Thunder In Your Heart

85. Ebédszünet

-Gyerünk hercegnő! Menjünk be!-sétáltak az óvoda irányába.
-Anyu! Haza felé elmegyünk fagyizni?
-Mindenképp!-guggolt le elé.-Ha ma ügyes leszel, egy gombóc helyett ehetsz kettőt! Na? Áll az alku?
-Áll!-ölelte át a nyakát Ava boldogsággal az arcán. Azonban ahogy Rei felállt megpillantotta a parkolóban Furyt és Mariaht.-Anyu, nem megyünk?-kérdezte Ava de Rei nem reagált.-Anyu!
-Kicsim...!-érintette meg gyengéden Steve a felesége derekát aki erre felébredt a gondolataiból.-Menjetek be! Ezt én elintézem! Mindjárt utánatok megyek!
-Menjünk Ava!-vitte őt az épületbe. Steve egyenesen feléjük sétált.
-Mióta lett a kapitány Reinna kísérője? Úgy tudtam egyedül szokta a lányukat óvodába hozni!-ugyan miért is ne tudta volna? Mikor mindent kinyomozott róluk.
-Megmondtam hogy tartsa magát távol a feleségemtől és a kislányomtól!
-A kislányával nincs semmi dolgom!
-A feleségemhez is így álljon! Nem akarom magukat a családom közelében!
-Tudja, az a baj hogy ő az egyetlen aki jelen pillanatban segíthet nekünk!-mondta egy apró mosollyal Fury.
-Figyelmeztetem tartsa magát távol tőlük!
-Mert mi lesz? Maga nem fog bántani minket!
-Én lehet nem, de ők igen!-nézett egy autó irányába amiből kiszállt Clint, Natasha és Wanda.
-Mi az? Nekem akarja uszítani őket?
-Tartsa magát távol a családomtól!-mondta utoljára ahogy a csapathoz sétált.-Köszönöm, hogy itt vagytok!
-Ugyan, kapitány!-mondta Clint.
-Rei?-kérdezte Wanda.
-Odabent! Nem szeretném hogy érzékelje hogy bármi baj van! De nem akarom a lányom se felügyelet nélkül hagyni!
-Mit szeretnél, mit csináljunk?
-Maradjatok itt és figyeljetek a lányomra! Persze erről Reinek ne szóljunk!
-Rei? Vele mi lesz?-kérdezte Clint.
-Ő miatta ne aggódjatok, majd én vigyázok rá!
-Rendben, számíthatsz ránk kapitány!
-Köszönöm srácok! Megyek a családom után! Majd beszélünk!-hagyta ott őket ahogy a családja után ment az épületbe. Rei már épp az ajtóban figyelte Avat aki a barátnőjével játszott.-Biztos tiszta apja? Inkább az anyukája!-ölelte át hátulról őt a kapitány.
-A szépségét tőlem örökölte, a személyiségét tőled!-mosolyodott el.-Minden rendben?
-Persze, mi baj lenne?
-Mert mondjuk újra itt voltak...! Steve!-fordult meg szembe vele.-Ha baj lenne elmondanád nekem?
-El! De nincs baj, nem kell aggódnod!
-Ugye nem akarsz semmit se eltitkolni előlem?
-Nincsenek titkaink Rei!
-Maradjon is így!-csókolta meg.-Menjünk, neked be kell érned munkába!
-Menjünk!-mentek ki kézen fogva az épületből. Azonban Steve a szokványos haza felé vezető út helyett más fele ment.
-Steve, drágám! Nem akarok okoskodni, de nem jó fele megyünk!
-Megyünk munkába!
-Drágám, biztos elfelejtettél valamit!
-Mit?-nézett rá.
-Mondjuk engem otthon kirakni?!
-Nem felejtettem el! Magammal viszlek az irodába!
-Mi?
-Ma velem leszel!
-Álljunk meg! Mi?
-Úgy se voltál még soha se bent nálam! Épp itt az ideje hogy körbenézz!
-De Steve...!
-Nem fogadok el semmilyen kifogást!-parkolt le egy öt perc múlva az irodája előtt.
-Mit fognak szólni az emberek hogy a feleséged magaddal hoztad?-kérdezte ahogy kiszállt az autóból.
-Szerintem imádni fognak!-válaszolta egyszerűen ahogy elindult az épületbe. Stevenek az irodája teljesen külön volt mint a többi dolgozóé. Igazán remek munkát végzett amióta a szakmában van, így az adott csoportot ő vezette.-Jó reggelt mindenkinek!-köszönt az embereinek.
-Jó reggelt!-köszöntek neki lelkesen.
-Beszeretném mutatni a feleségem Mrs. Reinna Rogers! Ma nálunk tölti a szabadidejét!
-Örvendek!
-Nagyon örvendünk!-hangzott a válasz, a mosolygós arcoktól.
-Gyere!-biccentett a fejével az irodája felé. Steve azonnal lerakva a papírjait az asztalra ült a székébe. Azonban Rei szeme pásztázta a terepet hisz még soha se látta pontosan hol is dolgozik a férje.-Na?
-Szép asztal!-viccelődött.
-Ezek után nem zárjuk be az ajtót!-nevette el magát.
-Miért?-kérdezte majd beugrott neki.-Oh!-nevetett.-Végül is csábító gondolat lenne ha nem lennének itt ennyien!-ült le vele szembe.
-Az ebédszünet sok mindenre elég Rei!
-Nem biztos hogy jó ötlet egy helységben lennünk!
-Szerintem pedig remek ötlet!-mosolygott rá.-Egy telefont el kell intéznem!-állt fel.
-Csináld csak a dolgod! Ha már szobafogságba vagyok!
-Hidd el ez lesz életed legjobb szobafogsága!-hajolt az ajkai után majd kilépett az irodából. Lassan öt perce hagyta egyedül mikor egy szőke hajú nő viharzott be az irodájába.
-Te ki az isten vagy?-kérdezte. Rei kérdően nézett rá de nem válaszolt.-Biztos valami újabb asszisztens nő!-mondta ahogy nem győzte magán igazítgatni a ruhát. A mellét lassan alig takarta a textil.-Mit bámulsz? Megnyugtatlak aranyom amint Steve meglát olyan gyorsan küld el téged is mint a többieket!
-Elnézést!-lépett be Steve.-Oh, Nora! Szia!-köszönt a nőnek.
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Nora, megtennéd hogy megigazítod a ruhád?-kérte udvariasan Steve mire Rei elmosolyodott. Nora azonnal a ruháját igazította.
-Mit nevetsz?-kérdezte idegesen.-Ki a francnak képzeled magad?-kiabálta le Reit.
-Nora!-szólt rá Steve.
-Udvariatlan vagyok, elfelejtettem bemutatkozni!-mosolygott a nőre.-A nevem Reinna!
-Pf, nem érdekel! Mondtam hogy Stevenek nincs szüksége asszisztensekre!
-Ő a feleségem Nora!-Nora szemei kikerekedtek.
-H-hogy ki?
-A feleségem! Reinna bemutatom Norat! Ő intézi az ügyfeleimmel kapcsolatos papírozást!
-Örülök Nora!-nyújtotta felé a kezét mosollyal az arcán.
-Re-Reinna vagyis Mrs. Rogers! Örvendek!
-Ha lehetne később beszéljünk rendben?-kérte Steve mire Nora vörös fejjel száguldott ki az irodából.-Miért nézel így rám?
-Miért nincs asszisztensed? Ennyire kegyetlen vagy hogy mindet kirúgod?
-Mert mind hátsószándékkal akar itt lenni!-válaszolta őszintén.-Nincs szükségem olyan munkatársakra akik nem tudják tiszteletben tartani hogy feleségem és gyermekem van!
-Nem az ő hibájuk hogy ennyire helyes vagy!
-Rei!
-De tudod...ezek után még izgatottabban várom az ebédszünetet!