Thunder In Your Heart

84. ,,Kisfiú? Kislány?

+18‼️‼️

-Nagyon finom volt a vacsora, kicsim!-jegyezte meg Steve.
-Örülök, hogy ízlett!-állt fel ahogy a tányérokat kezdte leszedni az asztalról.
-Lefektessem Avat?-kérdezte.
-Megteszed? Akkor én addig elmosogatok!-kezdte a mosogatóvizet engedni.
-Persze!-nyomott egy csókot a nyakhajlatába. Rei csak követte a szemével a kapitányt, aki az évek alatt csodás édesapa lett.-Dodger, gyere!-kiabált vissza az emeletről. Hisz amióta Ava megszületett Dodger a kislányuk szobájában alszik. Rei mégis mosogatás közben a gondolataival volt elfoglalva. Észre se vette hogy csak állt a szennyes felett.-Mond hogy azt szeretted volna hogy én mosogassak!-sétált le hozzá egy negyed óra múlva Steve.
-Hogy?-kapta fel a fejét.
-Mond, hogy azt szeretted volna, hogy én csináljam!-kezdte a mosogatást.
-Ez volt a terv!-mosolyodott el.
-Jó kis terv volt!-hajolt Reihez ahogy az arcára nyomott egy puszit.-Minden rendben?
-Persze!
-Nem akarsz beszélni róla?
-Mondtam hogy nincs semmi!-mondta egy apró mosollyal.
-Na jó!-rakta le a tányért a kezéből ahogy azonnal Rei felé fordult.-Ismerlek! Túlságosan régóta ismerlek és tudom hogy most hazudsz! Tehát hallgatlak gyönyörűm!
-Szerinted miért jöttek...?-kérdezte ahogy az arcáról eltűnt a mosoly.
-Bármiért is nem fontos!
-Nem is mondta?
-Rei! Kicsim! Évekkel ezelőtt együtt adtunk fel mindent! Egy percig nem bántam meg a döntésünk! Hisz ennek az új életnek hála vagy még mindig biztonságban mellettem és született egy gyönyörű kislányunk aki a világ legszebb csodája!
-Apja lánya...!-motyogta.
-Ezt hallottam!-nevetett.-A lényeg Rei...!-komolyodott újra el.-Legyen bármi nem fogom engedni hogy ez a csodás életünk veszélybe kerüljön!
-Rendben!-nyugodott meg.
-Most pedig miután még ezt a két tányért elmosom, mik a terveink?
-Mik legyenek?-kérdezte. Steve gyorsan befejezve a mosogatást fordult felé.
-Kezdjünk egy meleg fürdővel?
-Remekül hangzik!-akaszkodott a nyakába.
-Utána mondjuk egy romantikus...?-nem tudta befejezni mert Rei az ajkaira tapadt.-Be se fejeztem!
-Nem is kell, tökéletes lesz!-csókolta újra meg.
-Lehet a meleg fürdőt reggelre kell időzítenünk?
-Lehet!-mosolyodott el. Steve egy könnyed mozdulattal emelte fel őt ahogy a háló irányába indult.
-Mit művelsz te velem?-kérdezte.
-Most úgy teszek mintha nem tudnám, csak hogy elmond!
-Nem biztos hogy most az jó ötlet!-jegyezte meg ahogy megérezte Rei kezeit a nadrágjánál.
-Mond hogy mélyen alszik Ava!
-Elég mélyen!
-Helyes!-estek vadul egymásnak. A ruhadarabok sorba hullottak a földre. Steve pedig az évek alatt számtalanszor barangolta be már ezt a csodás testet de még így is minden alkalommal csodálattal nézte őt.
-Annyira csodálatos vagy!-csókolgatta a nyakát.
-Ne udvarolj, nincs itt a helye!-markolt be a hajába. A kapitány a nyakáról a melle vonalába haladt ahol már apró hangokat is sikerült kicsikarnia a feleségéből.-Ah!
-Szeretem ezeket a hangokat!-mosolyodott el ahogy tovább kényesztette a domborulatait.
-Ne csináld, menj lentebb!-tolta lentebb a fejét. A forróság ami átjárta őt, úgy érezte egy pillanat alatt képes lesz őt lángba borítani. A végső lökést az adta amikor megérezte Steve nyelvét az érzékeny pontján.-Úristen!-markolt a lepedőbe. És Steve nem lassított. Volt egy célja amit el akart érni.-S-Steve!-a pillanat amikor pedig Steve párosította mellé az ujját, képtelen volt tovább ésszerűen gondolkozni. Hirtelen felemelkedett hozzá ahogy a vállánál megtámaszkodott. Rei ajka után hajolva egy határozott mozdulattal egyesültek.
-Nedves vagy...!-jegyezte meg egy kaján mosollyal mire Rei elmosolyodott.
-Fogd be!
-Csodálatos ahogy körülölelsz!-mondta ahogy fokozatosan mozgott benne.
-Gyorsíts!-kérte Rei, Steve pedig egy szó nélkül teljesítette minden kérését.-Ah...!-hangzott remegő hangon. A lökések intenzívek voltak, ahogy egyre bentebb és bentebb ért. Rei lábai automatikusan ölelték át Steve csípőjét.-Had üljek rád...!-könyörögte. Steve így kihúzódva belőle feküdt az ágyra majd megfogva Rei derekát segítette őt magára. Az pedig hogy látta Rei csodálatos testét magán csak egy plusz löket volt amitől a férfiassága még keményebb lett. Lassan ereszkedett rá, csak hogy megszokja őt. A mozdulatok eleinte lassúak, gyengédek voltak. Tudta Steve mit csinál Rei és most nem akarta hogy játsszon vele mikor már közel a cél. Egy hirtelen mozdulattal szorította őt a mellkasára ahogy a tempót felgyorsította. A nyögések sorra követték egymást.
-Gyerünk Rei!-mondta levegőért kapkodva. Nem lassított, ha akart volna se tudott, ki akarta őt tölteni.
-Úristen!-kiabálta Rei ahogy a mellkasára dőlt levegőért kapkodva. Mindketten megkapták azt amire vágytak.
-Ez egy kisfiú lesz!-jegyezte meg mosolyogva Steve ahogy Rei feje búbjára nyomott egy csókot.
-Remélem is!-mosolyodott el ahogy a kapitányra nézve hajolt az ajkai után.
-Vagy előtte még egy kislány?
-Lehet kettő is!-mosolygott bele a csókjukba.
-Ez tetszik!
-Micsoda?
-Ez...a nagy család koncepciónk!
-Mondtam hogy nem foglak hagyni pihenni!
-Ki akar pihenni egy ilyen csodálatos nő mellett?
-Most romantikusabb lett volna ha azt mondod egy életen át bennem akarnál lenni!
-Egy életen át benned akarok lenni!-mondta nevetve.
-Hm, maga a romantika! Ez tetszik!-csókolták folyamatosan egymást.
-Szeretlek Rei!
-Szeretem mikor bennem vagy!
-Rei!
-Steve?
-Rei!
-Én is szeretlek!