Thunder In Your Heart

62. Félelem a szemeiben

-Rei!-kiabált a lány után Steve. De ő idegesen haladt az utcán.-Reinna!-folytatta Steve. Látva hogy sikertelen az ügy utána futott ahogy egyenest a karjánál fogva megállította őt.-Rei állj már meg!-szembe fordítva magával vette észre a könnyekkel teli szemét.-Rei!-enyhült a hangja.-Mi a baj?-fogta közre az arcát ahogy azonnal a könnyeket kezdte kitörölni a szeméből. De ő csak megrázta a fejét.-Rei, beszélj hozzám!-de falakba ütközött Steve.
-Rei!-hallotta meg Steve Noah hangját utánuk.
-Noah!-mondta ki a nevét Steve.-Te mit...?
-Hé, napsugár! Mi a baj?-kérdezte Reitől.-Nem szoktál te ilyen lenni!-látták a lányon mennyire próbálja összeszedni magát.-Beszélünk?-kérdezte Noah, Rei pedig bólintott. Steve ledermedve figyelte ahogy Rei és Noah eltávolodott tőle. Folyamatosan az kattogott a fejében hogy még mindig haragszik a tegnapiért? Miért nem beszéli meg vele is a problémáját? Ennyire eltávolodtak volna egymástól?
-Noah...!-mondta remegő hangon Rei.
-Mi a baj? Olyan fura vagy!-mondta neki.
-Ez a férfi...ez a férfi mindent tud rólunk! Tényleg mindent!
-Ezt hogy érted?
-Úgy ahogy mondom Noah! Mindent! Még ,,azt" is!
-,,Azt" is?-kerekedtek ki a szemei Noahnak.
-Mit csináljunk? Az egész családom, barátaim bajba vannak ha nem segítünk ennek a rohadéknak!
-Rei akármennyire is most ideges vagy és tudom ilyenkor nem tud az ember száz százalékosan gondolkozni de most az egyszer hallgass rám! Rendben?-kezdett izgulni Noah is.-El kell menned! De nagyon gyorsan!
-De!
-Nem, Rei! Figyelj! El kell menned! Én majd vigyázok a családodra, a barátaidra de menned kell!
-De Steve!
-Rei döntened kell! Nem hezitálhatsz, most nem!
-Steve össze fog törni!-folytak újra könnyek a szeméből.
-Steve ismer téged, szeret is! Biztos vagyok benne hogy várni fog rád! De nem tehetsz mindent kockára!
-Én...!-remegtek az ajkai.
-Esküszöm hogy megtalálom a banda maradék tagját amint tudom, és utána nem eshet bajotok! Kérlek bízz bennem!
-Te is tudod hogy bízok...!
-Rendben!-húzta magához hogy megölelje.-Nincs semmi baj! Nem lesz semmi baj!

Este:
Steve késő este ért haza mikor már Rei otthon várta. Valójában a jelenet az utcán kellően összezavarta őt.
-Szia...!-ébresztette fel a gondolataiból Rei.
-Szia...!-köszönt neki.
-Éhes vagy? A kedvencedet főztem!-Steve össze volt zavarodva. Hisz órákkal ezelőtt Rei egy szót sem szólt hozzá.
-Nem...most nem!-nézett a szemébe.-Inkább lefekszek!
-De egész nap nem is ettél!
-Fáradt vagyok...ne haragudj!-ment az emelet irányába. Egy gyors zuhany után egy szürke felsőben és fekete melegítőnadrágban lépett ki a fürdőből. A szemei azonnal az ágyon ülő lányra tévedtek.
-Én...!-állt fel ahogy elé sétált.-Sajnálom!
-Ugyan mit?-kérdezte Steve ahogy kikerülte és a díszpárnákat az ágyról kezdte lepakolni.
-Mindent...!-mondta ahogy a vőlegénye mozdulatait követte a szeme.
-Nem tettél semmi rosszat, miért kérsz bocsánatot?-kérdezte de nem nézett rá.
-Mert lehet már nem az a lány vagyok akibe beleszerettél évekkel ezelőtt...!-Steve megfordult. Hogy mit látott Rei szemeiben nem tudná elmondani. De a szeme sarkába újra látszódtak a könnycseppek.
-Kicsim!-lépett oda ahogy a kezei az arcát közrefogták és egy gyengéd csókot nyomott a homlokára.-Miről beszélsz? Te pont ugyanaz a lány vagy! Sőt! Ha hiszed ha nem, de minden egyes nap újra és újra és újra belédszeretek! Mindennap! Fogalmad sincs hogy mit váltassz ki belőlem! Fogalmad sincs hogy a szívem minden egyes alkalommal mikor meglát téged vagy ha csak rád gondolok milyen hevesen ver!-Rei arcán legördült egy könnycsepp.-Ne sírj kicsim!-húzta magához szorosan.-Utálom ezeket a könnyeket!-próbálta vigasztalni.
-Annyira szeretlek!-szorított a felsőjére.
-Én is nagyon szeretlek!-nyomott egy csókot a nyakhajlatába.-Nagyon szeretlek!
-Akkor még áll az ajánlat hogy feleségül akarsz venni?-mosolyodott el ahogy kibújt Steve öleléséből.
-Hogy áll e? Ha akarod most azonnal keresek egy templomot és feleségül veszlek! Ezt szeretnéd?-kérdezte.-Tudod mit? Menjünk!-ment a szekrényhez ahogy egy pulcsit kezdett kivadászni.-Vagy gyorsan kiöltözzünk?
-Steve!-mondta egy mosollyal a nevét.
-Kell az öltönyöm! Hol is van?-kereste.
-Steve!-mondta újra a nevét amire Steve megfordult.
-Tessék?
-Csak...ígérd meg hogy el fogsz venni! Ez bőven elég!
-El foglak venni Reinna Stark...! Te leszel az én gyönyörű feleségem!-nézett mélyen a szemébe.
-Rendben!-mutatta most már a gyönyörű mosolyát.
-Mrs. Reinna Rogers...!-mondta mosolyogva Steve.-Még mindig a legszebb név!
-Csókolj meg!-kérte Rei. Steve pedig gondolkodás nélkül teljesítette a kívánságát. A gyengéd csók egyre intenzívebb lett. Ez a pár nap ami alatt egy picit eltávolodtak igazán nehéz idő volt mindkettőjüknek.-Akarlak!-mondta Rei.
-Pont úgy ahogy én téged!