te voltál az első! De érezd magad megtisztelve, mert te vagy az első akinek reggelit csináltam a másnaposságára!
-Biztos lett volna jobb dolgod is mintsem itt maradni velem!
-Nem, nem lett volna!-mosolygott rá.-Menj zuhanyozz le addig befejezem a reggelit!-mondta Stevenek. Steve természetesen szót fogadott.-Hol a francba van a kávé? Mintha régen itt tartotta volna!-kereste Rei. A szobához ment hogy megkérdezze Stevet mikor szembe találta magát a kapitány kidolgozott testével. Egy szál törölköző takarta őt.-Ne haragudj!-fordult azonnal az ellentétes irányba.-Csak a kávét nem találom! N-nem a harmadik szekrénybe tartottad?-kérdezte ahogy az arca érezte vörösödik.
-A negyedik!-válaszolta Steve. Rei amilyen gyors léptekkel csak tudott hagyta el a szobát.
-Francba, még mindig szexi!-motyogta az orra alatt ahogy a szekrényhez ment. Természetesen még mindig nem elég nagy hogy a felső polcot elérje. Miért is lenne elég nagy? Akárhogy nyújtózkodik, reménytelen a helyzet. Egészen addig amíg Steve teste hátulról hozzá nem ért hogy ő maga segítsen levenni. Pillangó hatás? Teljes mértékben. Rei alig kapott levegőt. A szíve hevesen dobogott.
-Tessék!-mondta Steve a kávés dobozzal a kezében. Rei ahogy megfordult szembe találta magát újra azokkal a szemekkel amik régen a világot jelentették neki. Az ajkakkal amik tegnap este annyira édes csókot adtak az ajkaira. És többé kár lenne tagadnia...még mindig szereti Amerika kapitányt.