Thunder In Your Heart

58. ,,Te vagy a boldogságom"

Három nappal később:

Steve lassan nyitotta ki a szemeit. A fény erősen bántotta őket, majd ahogy oldalra fordította a fejét megpillantotta a szemében könnyekkel Reit. Gyengéden simogatta az arcát.
-Szia!-köszönt neki ahogy egy mosoly kúszott az arcára.
-H-hol vagyok?-próbált emlékezni Steve.
-Kórházban vagy, de nincs semmi baj ne izgulj!-nyomott egy puszit a homlokára.
-Hogy...hogy kerültem ide?-semmi nem jutott eszébe.
-Tegnap megsérültél a küldetésen!
-T-tegnap?
-Igen!-bólogatott Rei. Majd Steve megpillantotta Rei ruháját.
-Az...az esküvő?!-azonnal a kezét nézte. Nincs rajta a gyűrű.
-Majd legközelebb!-simogatta továbbra is az arcát.-Még valahogy csak elviselem a Stark nevet!-humorizált.
-Francba!-dühös volt magára.
-Minden rendben lesz, oké? Csak gyógyulj meg gyorsan!-próbálta nyugtatni.
-Én...!
-Szólok az orvosnak hogy felébredtél rendben?-állt fel mellőle.-Ne próbálj elszökni!
-Rei...!
-Hm?-fordult vissza az ajtóból.
-Sajnálom...igazán lélegzetelállítóan nézel ki ebben a ruhában!
-Jól nézd meg mert a következő másmilyen lesz! Mindjárt jövök, rendben?-Rei a nővér pultnál szólt hogy felébredt a kapitány majd megpillantotta Furyt.-Maga mit keres itt?
-Kíváncsi voltam hogy van a kapitány!
-Menjen el!-kezdett ideges lenni Rei.
-Reinna...!
-Miért tette? Miért pont az esküvőnk napján kellett őt küldetésre vinnie?-gyűltek a könnyek a szemében.-Tudja maga milyen érzés volt ott várni rá? Végig az cikázott a fejembe hogy újra elhagyott! Újra egyedül maradtam!-kiabált vele.
-Mégsem mondott a kapitány nemet a küldetésre!
-Maga nagyon is jól tudta hogy nem fogja elutasítani ha egy pici esélyt is lát a sikerre!
-Magát mégsem vitte magával!
-Mi?!
-Ez a küldetés nem egyszemélyes lett volna, a kapitány erőszakoskodott hogy egyedül megy!
-Maga pedig meg se próbálta állítani!
-Nézze a pozitív oldalát, a kapitány életben van!
-Szerencséje hogy életben van! Mert ha máshogy alakult volna...a saját kezemmel öltem volna magát meg!-hagyta ott a férfit ahogy visszament a kapitány kórtermébe.
-Rei...!
-Itt maradtál!-álcázott mosolyt.
-Te sírtál?-kérdezte.
-Nem!-vágta rá ahogy mellé ült.
-A szemeid nem hazudnak!-emelte fel az arcát.
-Csak a boldogságtól ilyenek! Örülök hogy itt vagy...életben!
-Pedig most szíved szerint megfojtanál egy pohár vízben!-viccelődött most már Steve is.
-Elég egy kanál is!-vágott vissza Rei ahogy elnevette magát.
-Sajnálom, amiért elrontottam a mi nagy napunkat!-Rei megrázta a fejét.
-Biztosra kell mennem Steve...!-nézett rá újra komoly tekintettel.
-Miben kell biztosra menned?
-Hogy még egyszer nem csinálsz ilyet!
-Küldetést? Rei ezt te is tudod...!-kezdett bele de Rei szavába vágott.
-Azt hogy nem mész egyedül...! Hogy magaddal viszel!
-Kicsim ezt nem kérheted!
-Nem akarok még egyszer az oltárnál állni és arra a hírre várni, hogy a vőlegényem nem fog ideérni mert valami idióta miatt megsérült vagy...!-csuklott el a hangja.-Vagy...!
-Nem fogok meghalni!-szorította meg a kezét.
-Ezt nem tudhatod! Te se vagy halhatatlan!
-Nem fogok meghalni!-nyugtatta újra.-Együtt öregszünk meg! Megígérem!
-Ha nem tartod be...tényleg egy kanál vízben végzed!
-Gyere ide!-emelte fel a takaróját.
-Mindjárt jön az orvos!-törölte ki a szeméből a könnyeket.
-Gyere ide!-várt továbbra is Steve. Rei pedig a gyönyörű menyasszonyi ruhájával feküdt Steve mellé.-Szeretlek Rei! Őrülten szeretlek!
-Én is szeretlek!-hajolt fel az ajkai után ahogy megcsókolták egymást.
-Amint kijutok innen...feleségül veszlek!
-Merem remélni!-nevette el magát.-Lehet ebben a ruhában kellene maradnom?
-Tényleg gyönyörű! Gyönyörű vagy!-nyomott egy puszit a homlokára.
-Gondolj bele a nászéjszakánk milyen gyönyörű lett volna!
-Kényszert érzek hogy megszökjek innen!
-Ne merészeld! Amíg az orvos azt nem mondja hogy jöhetsz itt fogod nyomni ezt a fránya ágyat!
-Ha tudom hogy ez lesz...a lánybúcsúról elszöktettelek volna csak hogy veled lehessek!
-Jól sikerült a legénybúcsúd?-kérdezte Rei.
-Végig rád gondoltam...és hogy mennyire veled szerettem volna tölteni minden percet! Még a telefonom is elkobozták!
-Akkor nem csak én voltam bajba!-nevetett.
-Miért?
-A lányok az enyémet is elkobozták! És ráadásként mikor a szökésen próbálkoztam...lebuktam!
-Hova akartál szökni?
-A szobádba!-mondta széles mosollyal.
-Mond hogy még egyszer nem kell ilyen bulikat tartanunk!
-Gyanús hogy ezt nem fogjuk tudni megúszni!
-Előtte nap elszöktetlek!
-Jól hangzik!-simogatta Rei arcát.
-Viszont ha te új ruhát veszel...azt jelenti hogy új gyűrűt kell beszereznem?
-Meg vőlegényt!-viccelődött Rei.
-Hé!-csikizte meg az oldalát.
-Jó! Jó! Nyertél!-néztek egymás szemébe.-Miért mondom ezt ha úgyis tudom hogy rajtad kívül képtelen lennék mást szeretni?
-A feleségem leszel...történjen bármi! Akkor is a feleségem leszel!-hajolt le az ajkai után.-Te vagy a boldogságom...Reinna!