Thunder In Your Heart

111. Tervek, célok...jövő

4 évvel később:

-Steve! Gratulálunk a kinevezéséhez! Igazán megdolgozott érte!-fogott kezet vele a bíró.
-Köszönöm bíró úr!
-Csak Martin! Hisz lassan ott fog fent ülni azon a széken!-mutatott a székre amin még fél órája ült.
-Ígérem mindent megteszek hogy jó döntéseket hozzak!
-Eddig is azt tette!-veregette meg a vállát.
-Apa! Apa!-hallatszott messziről a gyermekek kiabálása.
-Ava, Aidan!-kapta fel őket, mire ők édes nevetésbe kezdtek.
-Milyen nagy már a lánya! És a fia is mennyit nőt!-jegyezte meg Martin.
-Négy éve hogy Aidan megszületett! Ava pedig napról napra változik a szemem előtt kész nővé!
-De az apa karjaiban még mindig szeret lenni!-célzott arra mikor felkapta a karjaiba.
-Ki nem hagyná!
-Bíró úr!-jelent meg Reinna.
-Mrs. Rogers! Üdvözlöm!
-Hogy van?-kérdezte egy mosollyal az arcán.
-Nagyon jól, és maga? Oh, úgy látom magával hozta Kierat is! Megnézhetem?-kérdezte ahogy a babakocsi felé közeledett.
-Persze!-húzta le a takarót a piciről aminek köszönhetően teljes rálátást kaptak a csöppségre.
-Oh, de gyönyörű kislány! Gratulálok!
-Köszönjük!
-Nagyon hasonlít magára Mrs. Rogers!
-A férjem is mindig ezt mondja!-mondta ahogy Stevere nézett.
-Most miért néztél így rám?-mosolyodott el ahogy a felesége szépsége minden alkalommal megbabonázta. Ahogy figyelte őt a pici Kieraval, ahogy Aidan ruháját megigazította, vagy ahogy Ava gyönyörű haját a füle mögé helyezte hogy tisztán látszódjon az a meseszép arca. Ezek az apró dolgok mindig minden alkalommal elérték hogy képtelen legyen egy percre is az életet nélküle...nélkülük elképzelni.
-Tévednék?
-Nem, dehogy! Az összes gyermekünk a te gyönyörű szemed örökölte!
-Igazán szerencsés Steve egy ilyen gyönyörű családdal!
-Tudom!-fogta meg a kezét a feleségének ahogy egy apró csókot nyomott a feje búbjára.
-Én nekem mennem kell!-mondta Martin.-Nagyon örültem Mrs. Rogers hogy találkoztunk, és örülök hogy a gyermekeikkel is találkoztam!
-Nagyon kedves bíró úr!-mondta Reinna.
-Köszönjük a kedves szavakat Martin!-fogott vele Steve.
-Aztán remélem sikerül megvalósítani a terveit Steve!-veregette meg a vállát ahogy elsétált mellette. Reinna értetlenkedve nézett rá.
-Mi az?
-Tervek? Milyen tervek?
-Menjünk haza!
-Steve! Milyen terv?-kérdezte újra.
-Menjünk haza és majd elmondom rendben?
-De...!
-Hol az én kicsike hercegnőm?-vette át a babakocsit amivel a kocsijuk felé vette az irányt.
-Anya...anya nem jössz?-rángatta a kezét Ava.
-De...megyek...!-félt Reinna hogy a békés nyugodt életükbe újra történni fog valami? Újra kezdődik minden elölről? Rei nem szólt semmit az autóban. Steve pedig mint aki nem emlékezett semmire kezdte az otthoni teendőket végezni.
-Megyek megfürdetem a gyerekeket! Rendben?-csókolta meg Reit ahogy az emeletre ment a gyerekekkel.
-Mi a fenét titkolsz...?-csak állt a konyhapult mögött ahogy nem tudott jelen pillanatban másra gondolni.
-Kiera rendben rakva és alszik, gyere Aidan!-mondta Steve a fiának.
-Apa vigyázhatok addig Kierara?-kérdezte Ava.
-Persze, igazán hálás lennék érte! De csak halkan rendben? Ne ébresszük fel!
-Rendben!-ment a húga szobájába. Steve gyorsan segített Aidannak is megfürdeni és tagadhatatlan hogy a fia rá ütött. Imádott kis katona figurákkal játszani, tankokkal és még ha nem is tudta a kapitányos történetek az apukájától mind valósak voltak.
-Aidan kapitány is kész és jelentem illatos!-cipelte ki a hátán a fiát.
-Apa szerintem Kiera bekakilt!-mondta Ava.
-Mi?
-Elég büdi!-fogta be az orrát Ava.
-Hogy álltok?-ment fel hozzájuk Reinna.-Mi ez a szag?
-Apu megfürdette Kierát de ő bekakilt!-mondta Ava.
-Ez a küldetés nem éppen jól sikerült...kapitány!-jegyezte meg Reinna ahogy óvatosan kiemelte Kierát az ágyból ahogy azonnal az asztalra fektette hogy tisztába rakja.
-Ava, Aidan gyertek addig lefektetlek titeket!
-Jó éjszakát anya!-rohant oda Aidan ahogy megölelte Reinna lábát.
-Jó éjszakát parancsnok!-nyomott egy nagy puszit az arcára Rei.
-Jó éjszakát anyu!-ment oda Ava is.
-Jó éjszakát gyönyörűm!
-Szia Kiera!-súgta oda a kistestvérének ahogy az apukájához rohant és elhagyták a szobát. Az ajtó csukódásra azonba Kiera megmocorgott.
-Jajj gyönyörűm! Máris rendbe teszlek és aludhatsz rendben!-nagyon gyengéd volt a pici lányával.
Az életük ahogy Steve évekkel ezelőtt visszatért hozzájuk minden újra a rendes kerékvágásba került. A S.H.I.E.L.D, a harc minden teljesen kizárásra került az életükből. Steve újra ügyészként kezdett dolgozni, majd a remek teljesítménye miatt kinevezték őt bírónak. Reinna pedig a teljes idejét a gyermekeinek szánta, ami Steve számára fontos volt. Nem akarta hogy a gyermekeik úgy nőjjenek fel hogy nincs mellettük egyikük se.
-Ava, Aidan alszik! És ígérem ők illatosak! Tetőtől, talpig!
-Kierával nehezebben sikerült ezt elérni úgy látom!-helyezte őt vissza az ágyába, ahogy egy apró kis hang után Kiera gyorsan visszaaludt.
-Mennyire különbözik Aidantól!-sétált oda Steve Reinna mögé ahogy gyengéden átölelte.
-Aidan kis szabotázs volt!-jegyezte meg egy apró mosollyal.-Amint bealudtunk ő felébredt, de úgy látom Kiera is tanul már most tőle!
-De te mégis annyira csodálatosan csinálsz mindent!-nyomott egy csókot a nyakhajlatába.
-Steve...!
-Csodálatos édesanya vagy!
-Steve...!
-Hm?-helyezte a fejét a vállára.
-Milyen tervről beszélt Martin bíró?
-Miért akarod tudni?
-Mert tudni szeretném mennyire van ez a terv hatással a családunkra!
-Teljes mértékben hatással van...!
-Steve mi...mi ez az egész?-fordult szembe vele.
-Miért nézel így? Félelmet látok a szemeidben!
-Mert...mert ezek a tervek mindig valami rosszhoz vezettek!
-De most nem kell félned!
-Steve...!
-Emlékszel arra amiről nem rég beszéltünk?
-Ne tesztelgess! Úgyis tudod hogy nem fogom tudni mire akarsz kilyukadni!
-Szeretnék egyensúlyt a családunkban!
-Egyensúlyt? Te most...?
-Igen...!-mosolyodott el.
-Úristen Steve!-ütötte meg a mellkasát.-Azt hittem valami mást akarsz!
-Miért? Egy kisfiú nem lehet terv?-húzta közel magához.
-Tudod hogy egy focicsapatnak is örülnék...csak te légy mellettem...!
-Hatos ikrek?
-Steve...!-ütötte újra meg a mellkasát.
-Szeretlek Reinna...nagyon szeretlek...a világomat aranyoztad be azzal hogy az életembe léptél azon a napon...! A tiszteletlenséged, a nagy szád...a gyönyörű mosolyod, a szemeid...minden egytől egyig hozzájárult ahhoz hogy belédszeressek...őrülten! És ahhoz...hogy minden tervemet, életcélom melletted...veled teljesítsem! Boldog nagy család...ahol te, én...és a világ legszebb gyermekei vannak mellettünk...!
-Te bolond fosszília!-mondta meghatódottan.
-Te gyönyörű Reinna....!-csókolta meg.

Hát most úgy érzem ez a történet, a végéhez ért. Tény nem így akartam befejezni de persze mindig volt egy újabb és újabb ötlet ami változtatásra késztette a történetet. Igazából imádtam ezt a sztorit írni. Annyira különböző személyiségek voltak, mégis annyira egymáshoz illettek úgy érzem. 😊 Köszönöm aki velem tartott! És remélem az új sztoriknál még találkozhatok veletek! Mert igen...még rengeteg elképzelésem van mint Steve Rogers, Chris Evans, Andy Barber...vagy mint Lloyd Hansen szerepében. Mert hogy is tudnánk létezni e férfi nélkül? Hisz úgy csöppent ő az életünkbe mint egy esőcsepp, és egy egész vihart okozott a szívünkbe!🥺❤