Thunder In Your Heart

75. ,,Többé nem tudlak..."

+18-as‼️

-Jó reggelt!-mosolygott Steve a feleségére amint meglátta a szemeit nyitódni.
-Ez az eddigi legjobb reggelem!-mondta egy édes mosollyal ahogy a kapitányhoz bújt.
-Legjobb? Miért is?-kérdezte ahogy azonnal átölelte.
-Mert melletted ébredhetek! Olyan rég aludtam már veled, hogy már az érzést is majdnem elfelejtettem mennyire csodálatos!
-Bárcsak mindennap ilyen lenne...! Nem kellene menekülni, bújkálni...nyugodtan élnénk az életünk...!-nyomott egy csókot a homlokára.
-Nyugdíjba akarsz vonulni?-viccelődött Rei.
-Ha megteszem, mellettem maradsz?
-Amúgyis veled vagyok nem?-pillantott fel rá.
-Nem erre gondoltam...! Hanem hogy elkezdenénk a kis nyugodt életünk kettesben! Hátrahagynánk a küldetéseket és csak te és én lennénk!
-Az tudod hogy milyen izomlázzal járna?
-Izomlázzal?-lepődött meg.
-Nonstop szeretkeznénk!
-Mi...?-de nem tudta folytatni mert Rei a szavába vágott.
-Te és én folyamatosan egy házba együtt...! Gondolj csak bele! A szomszédaink kiátkoznának mert minden asszony válni akarna!
-Válni? Kicsim te most miről beszélsz?-nevette el magát.
-Ez a szexi pasi!-mutatott Stevere.-Képzeld el ha már csak elkezdene füvet vágni! Forró nyári nap, te meg levennéd a felsőd, az összes nő meg ott leskelődne a kapunkban!
-Miért venném le a felsőm?
-Miért is ne vennéd le? Nem is értem minek hordassz egyáltalán ruhát?
-Miért? Teljesen meztelen kellene mászkálnom?
-Marha szexi lenne!-harapott az alsó ajkába ahogy elképzelte.
-Jobban szeretném magam megtartani a feleségemnek!
-És még hűséges is...! A tökéletes férj...!-nézte ámulattal a kapitányt.
-Hiányzott már...!
-Micsoda?
-Ez...hogy ilyen jelentéktelen mégis...számomra fontos dolgokról beszélgethessünk!
-Most jelentéktelen vagy nem?
-Jelentéktelen...mégis egész álló nap hallgatom mert te meséled! Ezért pedig fontos számomra!
-Ez nem orgazmus...!-nézte csillogó szemekkel őt.-Ezek a pillangók!-motyogta az orra alatt.
-Miért? Bánod hogy a pillangók azok?
-Bánni? Nem!-nevette el magát.-Csak elérik hogy napról napra, percről percre jobban szeresselek!
-De szeretlek!-hajolt az ajkai után.
-De az orgazmust se bánnám!-nevette el magát a csók közbe.
-Gondoltam!-mosolyodott el Steve is.
-Na jó, ideje szépfiú felkelni!-kelt volna fel Steve mellől mikor a kapitány erős kezei visszarántották őt.
-Komolyan? Ilyen könnyen itthagysz?
-Emlékeim szerint neked haza kellene menned hisz Dodger is vár téged...másrészről neked ugyanúgy munka van mint máskor!
-Dodger miatt ne aggódj, biztos vagyok benne hogy a csapat vigyáz rá!
-De attól még a munka ott van!
-Inkább veled maradok!
-Steve ne keltsünk ennél nagyobb feltűnést!-simogatta meg az arcát.
-Ne akarj egyedül lenni Rei!
-Tudod hogy veled szeretek lenni!-nézett a kapitány csodálatos íriszkék szemeibe.
-Akkor most miért is zavarsz el?
-Mert....mert...!-valójában nem akarta hogy elmenjen. Egy pillanatot se akart újra nélküle tölteni.
-Csinálok egy jó kis meleg fürdőt rendben?-nyomott egy csókot a homlokára. Rei pedig csak nézte a másik szobába eltűnő személyt.
-Normális hogy ennyire szeretem őt?-kérdezte magától.-Nagyon szeretem...!
-Jössz vagy cipeljelek?-állt meg az ajtóban a kapitány, akit már semmi sem takart.
-Atya...úr...isten!-állt el a lélegzete.-Este is ilyen marha szexin néztél ki?
-Miért szerinted éjszaka kiszöktem edzeni?
-Valami iszonyat jó dolgot tehettem előző életembe hogy egy ilyen pasit kaptam!
-Meddig akarsz még szórakozni?-nevetett Steve.
-Ez most orgazmus és nem a pillangók!
-Rei!
-Tudod te mennyire szerelmes vagyok beléd?-fordította a fejét a kapitány irányába.
-Mennyire?-sétált közelebb.
-Nagyon...nagyon...nagyon!
-Igen? És ha én jobban szeretlek?-támaszkodott meg felette.
-Esélytelen!-vágta rá azonnal.
-Te most ellentmondasz nekem?
-Mond azt hogy megbüntetsz! Adja isten hogy megbüntess!-imádkozott csukott szemmel a plafon irányába.
-Megbüntetlek!-csókolta meg őt.
-Engedd le azt a vizet! Mert hogy még nem jutunk oda az is biztos!
-Miért? Hova akarsz jutni?-kérdezte Steve de biztos volt a válaszban. Mindketten újra ugyanazt akarták.
-Muszáj válaszolnom?
-Nem!-rázta meg a fejét. Majd egy könnyed mozdulattal nyitotta szét Rei lábát.-Lazíts, kicsim!-a combjaira kezdett csókot nyomni majd a nyelve azonnal Rei gyengepontját találta meg.
-Ah!-feszítette hátra a fejét.
-Jó kislány!-mosolyodott el Steve ahogy folyamatosan a nyelvével kényeztette őt. 
-S-Steve!-markolt a hajába.
-Mond a nevem!-hajolt fel hozzá ahogy az ajkaira tapadt. Az ujja pedig azonnal pumpálni kezdte. Rei kezei ösztönösen Steve hátára tévedtek ahogy a körmeit belemélyesztette. Ez pedig csak még nagyobb löketet adott a kapitánynak.-Tetszik?-kérdezte ahogy az előző ujjához egy újabbat rakott.
-Ah...!-Rei képtelen volt bármit is kipréselni a száján.
-Tetszik ugye?-pozícionálta a férfiasságát a lábai közé.-Ne fogd vissza magad!
-Érezni...akarlak...!-mondta Rei ahogy egyre nehezebben kapott levegőt. Steve egy határozott mozdulattal hatolt be.-S-Steve...!-akadozott a légzése.
-Annyira...csodás vagy!-mondta Steve akinek a légzése ugyanúgy nehezült. A lökések intenzívebbek és határozottabbak lettek.-Érezni ahogy körülölelsz...!-Reiben elindított valamit ahogy a kapitány ,,mocskosan" beszélt hozzá.
-Teljesen kitöltessz...!-mondta Rei.
-Rei...!
-Gyorsíts, kapitányom!-kérte Rei ahogy a lábait a kapitány csípője köré fonta.
-Re-Rei...!-minden lökéssel a testük találkozott.
-Francba...!-közel volt Rei. Nagyon közel.
-Hallani akarom ahogy elmész...!
-Basszus...!-egyre nehezebben tartotta magát.
-Gyerünk kicsim, élvezz körém!-hogy lehet hogy ez a kapitány is ennyire bejön neki? Valamit elindít benne minden egyes alkalommal mikor így beszél hozzá.-Mond hogy közel vagy!
-S-Steve!-remegett a hangja.
-Gyerünk...Rei...had érezzelek!-ez volt a végszó. Ahogy megérezte maga körül Reit, ő is azonnal követte őt. A nyakhajlatába bújva kapkodott levegőért.
-Ez...mennyei volt!-mondta széles mosollyal Rei. Majd megérezte ahogy Steve egy csókot nyom a nyakhajlatába.
-Hiányoztál!-mondta.
-Te is nekem...apuci...!
-Ezek után...nehogy azt hidd elhagylak!-nézett Rei szemeibe.
-Többet nem engedlek el!-hajolt fel az ajkai után.-Soha többé!
-Egyetlenem...!-simogatta meg az arcát.
-Tehát...egy meleg fürdő?-kérdezte széles mosollyal.
-Újra előkészítem!-mosolyodott el Steve ahogy a homlokára nyomott egy csókot és újra a fürdőbe vette az irányt.
-Nem tudok többé nélküled élni...!-motyogta az orra alatt Rei.-Szükségem van rád...!