Thunder In Your Heart

83. Hét év

Hét évvel később:

-Biztos erre fele kell jönnünk?-kérdezte Maria.
-Ezt a címet tudtuk lenyomozni Tony telefonjából!
-Ugye tudja ha ez kiderül maga vasember lesz az ellenségünk?
-Muszáj beszélnem velük! Kell a segítségük!
-Biztos nem tudnánk máshogy sikerre juttatni a küldetést? Évekkel ezelőtt pont ezért hagyták abba hogy boldog, nyugodt életük legyen!
-Maga is látja hogy nem jutunk semerre ezzel a küldetéssel!
-Noah szívesen segítene nekünk, tudja!
-Noah nem az igazi azóta amióta kómába volt! Lássuk be az az erős ügynök nincs többé!
-Lehet hogy már nincsenek is együtt! És ha csak az egyiküket találjuk itt?
-Akkor utána kiderítjük hol a másikuk!
-Tehát maga így is, úgy is megtalálja őket!
-Pontosan!-mondta ahogy befordult egy kis erdős részhez. Azonban egy perc múlva egy csodás fából épült házat pillantottak meg.-Ez az!-leparkolva, szálltak ki a kocsiból ahogy a szemükkel felmérték a környéket. A szemük azonnal a házból kisétáló férfira terelődött.
-Kapitány!-ismerte fel Fury az előtte álló férfit. Steve a fejét megforgatva a hitetlenségről nyitotta ki előttük az ajtót. A konyhába kisérve őket fordult velük szembe.

-Mit keresnek itt?-kérdezte kicsit idegesen.
-Magát!-válaszolta Fury.-Megváltozott!-mondta mosollyal az arcán.
-Meg! Mint láthatja teljesen átlagos életet élek!
-A harcot semmiképp se mondanám átlagosnak!
-Nem harcolok! Hetedik éve van a pajzs letakarva a garázsban és remek helyen van ott!
-Akkor pontosan mit csinál a szabadidejében?
-Ügyész vagyok!
-Hogy?-lepődött meg Maria.
-Jól hallotta!
-Ugyan már kapitány, ne mondja hogy ezt szereti csinálni!-hitetlenkedett Fury.
-Tudja, egész jó! Remekül meg lehet belőle élni, és végül is a bűnös emberek rácsmögé juttatásában segítek!
-És Reinna? Mrs. Stark merre van?-kérdezte Fury, mire meglátta hogy Steve erősen markolt bele a konyhapultba.-Csak nem vége lett a románcnak?-ahogy ezt megkérdezte ajtó nyitódásra kapták fel a fejüket. Abban a pillanatban az ajtó felöl egy kislány rohant be Steve karjai közé.
-Apu!-kiabálta.
-Hercegnőm!-kapta fel őt a kapitány ahogy azonnal szorosan ölelte.-Hát itt az én hercegnőm!
-Hiányoztál!-mondta a kislány.
-Drágám!-hallatszódott meg egy női hang ami szintén az ajtó felől jött.-Kint parkol egy kocsi! Kinek a....kocsija?-pillantotta meg a vendégeket.
-Üdvözlöm Mrs. Stark!-mosolygott rá Fury.
-Steve...!
-Ava, menj fel a szobádba rendben? Ha elmegy a néni és a bácsi utána játszok veled rendben?-tette le a kislányát a lábaira aki szót fogadva indult az emeletre.-Rei menj fel vele!
-Steve...!
-Kérlek kicsim!-Rei egy utolsó pillantást vetett a vendégeikre majd az emeletre ment a lánya után.
-Tehát megkapta!-mosolyodott el Fury.-A boldog családot amire vágyott!
-Még annál többet is!
-Mrs. Stark semmit se változott!
-Mrs. Rogers! Maga nagyon is jól tudja hogy a feleségem, ne játsszon az idegzetemmel!
-Törvénytelen feleség!
-Akkor még az volt!-mosolygott Furyra.-Most már törvényes!
-Összeházasodtak?
-Nem hiszem hogy részleteznem kellene az életem!
-Értem...!-mosolyodott el mennyit változott a kapitány az évek alatt.-Mrs. Rogerssel is beszélnünk kell!
-Velem beszéljen! Mit akar? Minek jöttek?
-Nem is érdekli hogy tudtuk meg hogy maga itt lakik?
-Ismerem a S.H.I.E.L.D eszközeit, egy pillanat alatt le tudnak mindent nyomozni! Térjen a tárgyra!
-Leülhetünk?-Steve nem válaszolt így Fury megköszörülve a torkát folytatta a beszédet.-Szükségem van magukra az egyik küldetéshez!
-Nem!-válaszolta határozottan.
-De kapitány!
-A válaszom nem, bármiről is legyen szó! Vegeztem a kapitánysággal! Nem harcolok többé, kivétel ha a családomról van szó!
-Ezzel célozgatni akar valamire?
-Arra, ha a feleségem vagy a lányom közelébe meglátom magukat nem állok jót magamért!
-Ugyan, ne mondja hogy nem lenne jó újra a pajzsot a kezében tartania!
-Nem! Nem lenne jó! Egyedül a feleségem és a lányom akarom a karjaimba tartani más nem érdekel!
-Lehet Mrs. Rogerssel kellett volna először beszélnem?-kérdezte Mariat, mire Steve egy pillanat alatt a felsőjénél fogva szorította őt a falhoz.
-Azt mondtam nem akarom a feleségem közelébe látni! Tartsa magát olyan távol tőle amennyire csak tudja!
-Sajnálom kapitány, de semmit sem ígérhetek! Menjünk Hill ügynök!-hagyták el a házat. Steve idegesen fordult a pult irányába ahogy egy pillanat alatt borították fel a nyugodt életét.
-Steve!-sétált le a lépcsőn Reinna.
-Kicsim...!-fordult azonnal meg ahogy szorosan ölelte magához.
-Mit akartak?-kérdezte ahogy látta Steve szemein az idegességet.
-Semmit! Csak beköszöntek!
-Steve...!
-Nem lesz baj kicsim, ne aggódj! Nem hagyom hogy az életünk részesei legyenek újra!-nyomott egy csókot a homlokára, ahogy a kávéfőző felé vette az irányt. Rei belátva hogy Steve nem akar a témáról beszélni terelte el a témát.
-Nem tudom hogy a kávéd annyira csábító vagy ez az öltöny rajtad!-Steve pedig sunyin ránézett.

-Szeretnék az a kávé lenni...!-jegyezte meg ahogy tudta Steve mit művel vele minden egyes alkalommal.
-Majd este drágám!-mondta Steve, ahogy hozzásétált.-Addig rakd keresztbe a lábaid!-hajolt az ajkai után majd az emelet felé vette az irányt, ahol már a kislánya várta.