Thunder In Your Heart

23. Együtt

A kimondott érzelmek után, a csók nem akart megszűnni köztük. Egyre jobban érződött mennyire akarják egymást és nem volt szükség szavakra. Egyáltalán nem. Rei kezei Steve nyakát ölelték aki pár másodperc múlva már Reit felemelve cipelte a hálóba. Tudták mindketten mi fog történni és egyikük se akart megállni. Gyengéden fektette le Reit az ágyra ahogy ajkaik továbbra se váltak el. A kapitány lassan kezdett egyre jobban megismerkedni Rei testével ahogy a kezei barangolni kezdtek.
-Libabőrös vagy!-mondta halkan Steve.
-Miattad!-mosolyodott el Rei. Steve a nyakát kezdte csókolgatni ahogy a másik kezével a ruha pántját lassan lefejtette Rei válláról. Gyengéd volt, borzasztóan gyengéd és romantikus. Ez pedig megnyugtatta Reit, el tudta magát lazítani. A kezei lassan a kapitány felsője alá kúsztak ahogy megérezte a kidolgozott hasizmát. Eddig csak látta és már úgy észvesztő volt, de érezni? Ez valami egészen más. Steve pedig erre csak rásegített mikor lekapta magáról a felsőt. Rei az alsó ajkába harapott.-Ha fent ilyen tökéletesen nézel ki, vajon mit rejtegethetsz odalent?-kérdezte széles mosollyal.
-Mondja az akinek a teste egy istennőével vetekszik!-fejtette le teljesen Reiről a textilt.-Csodálatos vagy!
-Csókolj tovább!-húzta le magához a férfit, ahogy egyre jobban érezte nem bírja tovább. Meg kell őt kapnia. Egy könnyed mozdulattal dobta le magáról a melltartót, Steve pedig azonnal élt a helyzettel. A kezei azonnal markolni kezdték a gyönyörű, formás domborulatokat. Apró csókokat hagyott a testrészén ahogy elindult lefelé a hasfalán. Rei ajkait sóhajok kezdték elhagyni.
-Még most megállhatok ha akarod!-nézett fel a lányra.
-A-a! Folytasd!-irányította vissza Steve fejét az előbbi pozícióhoz. Eleinte csak a textíliára nyomott csókokat de érezte. Érezte már akkor Rei mennyire akarja. Ahogy eltávolította a ruhaneműt pedig már biztos volt benne, főleg mikor a kezét végigsimította rajta.-A francba!-markolt a lepedőbe. Eközben Rei kezei is megismerkedtek a férfi férfiasságával. Először megijedt, hisz nem átlagos méretekkel rendelkezett a férfi. Biztos volt benne hogy szétszakad amint megérzi magába a férfit mégis folytatni akarta.
-Rei...!
-Csak csináld!-nézett a kapitány szemébe. A kapitány elmosolyodott ahogy egy csókot nyomott a lány ajkaira majd a szekrényhez hajolva egy óvszert vett elő.-A-a! Ne!
-De...!
-Érezni akarlak!-mondta azokkal a gyönyörű szemeivel amit egyre jobban elöntött a vágy.
-Nem biztos hogy jó ötlet úgy elmondani Tonynak hogy együtt vagyunk hogy már a gyerekünket hordod majd a szíved alatt!-mosolyodott el Steve.
-Igaz, de nyugi! Szedek gyógyszert!-nyugtatta meg a férfit.-Úgyhogy csak folytasd amit elkezdtél!
-De ha elkezdem nem állok meg Rei...!-mondta ahogy a férfiassága készen állt arra hogy behatoljon.
-Nem is kérem hogy állj meg!-őszinte volt. A szemei őszinték voltak, ez adta meg a végső szót a kapitánynak. Megtörténik amire annyira vágytak. Steve lassan kezdte magát befele tolni ahogy érezte Rei mennyire szűk. Rei hátraszegezte a fejét.
-Szűk vagy...!-mondta ahogy egy apró hang hagyta el a kapitány ajkait is, majd mikor már teljesen magába tudta Rei megállt. Várt hogy mindketten egymáshoz tudjanak szokni.
-Úgy érzem ez valami eszméletlen lesz!-mondta Rei ahogy feszült a teste. Mégis, nem érzett fájdalmat. Talán mert a kapitány türelmes volt és figyelmes. Nem sietette a dolgot, emlékezetessé akarta inkább tenni az élményt.
-Nagyon fáj?-kezdett lassan mozogni.
-M-m!-rázta meg a fejét Rei ahogy magába érezni a kapitányt valami leírhatatlan élmény volt.-Gyorsíts!-kérte. Steve pedig teljesítette a kérést. Lassan kezdett gyorsítani de már így is Rei ajkait egyre több hang hagyta el. Ami persze a kapitányt teljesen beindította. Nehezült a légzésük.
-Francba...!-támaszkodott meg Rei feje mellett ahogy egyre határozottabb mozdulatokat tett. Közel volt. Nagyon közel és tudta hogy Rei is mindjárt célhoz ért. Steve a testével lentebb ereszkedett így már teljesen összeért a testük. A kezét összekulcsolta a lányéval és úgy kezdte az utolsó lökéseket végrehajtani. Célba értek. A légzésük szapora volt és nehézkes. De az arcuk mosolyra kúszott.
-Tehát a kapitány is tud csúnyán beszélni?-kérdezte széles mosollyal.
-Kicsúszott!-mosolyodott el ahogy Rei arcát simogatta.-Eszméletlen vagy!
-Szerintem nagyon is magamnál vagyok!
-Tudod mire célzok!-nézte a lányt akinek a mosolya ragyogó volt.-Mit művelsz te velem? Hm?-kérdezte.
-Miért? Mit művelek?-mosolyodott el jobban.
-Hogy lehet hogy mi nem találkoztunk hamarabb?
-Egyszerű!-nevette el magát Rei.-Én is máshol éltem, te is máshol éltél!
-Hamarabb meg kellett volna téged találnom!
-Jó ez így!-hajolt fel a kapitány ajkaiért.-Együtt vagyunk és leszünk ez számít! Igaz?
-Együtt! Mindig együtt!