Thunder In Your Heart

91. ,,Csak a különbség..."

Steve Rei oldalán futott a hordozó ágy mellett. Félt. Borzasztóan félt. A szeme azonban észrevett egy régi barátot a kórházban és tudta ő az aki küzdeni fog a végsőkig Reinnáért.
-Nick! Nick!-kiabált oda aki amint meglátta ki is az, gondolkodás nélkül rohant segíteni.
-Steve! Mi a franc történt?-kezdte vizsgálni Reit.
-Balesete volt!
-Francba mondtam neki, hogy vigyázzon magára!-kezdett ideges lenni.
-Meglehet hogy belső vérzése van!-tájékoztatta a mentőstiszt.
-Vigyék azonnal a műtőbe!-mondta azonnal Nick.
-Nick!-kapta el Steve.-Meg kell mentened a feleségem! Meg kell mentened Reinna életét!
-Megteszek minden tőlem telhetőt!-futott a műtő irányába.

Négy nappal később:
Steve egy percet nem mozdult a feleségétől. Végig kint várt a folyosón amíg lehetősége adódik újra látni a feleségét. Szerencsére a csapat azonnal segítségére sietett és azóta ők vigyáznak Avara. Nick épp a szokásos kontrollról lépett ki a teremből.
-Nick!-kapta el Steve.-Hogy van?
-Meglepően jól! Szerencse hogy erős a szervezete így gyorsan túl jut majd ezen!
-Mondtad hogy magához tért, nem mehetek be hozzá?
-Steve én...!
-Baj van? Nick beszélnem kell a feleségemmel, vagy legalább csak látnom a két szememmel hogy jól van!
-Lehet nem a megfelelő ötlet még bemenned hozzá!
-Haragszik még mindig? Akkor csak had lássam, kérlek!
-Hogy ha őszinte akarok lenni...nem emlékszik Steve!
-Nem emlékszik hogy összevesztünk?-lepődött meg.
-Egyáltalán nem emlékszik Steve...!
-Mit akarsz ezzel mondani?-a szíve a torkában dobogott.
-Reinna nem emlékszik semmire...! Rám se, rád se, semmire...!
-Pillanat! Hogy mi?
-Úgy látszik amnéziában szenved!
-Nem! Az nem lehet!-hitetlenkedett Steve.-Nem emlékszik?-Nick bólintott.-De hisz...a feleségem! És Ava? Avara se emlékszik?-kérdezte idegesen.
-Sajnálom Steve...!
-De...de lehet ha meglát emlékezni fog!
-Steve a feleséged nem emlékszik semmire!
-Be kell mennem hozzá!-kerülte ki Nicket ahogy benyitott a szobába. Nick azonnal megakarta állítani, de addigra késő volt.
-Doktor úr!-mondta Reinna.-El...elfelejtett valamit?-kérdezte ahogy felült.
-Én...!-vakarta meg a tarkóját.
-Reinna!-ment oda Steve.
-Igen?!-a hangja meglepettséget sugárzott, az arcán tisztán kivehető volt hogy nem ismeri fel őt.
-Reinna, kicsim! Nem emlékszel? Én vagyok az Steve!-fogta meg a kezét de Reinna azonnal elrántotta azt.
-Elnézést de ismerem magát?-kérdezte.
-Rei, kicsim! Én vagyok az Steve...! A férjed...!
-A férjem?! Mi...miféle hülye vicc ez?
-Reinna!
-Menjen ki a szobámból!
-Kicsim!
-Azt mondtam menjen ki!-üvöltött rá. Steve szíve pedig ezer darabjaira tört. Nick kisegítve a férfit ültette le a folyosón egy padra.
-Steve...!
-H-hogy lehet hogy semmire sem emlékszik?
-Adj időt neki!
-Időt? Mi van ha soha se fog emlékezni ránk? Akkor...akkor Ava anya nélkül fog felnőni?
-Steve kérlek nyugodj meg!
-Nem! Képtelen vagyok rá! A feleségem...a kislányom anyja...az nem lehet hogy elveszítsem!
A napokban annak ellenére ami történt Steve mindennap ott gubbasztott a folyosón. A gondolatai csak azon jártak mi lesz ha Rei többé nem fog rájuk emlékezni. Nick azonban azt gondolta jobb ha lassan kapja meg Reinna az információkat. Naponta mesélt neki az életéről és csak remélni tudta hogy sikerrel jár. Steve ajtónyitódásra kapta fel a fejét. A szemei felcsillantak annak ellenére hogy a szemben álló szempár mennyire rideg volt számára. Rei egy kisebb távolságot tartva ült le a kapitány mellé.
-Tehát...maga...vagyis te vagy a férjem?-kérdezte.
-Igen...!
-Az orvos...Nick...mesélte hogy van egy...egy kislányunk!
-Igen, Ava...! Emlékszel valamire?-remélte hogy azt a választ kapja amit hallani akar.
-Őszinte leszek magával...vagyis veled!-javította ki magát. Fura volt számára egy idegennek ennyire közvetlen lenni.-Fogalmam sincs...milyen volt az eddigi életem! És ha őszinte akarok lenni kicsit sem tudom elhinni hogy te vagy a férjem!
-Mi?-lepődött meg a kijelentésen.
-Hisz...én soha se rajongtam az olyan öreg fosszíliákért mint te vagy! És hogy van egy lányom? Fiatalon hallani nem akartam erről most meg...azt mondják van egy lányom akit Avanak hívnak?
-Rei miről beszélsz?
-Nekem...hihetetlen hogy ez lett volna az eddigi életem!
-Reinna ne csináld! Hisz boldogok voltunk!
-Nem tudom mi volt köztünk de én nem igazán hiszek ebben a sztoriban! Csak remélni tudom hogy nem szélhámos vagy aki tudva ki is vagyok a pénzemre pályázik!
-Rei...!
-Azt mondta az orvosom, hogy szerinte jót tenne ha ugyanabba a környezetbe lennék mielőtt idekerültem...! Félek hogy megbánom a döntésem, de az is ijesztő hogy magamra alig emlékszek...az életemre! Így...az orvos szerint haza kellene mennem...! Szerinte a környezet segíteni fog az emlékeimbe...!
-Egyetlen egy emléked sincs velem...velünk?
-Nincs...! Mint mondtam kicsit hihetetlennek találom azt hogy melletted élném az életem...hisz korántsem vagy az esetem...!
-Most pont úgy érzem magam...mint mikor megismerkedtünk...!-Rei ránézett.-Csak a különbség most az...hogy én nem gyűlöllek....hanem őrülten szeretlek!