Thunder In Your Heart

81. Újratervezés

-Köszönjük, hogy itt voltatok!-engedte el a vendégeket a páros. Steve bezárva maga mögött az ajtót nézte Reit aki a buli utáni szemetet kezdte eltakarítani.
-Gyere szépfiúm! Kapsz valami jutalomfalatot!-beszélt Dodgerhez. A kapitány pedig minden mozdulatát követte. Most érezte azt hogy az életük újra a régi kis kerékvágásba van.-Nézd csak! Jutalomfalat mert annyira okos fiú vagy!-simogatta meg Rei ahogy Dodger farokcsóválva fogadta el tőle a jutalomfalatot. Majd találkozott a tekintete a kapitányéval.-Mi az?-mosolyodott el.
-Semmi!-mosolyodott el ahogy a falhoz támaszkodott.
-Na! Látom rajtad hogy van valami!
-Csak...gyönyörű vagy!
-Így akarod megúszni a takarítást?
-Komolyan most akarod megcsinálni? Holnap nem ér rá?
-Úgy se tudnék aludni!-vont vállat.
-Miért?-sétált közelebb.
-Fura itthon lenni!-ismerte be.-Annyira idegennek érzem magam a saját kis házunkba!
-A parti miatt? Ha igen, esküszöm nem ez volt a szándékom! Azt hittem tetszeni fog!
-Nem, nem az!-ellenkezett azonnal.-Imádtam! Tényleg! Hiányoztak már...az emberek akiket szeretek és fontosak számomra!
-Akkor?
-Már nem emlékszem arra mikor még minden titok, bújkálás nélkül itt éltünk...együtt boldogan!
-Tudom hogy ez az egész sok volt számodra, de most már minden rendben van!-próbálta nyugtatni őt.
-Tudod, hogy mindent neked köszönhetek?
-Mire célzol?
-Te húztál most ki abból a szakadékból! Te mentetted meg az életem!
-Tudod hogy bármikor kérdés nélkül feláldoznék mindent érted!-mondta ahogy azonnal megölelte őt hisz tudta most egy érzelmi hullámvasúton ül és fogalma sincs hogy szálljon le róla.
-Na jó!-nevetett ahogy a könnyeket kitörölte a szeméből.-Fogd a rongyot!
-Te nem vicceltél!
-Úgy ismersz?-fordult a mosogató irányába. Mégis Steve hátulról szorosan bújt hozzá ahogy a fejét a nyakhajlatába temette.-Ezt nevezik szabotációnak!
-Kérdezhetek valamit Rei...?
-Persze!-kezdte engedni a vizet a tálcába.
-Te készen állnál hogy újra megpróbáljuk?-Rei elzárta a vizet.-Tudom, hogy mennyi mindenen mentél keresztül...vagyis nem tudom hisz nem voltam veled...de...!
-Mi lesz ha újra elbukom...?
-Nem engedem!
-Steve...!
-Te is tudod ha együtt vagyunk mindent túlélünk! Ne akarj újra elmenekülni tőlem...kérlek!
-Tudom már most hogy hiba volt...! Lehet már az út végén járnánk...!
-Nézz rám kicsim!-emelte fel a fejét.-Nézz a szemembe!-elérte hogy a szemeik találkozzanak.-Te nálad csodásabb nőt nem ismerek! Te vagy az egyetlen akit el tudok képzelni a gyermekeim anyjának senki mást és tudod miért? Mert tudom hogy te önzetlenül fogod őket szeretni...te foggal körömmel küzdeni fogsz értük...!
-Mond hogy kisfiút akarsz mert...!-mondta ahogy egy apró mosoly kúszott az arcára hisz amiket Steve mondott boldoggá tette a lelkét. Nem tudta befejezni Steve olyan gyorsan tapadt az ajkaira.
-A kislányra szavazok!-mondta egy széles mosollyal.
-Ch, gondolhattam volna!
-Olyan gyönyörű lesz mint te!
-Tudod Rogers beszéddel ám ez nem fog összejönni!
-Ugorj fel!-Rei pedig minden utasítást végrehajtott. Steve könnyedén cipelte őt a hálószoba irányába.
-Csak elérted hogy ne ma takarítsunk!-nevetett ahogy Steve az ágyra fektette.
-Mert ma sokkal fontosabb feladatom van!
-Mi lenne az?
-Elérni hogy a mi kis csodánk a szíved alatt hord!-nyomott egy édes csókot az ajkaira.
-Elég rád néznem és már úgy érzem teherbe estem!
-Nem voltam jó biológiából de szerintem az ahhoz kevés!
-Ad egy löketet!-kacsintott rá.
-Miféle löketet?
-Hogy a lábaim szorosabban öleljék át a derekad!
-Francba Rei!-esett neki vadul azoknak az édes ajkaknak. Rei kezei pedig azonnal a kapitány felsőjéhez találtak.
-Még mindig nyálcsorgató látvány!-célzott az izmos hasára.
-Nyálcsorgató?
-Mondjam hogy benedvesítő?-nevetett.
-Hm, ez jobban tetszik!-mondta ahogy egy egyszerű mozdulattal rántotta le Rei nadrágját és azonnal a lábai közé ment.
-Úristen!-markolt a lepedőbe. Érezni a kapitányt, ahogy őt kényeszteti a csillagok közé juttatja őt.-S-Steve!-remegett meg a hangja.
-Édes vagy...!-jegyezte meg ahogy továbbra is a nyelvével kényesztette.
-Ne csináld!-húzta őt fel magához ahogy azonnal újra az ajkaival harcolt.-Ne kínozz!
-Miért kínzás?-kérdezte ahogy elkezdte a nyakát csókolgatni.
-Steve kérlek!-könyörgött.
-Mond mit akarsz!-érezni a levegőt ami elhagyta az ajkát libabőrössé tette őt.
-Érezni...magamba!-mondta hezitálás nélkül. Egy kósza mosoly az arcára csúszott a kapitánynak. Aztán pedig minden egyes kívánságát teljesítette Reinek. Miért? Mert készen álltak arra hogy újra boldogok legyenek.