Thunder In Your Heart

44. Tökéletes pillanat

-Végre, itt vagyunk!-jegyezte meg Steve ahogy beléptek a házba.
-Mekkora mázli, hogy Sam nem zárta be!-kuncogott Rei.
-El se akarom hinni, hogy itt vagy velem!-simogatta meg az arcát ahogy az ajkai felé közelített.
-A-a!-tette a kezét a szájára.-Előbb a sebet kezeljük az arcodon!
-Ez semmiség!-kerülte volna ki Rei kezét hogy az ajka után hajoljon.
-Mondom nem!-nevette el magát.-Előbb a sebed!
-Te most szórakozol velem? Ennyi év után azt várod tőlem hogy türelmesen várjak?
-Ügyes vagy te, menni fog az!-simogatta meg az arcát.
-El se hiszem, hogy mikre tudsz rávenni!
-El se hiszem, hogy ezt a tökéletes arcod hagytad összemocskolni!-mondta ahogy a fiókból elővett egy kenőcsöt.
-Tökéletes arcom lenne?-kérdezte széles mosollyal.
-A legtökéletesebb!-kezdte bekenni az arcát.
-El se hiszem hogy még mindig emlékszel arra mit hol tárolok!-mondta mosolyogva.
-Miért ne emlékeznék? Hisz régen azt mondtad ez a mi kis lakásunk!
-Még most is közös!-mondta ahogy a kanapén ültek.
-Igen?-tekerte a kupakot rá a kenőcsre.
-Igen!-nézett mélyen Rei szemeibe. Elvesztek egymás tekintetében.
-Nem rendelünk valami kaját?-állt fel hirtelen Rei, Steve pedig csak egy apró mosollyal követte a lányt a tekintetével.
-Zavarba jöttél?-állt fel ahogy követte a konyhába.
-Én? Ugyan! Miért lennék zavarba?-hadarta el. Steve csak nézte őt.-Mi az?
-Nem foglak siettetni! Ha még nem állsz készen...!
-Úgy érzem magam mint a legelső alkalmunknál!-ismerte be.
-Nem rémlik, hogy akkor ideges lettél volna!-sétált közelebb.
-De, szörnyen az voltam!
-Nem látszódott rajtad!-mosolyodott el.
-Mert amint hozzámértél minden aggodalmam és félelmem elszállt!
-Tehát elég volt ez...?-kérdezte ahogy a keze Rei karján végigsimult majd lassan a derekára tévedt. A testük már-már összeért.
-Francba...!-kapott a kapitány ajkai után. Vadul csókolták egymást ahogy Rei kezei azonnal Steve hajába túrtak. Egy könnyed mozdulattal ültette fel Reit a konyhapultra, ahogy a lábai között helyezkedett el. Steve azonnal lekapta magáról a felsőt ahogy újra Rei ajkai után kapott. Rei kezei azonnal a kidolgozott testfelületet kezdte simogatni.-Még mindig marha szexi!-mosolygott bele a csókjukba.-Már nagyon hiányzott!
-Majd később sértődök meg, hogy ez jobban hiányzott mint én!-kapott újra az ajkai után, ahogy lassan a nyaka felé vette az irányt. Apró csókokat osztva rá, találta meg azt a pontot Rei nyakán ami egy apró sóhajt kényszerített ki belőle.-Most kiengeszteltél!-jegyezte meg egy mosollyal az arcán.
-Fogd be és folytasd!-szólt rá a kapitányra aki azonnal a kezeivel Rei feneke alá nyúlt, és a hálóba cipelte.-Úgy érzem másnak is hiányoztam!-kuncogott Rei ahogy megérezte maga alatt a kapitány keményedő férfiasságát. Steve azonnal az ágyra fektette Reit ahogy felémászott. A kezei pedig azonnal Rei combjai közé nyúltak.
-Úgy érzem másnak én is hiányoztam!
-Tőled mindig ilyen!-kacsintott rá huncut mosollyal.
-Az érzés kölcsönös, drágám!-kezdte a másik kezével masszírozni Rei mellét.
-Te most direkt kínzol?-kérdezte Rei.
-Miért? Mondtam hogy nem foglak siettetni!
-Steve!
-Rei?
-Steve!
-Mond mit szeretnél?-súgta a fülébe.
-Tégy magadévá!-fordult arccal a kapitány irányába.
-Innentől nem állok meg!
-Nem is fogom azt kérni!-hajolt fel a kapitány ajkaiért aki azonnal elkezdte megfosztani a ruháitól.
-Miért van rajtad ennyi ruha?-csókolgatta a szabad testfelületet.
-Ezt én is kérdezhetném!-ért a kapitány övéhez ahogy azonnal elkezdte azt kicsatolni. Már az utolsó darabokat dobták a földre, mindkettőjük teste forró volt a vágytól. Steve lassan kezdte Rei mellétől egészen a hasa vonalán osztani a csókokat. Majd a belső combjára tévedt ahogy felváltva nyomott édes csókokat rá. Látta ahogy Rei hátra hajtja a fejét, mennyire élvezi az adott pillanatot. A következő pillanatban már Rei érzékeny pontját ízlelte.-Ah!-hangzott Reitől ahogy a lepedőbe markolt. A lábai automatikusan össze akartak záródni de Steve a kezeivel szétfeszítette őket. Igazi gyönyört okozott neki, ahogy pedig minél tovább izgatta őt Rei egyre jobban élvezte a helyzetet. Steve fejére helyezve a kezét érte el hogy Steve ne tudjon elmozdulni onnan amíg el nem éri az első orgazmusát. Steve felémászott ahogy a fejénél megtámaszkodott.
-Még mindig édes vagy!-jegyezte meg ahogy egy csókot váltottak.
-Nem akarod hogy én is...?-kezdett bele a kérdésbe de Steve megrázta a fejét.
-Így is nehezen bírom már tartani magam!
-Akkor folytasd!-markolta meg a férfiasságát ahogy a bejáratához irányította.
-Biztos akarod?
-Érezni akarlak magamba!-mondta Rei. Stevenek pedig ez volt a végszó. Határozott mozdulattal egyesültek, az érzés pedig olyan volt mint legelső alkalommal. Steve türelmesen várt amíg Rei megszokja a nem mindennapi méretét, majd lassú tempóba kezdte a gyönyör útjára vinni kettőjüket.-Gyorsíts!-kérte Rei.
-Nem akarom, hogy fájjon!
-Nem kell mindig jó fiúnak lenned!-mondta mosolyogva.-Ne légy udvarias!
-Mi lesz ha megrémiszt az az énem?
-Bízom benned!-mondta ahogy Steve fenekére helyezte a kezét, amivel elérte hogy Steve lökései határozottabbak legyenek. Egyre bentebb és bentebb ért a lökéseivel, egyenesen megtalálva Rei g-pontját.-S-Steve!-nyögte a kapitány nevét ami kicsit sem segített Steve helyzetén.
-Rei én mindjárt...!-mondta levegőhiányába.
-Mindjárt....ah!-mondta Rei is ahogy egyre közelebb voltak.
-Steve!
-Rei!-mondták egyszerre egymás nevét ahogy elérték a csúcsot. A kapitány Rei mellé dőlt ahogy levegőért kapkodott.-Még mindig csodálatos vagy!-mondta a mellette fekvő lánynak.
-Még mindig eszméletlen vagy!-ölelte át a kapitányt ahogy a mellkasára helyezte a fejét.
-Reméljük a szomszédot nem keltettük fel!-erre a kijelentésre Rei olyan nevetésbe tört ki mint még talán soha.-Mi az?-kérdezte mosolyogva Steve.
-Most akkor azt hiszi a szomszédod hogy a húgoddal szexeltél?
-A francba!-eszmélt fel a kapitány.
-Igazán helyes testvérem van!-nézett fel a kapitányra.-Bűn lenne ha még egy kört követelnék?-kérdezte széles mosollyal.
-Már kezdem is!-ült fel Steve de Rei kezei visszanyomták.
-A-a! Most én jövök! Relaxálj, kapitány!-ült fel.