Thunder In Your Heart

106. Koncentráció

+18‼️ (induljon a fangörcs🤣❤)

-Rei, látsz valamit?-kérdezte Steve ahogy óvatosan közelített a helyszínre. Rei az épület tetejéről figyelte a helyszínt.
-Oh, van ott valaki!-mondta.
-Hol? Ki?-állt meg Steve.
-Egy helyes pasi igazán formás fenékkel!-nevetett. Steve elmosolyodott ahogy megrázta a fejét.
-Rei ez nem vicces!
-Így igaz, ez soha se volt vicc! Amerika Seggkapitány!-folytatta előidézve a régi emlékeket mikor még így hívta.
-Reinna!
-Este nem így hívtál!
-Reinna!
-Téves!
-Rossz kislány...!-jegyezte meg olyan hangsúllyal amitől Reinna teste remegni kezdett.
-Ideje koncentrálnom, apuci!-tette a távcsövet újra a szeméhez.
-Jó kislány!-hallotta Rei a fülesen.
-Ha most itt lennél...!-jegyezte meg Rei hogy Steve ne hallja.
-Túlságosan csendbe maradtál!-hallotta újra a fülesbe.
-Koncentrálok!
-Ugye nem az ujjaidra?-valahogy próbálhatta volna tagadni de az apuci Steve Rogers igazán megnehezítette a dolgát. De szeretett játszani vele.
-De....mind a két ujjamra!
-Haladjunk a munkával és megmutatom milyen ha a háromra koncentrálsz!
-Úristen...!-lángolt a teste. Akarta őt, borzasztóan.
-Milyen a kilátás? Megpróbálhatok bemenni az épületbe?
-Nem látok mozgást!
-Akkor bemegyek!
-Vigyázz magadra!
-Vigyázok!-hallotta a választ. Rei szörnyen izgult, bízott benne hogy minden a tervek szerint fog működni és minden rendben lesz.
-Steve? Steve?!-kezdett aggódni mikor már pár perce nem hallott semmit.
-Rei, fel tudsz törni egy kóddal lezárt pendrivet?
-Feltörni?
-Az emberünk a szemünk előtt hagyott egy nyomot!
-Megpróbálhatom!-újra csend lett.-Steve! Megjelent egy autó! Gyere ki!-kezdett pánikolni Rei.-Steve!-nem érkezett válasz.-Steve!-kiabálta a fülesbe.-A francba!-tudta hogy sietnie kell ha segíteni akar neki. Azonnal berohanva az ajtón futott le a lépcsőn mikor a kijáratnál akadályba ütközött.
-Ilyen gyorsan eltávolítottad az ujjaid?
-A francba...!-kezdte nyugtatni magát.-Majdnem leállt a szívem! Miért nem válaszoltál te idióta?-ütötte mellkason.
-Most komolyan lekiabálod a fejem?-nevetett Steve.
-Francba, azt hittem bajod esett!
-Máskor inkább folytasd a koncentrációt!-esett az ajkainak, ahogy könnyedén emelte fel őt. Rei lábai azonnal Steve dereka köré fonódtak.
-Hanyadik emeleten is vagyunk?-mosolyodott most már el Rei.
-Negyedik!-csókolta őt tovább.
-Ugye nem itt akarsz megujjazni a földszinten?-kezdte Steve Rei nyakát csókolni.
-Bárhol képes lennék rá!
-Ne mindenki előtt...!
-Ugye tudod hogy addig nem biztos hogy kibirom?
-Akkor ideje a lifthez mennünk, minél előbb feljutunk annál előbb leszek a tiéd!-súgta a kapitánynak. Nem is kellett tovább könyörögnie, pillanatokon belül a liftbe voltak ahol már lassan a levegő tűzforró volt. Az ajtón beesve vadul csókolták egymást.-Mmm!-szakadt el Steve ajkaitól.-Az ajtó Steve!-nevetett.-Zárd be!
-Francba, direkt van ma ennyi akadály?-zárta gyorsan be az ajtót ahogy újra Rei ajkai után kapott.
-Akkor most szörnyen utálhatod hogy ruhába vagyok!
-Azt hittem már meztelenül vársz rám!
-Akkor hol maradna az izgalom?
-Lesz bőven, ez miatt felesleges aggódnod!-gyorsan szabadították ki egymást a ruhákból.
-Gyerünk, érezni akarlak!-könyörgött Rei az ágyon fekve.
-Tedd szét a lábaid!-szót fogadott. Steve gyengéden húzta végig az ujját az érzékeny felületen.
-Úristen...csak ezt ne csináld! Meg akarsz őrjíteni?-markolt a lepedőbe.
-Mondtam megmutatom milyen ha háromra koncentrálsz!
-Most meg...?!-kezdte de mire befejezhette volna Steve két ujja már benne volt.-Ah....!
-Milyen?-kezdte mozgatni.-Ilyen ha két ujjadra koncentrálsz ugye?-kereste Rei tekintetét.
-Steve...ah...!-feszítette hátra a fejét.
-Ilyen...!-csúsztatta fel a harmadik ujját.-...ha már háromra...!egyre több nyögés hagyta el Rei ajkát.-...és ilyen ha azt akarom hogy az ujjaim köré élvezz!-hajolt le ahogy az ujjai mellett, a nyelvével is elkezdte őt kényeztetni.
-Úristen....ah...ah!
-Élvezz az ujjaim köré!-mondta amitől igazán nehéz helyzetbe hozta Reit.
-S-Steve...!
-Érezni akarlak az ujjaim körül!
-Steve el fogok...! Steve...!
-Vagy mást akarsz?-mászott fel Reihez ahogy megcsókolta őt. Érezte Rei az ajkain a saját nedvét.
-Téged akarlak!
-Pontosíts...!-játszott vele Steve. Valójában megérdemelte azok után ahogy ő is szórakozott vele a küldetés alatt de nem gondolta hogy ilyen büntetésben lesz része.
-Téged akarlak magamba...!
-Engem? Az ujjam nem elég?
-Nem...Steve...!
-Mond ki!
-Téged akarlak magamba...apuci...!
-Ez a helyes beszéd!-tolta magát teljes hosszába Reibe. Az érzés pedig minden alkalommal pont olyan mintha először szeretkeznének.-Milyen....milyen érzés?-kezdett nehezedni Steve légzése is. Csodás volt Rei teste. Ahogy minden alkalommal tökéletesen körülölelte őt.
-Tökéletes vagy hozzám...!-mondta Rei.
-Ki akarlak tölteni...!
-Miért érzem úgy hogy az egy gyerekből mindjárt kettő lesz?-nevetett de Steve egyre határozottabb volt.-Ah...!
-Élvezz körém! Gyerünk Rei...!
-Steve...!
-Gyerünk kicsim...légy jó kislány!-ez volt a végszó. Steve pár lökéssel később követte őt.-Ügyes kislány!-csókolta meg.
-Ez eszméletlen volt!-mosolyodott el.
-Eszméletlen vagy!