Thunder In Your Heart

18. Szívverés

Rei egésznap a szobájában bújkált. Ha véletlen elődugta az orrát az is csak akkor volt mikor nem látta a kapitányt a látáskörében.
-Rei mi van veled?-kérdezte Wanda és Natasha akik a kis boszi szobájában ültek. Látták nem éppen nyugodt a lány most a társaságukban.
-Egy idióta vagyok!-temette el az arcát a kezei közé.
-Mi? Miért?-lepődtek meg.
-Még elmondani is kínos, inkább öljetek meg!-dünnyögte.
-Rei!-szólt rá Wanda.
-Emlékeztek a kis részeges magánestemre?-kérdezte őket, egyszerre bólintottak.-Remek! Arra is, hogy Steve hozott haza?
-Persze! Hogy lehetne elfelejteni?-mosolyodott el Natasha.-A hátán cipelt egészen a szobádig!
-Ki gondolta hogy Steve valaha is lesz ilyen aranyos egy lánnyal!-tette hozzá Wanda. Aranyos? Kétségkívül. Édes? Mindenbizonnyal. Erős? Hú. Hogy még mennyire. Minden egyes tulajdonsága Rei szívét működésbe hozta.-Hahó! Rei!-látták ahogy Rei kikapcsolt.
-Szerelmet vallottam neki!-vágta rá hirtelen. Úgy volt vele jobb túl esni rajta, pont mint a foghúzáson. A lányok egymásra néztek majd őrült nagy ujjongásba törtek ki.-Ti...francba már! Shhhhh!-tapasztotta le a szájukat.
-Végre!-mondta lelkesen Natasha.-Mondtam én hogy van valami köztetek!
-N-nem! Ti ezt félreértitek! Steve a barátom, és én idióta meg részegen szerelmet vallottam neki!
-Most mire akarsz kilyukadni? Arra hogy megbántad?-folytatta a kérdezgetést Natasha miközben Wanda a telefonjával babrált.
-Persze hogy megbántam! Nem szabadott volna ezt tennem!-vágta rá azonnal.
-Nem! Rei! Én nem azt kérdezem hogy a szituációt megbántad e! Megbántad hogy érzelmeket táplálsz iránta?
-Hogy?
-Persze, kicsit kellemetlen így szerelmet vallani de basszus végre megtetted! De azt ne mond, hogy megbántad amiért érzelmeid vannak iránta!
-Nem, dehogy! Dehogy...!-rázta meg a fejét.-Hogy tudnám azt megbánni...?-kérdezte lehajtott fejjel.-Annyira...aranyos!
-Rei...!
-Ne! Azt ne kérd beszéljek vele!-ellenkezett az nélkül, hogy meghallgatta volna Natashat. Natasha csendbe maradt.-Hé, boszi! Mit nyomkodod annyira a telefont?
-Semmi!-mondta széles mosollyal.
-A semmi ennyire széles mosolyt jelent az arcodon?-de amint ezt kimondta meghallotta Bucky hangját a folyosón, és tudta hogy akkor a kapitány is az épületben van.-Francba! Mennem kell!-sietett volna ki a szobából mikor az ajtóban akadályba ütközött.-Szia Bucky!-vigyorgott idegesen.-Ki-ki engednél?-próbált elszökni. De Bucky nem mozdult, erősen visszatartotta Reit.-Akkor ablak!-mondta idegesen ahogy az ablak irányába futott és meglepetésére épp a kapitány mászott be rajta.-A kurva isten!-kapott szívrohamot ahogy meglátta a férfit.
-Francba Rei, most ez komoly?-dőlt neki az ablaknak ahogy kifújta a levegőt. Rei nem válaszolt, de Steve tudta azon gondolkozik hogy tudna elszökni.-A szellőzőre ne is gondolj!-Rei nem mozdult.-Köszi Wanda!-nézett a kis boszorkányra.-Egész nap őt kerestem!-tette hozzá mire Rei szemei a kapitányra terelődtek.-Most pedig ha megbocsájtotok...!-lépett Rei irányába és egy könnyed mozdulattal dobta a vállára őt.
-Azta kurva!-ijedt meg ahogy hirtelen fejjel lefele látott mindent.
-Hogy beszélsz?-mosolyodott el Steve ahogy a kezeivel végig szorosan tartotta. Egyenesen az ő szobájába vitte a lányt.
-Ez nem az én szobám, fosszília!-látta rossz ajtón megy be.
-Nem is a te szobádba akartalak vinni, még találsz valami apró kis ajtót amin át elszökhetsz!-léptek be a szobába, majd óvatosan a földre helyezte.
-Remek kirándulás volt de...!-ki akart futni a kapitány mellett de az ajtó pont becsukódott.-Hé!
-Megtennéd hogy picit megállsz?-nézett rá a kapitány.
-Megtennéd hogy kinyitod az ajtót?-kérdezte ahogy a kapitány a kulcsot a zsebébe helyezte.
-Vedd el a kulcsot!-jegyezte meg. Vegye el? Hisz egy házba nem bír meglenni vele, és mindez csak a hülyesége miatt. Hülye lenne közelebb menni hozzá.-Rei, beszélhetnénk?
-Most is azt csináljuk!
-Miért bújkálsz akkor egész nap előlem?-mosolyodott el magában ami valamennyire kihatott az arcára is. Rei pedig imádta ezt a mosolyt.
-Nem...nem bújkáltam!
-Reggel a pult mögött, egész nap a szobádba, most meg a lányoknál! Aztán amint meghallod a hangom...futsz! Emlékeim szerint nem ezért edzzettelek!
-Honnan tudod hogy nem ez volt a valós ok?
-Komolyan Rei? Ennyire nehéz lenne a tegnap történtekről beszélni?
-Mit akarsz ezen beszélni?
-Arról amit mondtál!
-Sajnálatos módon semmire se emlékszem! Tudod a sok pia elég hamar törli a memóriám!
-Akkor segítsek frissíteni?-kérdezte, Rei pedig a szívroham határán volt.
-Nem kell, meg vagyok a kínos részek nélkül is!
-Rei!
-A francba már Steve!-ideges lett.-Miről akarsz beszélni? Hogy mennyire elkúrtam? Mennyire idióta voltam ahogy viselkedtem? Vagy...mit mondjak? Ugyan már Steve!
-Megbántad hogy elmondtad?-Rei nem válaszolt.-Rei!
-Mi az? Azt akarod hogy most azt mondjam, kérlek szeress te is engem?
-Sajnálom de ezt a kérésed nem tudom teljesíteni!-Rei szemébe könnyek gyűltek, így azonnal hátat fordított a kapitánynak. Nem akarta hogy az érzelmi hullámvasút amit érez befolyásolja a férfit.-Nem teljesíthetem, mert már kedvellek! Nagyon, kedvellek! Az egyetlen egy személy akinek idiótán kell éreznie magát, az én vagyok! Mert nekem kellett volna előbb ezt elmondanom neked, így megóvtalak volna attól amin most keresztül mész!
-Mi-miket zagyválsz most?-fordult meg. Hogy a szíve mit művelt jelen pillanatban, nem tudná elmondani.
-Azt mondom...!-sétált közelebb a lányhoz. Testük majdnem összeért, erősen érezték egymás illatát.-...kedvellek Rei!-Rei nem reagált.-Rei...!
-Azt hiszem...szívrohamom van!-mondta ahogy nem akarta elhinni mi is történik pontosan.
-Akinek szívrohama lesz, én leszek mert nem válaszolsz!-mosolyodott el Steve.
-Te? Ha hallanád az én szívem!-vágta rá Rei. Steve elkapta Rei kezét amit egyenesen a mellkasához emelt.
-Érzed Rei? Érzed, hogy ver? Majd kiugrik a helyéről!-Rei szemében a könnyek nem szűntek. Steve gyengéden a másik kezével kezdte őket kitörölni a szeméből.-Ne sírj!
-És...mi van azzal a lánnyal?
-Milyen lánnyal?-értetlenkedett Steve.
-Azzal a szőke, csinos lánnyal! Aki tegnap az edzőterembe volt...!
-Sharon? Sharon csak egy kolléga te bolond!-nevette el magát.
-Ne nevess!-ütötte meg a mellkasát.
-Ő miatta kicsit sem ver ennyire hevesen a szívem Rei...!
-Mégis félek, hogy most jön a ,,de" rész!
-Nincs ,,de" rész...! Kedvellek, pont! Veled akarok lenni, pont! Folytassam?
-Ne, nem kell!-rázta meg a fejét ahogy elmosolyodott.
-Édes vagy, mikor mosolyogsz!-simogatta meg Rei arcát.-De még mindig nem válaszoltál!
-Mire?-kérdezte.
-Tényleg megbántad azt a vallomást?-Rei azokat a csodás íriszkék szemeket nézte.
-Nem...!-rázta meg a fejét.
-Végre!-fogta közre Rei arcát, ahogy egyenest az ajkaira tapadt. Az első csók, ami érzelmekkel volt tele. Ami a kezdetet jelentette nekik.