Thunder In Your Heart

72. A megállapodás

-Steve! Steve!-szólt Tony a kapitány után aki idegesen viharzott be a házba. Meg se állt egyenesen az emeletre ment.-Steve!-követte Tony.-Mi a baj? Sikerült Sharonnal beszélned?
-Most melyik ujjamba harapjak Tony?-kérdezte a dühtől forrva.
-Mi a baj?
-Próbálnám megmenteni az életét, erre Rei haragszik rám amiért mindent próbálok elkövetni hogy ne végezzék ki!
-Miért haragszik?
-Mert Sharon feltételekhez köti a segítséget!
-Feltételekhez?
-Azt akarja hogy randizzak vele...!
-Te most viccelsz, ugye?-hitetlenkedett.
-Nem, teljesen komoly!
-És te mit mondtál?
-Természetesen igent mondtam remélve így megmenthetem a feleségem életét! De Rei persze hogy kifogásolja és inkább lehúzta a gyűrűt az ujjáról!
-Tessék?
-Rei felbontotta a házasságunk...!
-De nem mondtad el neki miért csinálod?
-De, elmondtam neki hogy így remélem megtudjuk menteni az életét de szerinte ezzel megcsalom őt!
-Az én lányom eddig is ilyen bolond volt?
-Mit csináljak Tony?-kérdezte reményvesztve Steve.
-Menj el arra a randira Sharonnal, beszélj vele, érjük el hogy az apja visszavonja az ítéletet, utána kitaláljuk mi legyen azután!
Másnap este Steve Sharon háza előtt állt. Tudta, nem helyes amit csinál de mindent el kell követnie ha a feleségét maga mellett akarja tudni.
-Szia Steve!-jött ki az épületből Sharon széles mosollyal az arcán.
-Szia!-köszönt neki Steve. Sharon igazán ki tett magáért, egy erősen dekoltázs kivágott ruhát sikerült választania. És még ha reménykedett benne hogy Stevet el tudja ezzel gyengíteni nagyon tévedt. Nem messzire mentek a lakásától, eleinte teljesen szokványos beszélgetésnek indult, mikor Steve már a vacsora előtt a lényegre tért.
-Sharon beszélhetnénk a feleségem ügyéről?
-Jaj ne már Steve! Még el se kezdtük a randinkat de te már a feleségedről akarsz dumálni?
-Sharon, kérlek! Nagyon szorít az idő!
-Az a két nap rengeteg idő még!
-Neked lehet, neki nem! Két nap múlva egy golyót állítanak a fejébe ha nem segítesz!
-Nagyon nehéz lehet hogy ennyire tehetetlenek vagytok, igaz?-nyúlt a keze után de Steve azonnal elrántotta.
-Ha nem segítesz, akkor is megmentem a feleségem! Egyedül nem akartam, vérrontásba kezdeni de ha nem lesz más választásom akkor megteszem!
-Végül is milyen romantikus lenne ha egymás mellett feküdnétek egy-egy golyóval a fejetekben nem?
-Sharon kérlek nem lehetne hogy komolyabban vegyed az ügyet?-kérdezte.
-Bosszant hogy randink van de te eddig nonstop a feleségedről beszéltél!
-Mit vártál? Ez nem egy olyan randi amit szerelmesek szoktak csinalni!
-Miért ne lehetne az?
-Mi?
-Megvacsorázunk és jól érezzük magunkat, utána hazasétálunk kézen fogva, majd az ajtómba adsz egy csókot a számra!
-Sharon kérlek!-forgatta meg a szemeit Steve.
-Ha nagyon szeretnéd talán még nálam is aludhatsz!
-Sharon!
-Meg akarod menteni vagy sem?
-Persze hogy meg! Ez nem kérdés! De nem fogom őt megcsalni!
-Akkor szakíts vele!
-Ebből elég!-állt volna fel Steve de Sharon folytatta.
-Ha nem vetsz véget a kapcsolatotoknak elintézem hogy már a holnap reggelt se érje meg a feleséged!-Steve ledermedt.
-Mióta lettél te ilyen gonosz és szívtelen?-kérdezte hitetlenkedve.
-Amióta folyamatosan elutasítottál! Négy évig volt Rei távol de te egyetlen egy esélyt se adtál nekem hogy esetleg elfelejtessem veled őt! Majd visszatér és újra az ujjai köré csavart téged!
-Mert szeretem őt Sharon! Amit iránta érzek az szerelem, de amit irántad éreztem soha se volt az! Munkatárs voltál és ennyi! De ezek után...bánom hogy ismerlek!
-Hát legyen...!-vette elő a telefonját.-Apa! Reinna ügyéről lenne szó...!-Steve amint ezt meghallotta kikapta a kezéből a telefont és azonnal megszakította a hívást.-Jó döntés!-mosolyodott el Sharon.
Steve másnap újra a börtönbe ment látogatóba. Reinna egy ideig váratta de végül megjelent az üvegfal mögött.
-Szia...!-köszönt neki Steve. Látta ahogy a felesége arca mennyire megviselt. Biztos nehéz neki, mégis kitart.
-Szia...!-köszönt neki vissza. Steve kezdett ideges lenni ahogy a kezét kezdte tördelni és ezt Rei is észrevette.-Miért vagy ideges?
-Rei...!
-Nem kell félned...! Én még az utolsó pillanatig reménykedek abban hogy Noah magához tér!-próbálta nyugtatni a kapitányt.
-Rei én...!
-Sajnálom a tegnapit...!-mondta Rei.-Csak...tudod hogy nem bírom Sharont és...!-nem tudta folytatni Steve a szavába vágott.
-....kedvelem Sharont!
-Te-tessék?-ült egy pillanat alatt gombóc Rei torkába.
-Kedvelem őt Rei...!-nem nézett a szemébe egyetlen egyszer sem.
-St-Steve! Mit...mit mondasz most?-nézett értetlenkedve.
-Azt hogy hiba volt ez az egész...!-mondta ahogy a földet bámulta.
-Steve nézz a szemembe!-nem nézett.-STEVE NÉZZ A SZEMEMBE!-üvöltötte Rei. Elérte amit akart mert találkozott a férfi tekintetével.-Mit mondasz most?
-Úgyis azt mondtad tegnap legyen vége...és tegnap a randin...rájöttem hogy kedvelem Sharont!
-Hazudsz!-mondta ahogy próbálta leolvasni az arcáról, pontosan mi is folyik itt.
-Nem hazudok!-majd Rei a kezeit nézte. A gyűrű eltűnt.-Észrevetted, igaz?-kérdezte Steve.-Akkor most már biztos nincsenek kételyeid...! Csak ezért jöttem hogy ezt elmondjam...!
-St-Steve...!-mondta remegő hanggal.-Ne...ne csináld!-mondta ahogy látta a távolodó alakot az ajtón kisétálni.-Steve!-kiabálta a nevét.-Steve!-de nem fordult vissza. Az ajtó bezárult, Rei szíve pedig darabokra tört. De nem tudta hogy a kapitány az ajtó mögött ugyanúgy a könnyeivel küzdött.