Thunder In Your Heart

102. ,,Ugyanarra gondoltunk?"

A családi vacsora remekül sikerült. Steve nehezen akarta elhinni hogy újra az a nő tölti ki az életét akit évek óta őrülten szeret. Rei épp a maradék ételt pakolta el mikor Steve az utolsó edényeket cipelte be az udvarról.
-Ez a vége!-jegyezte meg.
-Csatatér!-nevetett Rei.
-Rei!
-Hm?-nézett a kapitányra.
-Biztos jól vagy? Nem kellene Nickkel megnézetni téged?
-Most mire célozgatsz? Hogy kattant vagyok?-nevetett újra. Az az édes mosoly.
-Tudod hogy nem, csak aggódom!
-Csak egy polcot fejeltem le semmi komoly!
-Rei meglehetősen sokáig nem emlékeztél semmire most meg...arra nem emlékszel hogy amnéziád volt!
-Tényleg jól vagyok!-próbálta nyugtatni.-A lényeg hogy mind boldogok vagyunk, nem?
-Boldog vagy...?-kérdezte meg félve.
-Boldog...de meg kell kérnelek valamire!
-Mire?
-Nincs több titok! Nincs több hazudozás! Te is tudod hogy a legtöbb kapcsolat pont ezek miatt megy tönkre és én nem akarom ezt! Veled akarok lenni és Avaval!
-Én se akarom hogy vége legyen!-vallotta be.
-Akkor ölelj magadhoz!-bújt Steve mellkasához.
-Hiányoztál!-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek Rei!-simogatta meg az arcát.-Mit mondtál Avanak hogy annyira lelkesen ment el Tonyékkal?
-Miből gondolod hogy mondtam neki valamit?
-Mert előtte azért hisztizett hogy itthon akar lenni most meg egy szó nélkül futott az autóhoz!
-Talán csak megbeszéltünk egy-két dolgot!
-Milyen egy-két dolgot?

*Egy órával ezelőtt:
-Anya én itthon akarok lenni veletek!
-Ava kérlek! Csak még egy pár napot aludj nagyapánál!
-De...!
-Beszélnem kell apuval egy-két dologról! Nagyon fontos lenne!
-A kistesómról?-csillogtak hirtelen a szemei.
-Kistesó?
-Nemár anyu! Minden barátomnak van testvére az oviban! Én is szeretnék egyet!-Rei elmosolyodott.
-Értem! Akkor...megbeszélem ezt apával rendben? De addig egy szót se neki rendben?-nyomott egy puszit a lánya arcára.
*
-Semmi olyat!-mosolyodott el.
-Hazudsz!
-Én? Nem!
-Rei épp most beszéltük meg hogy nem hazudunk egymásnak!
-Ez nem hazugság!
-Akkor?
-Először valami másról kellene beszélnünk...!
-Mi a baj?-vette észre Rei komoly arcát.-Kicsim!
-Ha...ha elkapjuk őt...újra nyugodt életünk lesz?-kérdezte meg félve.-Újra boldogok leszünk mindenféle harc és véregzés nélkül?
-Rei mire akarsz kilyukadni?
-Ha azon múlik a boldogságunk hogy elkapjuk azt a rohadékot akkor essünk túl rajta!
-Arra célzol, hogy...?
-Együtt kapjuk el!
-Nem! Az ki van zárva! Biztos hogy nem!-ellenkezett azonnal Steve.
-Steve kérlek...!
-Nem! Rei ezt...ezt te se gondolhattad komolyan! A feleségem vagy, a kislányom anyja!
-Pont ezért akarom! Nyugodt életet akarok veletek és nem napi szinten azon izgulni mikor fordít téged Fury a családod ellen!
-Nem fordít ellenetek!
-De hazugságra kényszerített...! Ami ugyanaz!
-Rei nem foglak elengedni harcolni!
-Miért? Szerinted képtelen lennék rá?
-Mi? Nem! Nem arról van szó csak...Rei te nem harcolhatsz!
-Mert nő vagyok? Eddig is harcoltam!
-De akkor még nem voltál édesanya! Most van egy lányunk!
-Tudom! Tudom jól! De nekem a férjemre is szükségem van és nem csak a lányomra! Együtt akarlak titeket és nem egyedülálló anyuka lenni a hátralévő életembe! Szeretnék a feleséged lenni továbbra is, ahogy Avat neveljük tovább és...és...!-kezdett megtörni.-...gyerekeket akarok tőled Steve! Szeretnék egy nagy családot kettőnknek!
-Rei...!
-Akarok egy kis kapitányt aki annyira hasonlítana rád hogy minden mozdulatában, minden szavában, minden tettében téged lássalak...! Egy kislányt...és még talán még egy kisfiút...! De miről is beszélek? Egy tucat gyereket szeretnék veled!
-Rei...!
-...szükségem van rád! Nagyon is szükségem van rád!
-Soha nem fogsz elveszíteni!-ölelte magához.-Soha se foglak elhagyni titeket!
-Akkor had segítsek!-Steve ránézett ahogy az arcát kezdte simogatni.
-Segíts abban hogy elmész Nickhez hogy megvizsgáljon biztos minden rendben! Oké?
-De...!
-Addig én megpróbálok információt szerezni és utána megbeszélünk mindent!
-Tehát most egyedül hagysz?
-Pár nap és itthon leszek rendben?
-De...de nem akarom hogy elmenj, nem ma!
-Nem, ma nem megyek sehova! Ma veled maradok!
-Meg foglak ölni ha bajod esik...kapitány!
-Akkor hogy lesz egy tucat gyerekünk? Hm?
-Az orvostudomány nagyon előrehaladott!
-Ne is folytasd!-tapadt a szájára.-Dolgozni akarok azért hogy gyerekeink legyenek!-csókolta őt újra.
-Dolgozni mi? Dolgozz inkább a kiengesztelésen!
-Épp azt csinálom!-kapta fel a karjaiba Reit.
-Biztos egyre gondoltunk?-nevetett Rei a karjaiban.
-Te és én a hálószobánkba!
-Én személy szerint a mosogatásra szavaztam volna...de ha már az élet ezt dobta...!-játszott vele.
-Ne rosszalkodj!
-Soha! Mindig jó kislány vagyok!
-Szeretem mikor jó kislány vagy!-zárta be maguk mögött az ajtót.