Thunder In Your Heart

12. ,,Maradj még"

Rei gondolatai nem hagyták nyugodni az éjszaka. Miért akart újra a kapitány mellett aludni? Miért akarta újra azt a megnyugvást érezni? Addig-addig járt az agya, hogy kitervelte mit fog tenni, hogy elérje a célját. Igen, most már célként nézett rá.
-Jó reggelt!-ugrott a kapitány ágyára. Újra. Hajnal van és újra ezt a gyerekes műveletet végzi.-Hé! Amcsi kapitány!-mondta lelkesen ahogy szüntelenül ugrált az ágyon.
-Rei! Ne már!-tette a fejére a párnát.-Most komolyan ezt fogod mindennap csinálni?
-Nem tudok aludni!-huppant le mellé.-Csináljunk valamit!
-Rei! Ilyenkor egy dolgot csinálnak a normális emberek!-dünnyögte.
-Szexelnek! De mi közel se vagyunk normálisak nem?
-Rei!-vette le a fejéről a párnát.
-Szexelni akarsz?-lepődött meg.
-Ki beszélt itt erről? Aludni szeretnék...aludni!-mondta ahogy a szemeit alig bírta nyitva tartani.-Amúgyis miért mindig az én szobámba kötsz ki ilyenkor? Nem tudnál a lányokhoz menni vagy Tonyhoz? Vagy a srácokhoz?
-Nem akarom őket felébreszteni!
-Most ez komoly?
-Meg hogy nézne ki ha az apámhoz mennék? És ha szexelni akarok?-Steve erre megforgatta a szemeit.-Nyugodj meg, veled ez a veszély nem áll fenn!
-Megnyugtató!-mosolyodott el Steve. Akármennyire is tudott volna Reire haragudni a kis magánakciója miatt, mégis ez a bolondos énje...imádnivaló volt.
-Tehát mit csináljunk?-ült törökülésbe Steve mellett.
-Aludj Rei!-hunyta le a szemeit.
-Pucér vagy?-kukkantott be a takaró alá.-Jesszus!-kapta fel a fejét. Steve csak elnevette magát.-Te soha se vagy pucér?
-Vigyázok a szívedre!-mondta egy apró mosollyal. Ezt pedig még ha nem is úgy értette ahogy kellene Rei szíve meglágyult e szavak hallatán.-Nagyon csendbe lettél!
-Csak elgondolkoztam!
-Milyen lennék meztelenül?-viccelődött már Steve is. Nem szerette mikor ilyen komoly Rei.
-Lehet!-nevette el magát.
-Ne haragudj de fáradt vagyok levetközni!
-Akkor jöjjek át holnap hajnalba is?-kérdezte Rei.
-Nem vetted észre, hogy még nyitva tartom az ajtót előtted? Majd ha unom, bezárom!
-Ezt vehetem meghívásnak holnapra is akkor?
-Várni foglak!-nézte a lányt akinek az arcán újra az az imádnivaló, édes mosoly ült.
-Most ezt mondod, de holnap is aludni fogsz és nyűgös leszel ha az ágyadon fogok ugrálni!
-Vagy egyszerűen megelőzöm, hogy ezt tedd!
-Hogy?
-Én megyek át holnap hozzád!
-Tudod mit kapitány? Kivételesen hagylak aludni!-mosolygott rá.
-Nem hiszek neked!
-Bizalmatlan vagy?
-Bízok benned, kivétel ha alvásról van szó!
-Igaz, lehet egy óra múlva nálad kötök ki!
-Akkor ezt is megelőzöm!-kapta el a kezét ahogy a mellkasára rántotta őt. Rei arca újra vörösödni kezdett, a szíve pedig hevesen lüktetni.
-Mi-mit csinálsz?-kérdezte ahogy próbálta magát eltolni a kapitánytól. De Steve erős védelmező karja ölelte őt át.
-Mondtam! Megelőzöm hogy hajnalba újra nálam köss ki!
-Rendben...ígérem, nem jövök át!-próbálta eltolni magát újra de sikertelenül.
-Most már maradsz!-hunyta le a szemeit Steve.-Aludjunk Rei!
-Vissza...vissza megyek a szobámba!
-Aludj Rei!-Rei pedig feladta. Ez volt a cél mégis amint elérni látszódott megtorpant. Talán a heves szívverése ijesztette meg? Miközbe fogalma nem volt a kapitányba is mit összekuszált, mikor megérezte újra Rei édes illatát. Barátok azok akik így néznek egymásra? Ha ilyen apró dolgok ennyire megragadnak bennük?
-Hallom ahogy dobog a szíved...!-jegyezte meg Rei.

-Legalább elmondhatom nem vagyok szívtelen!
-Nagy szíved van...kapitány!
-Ne add meg a tiszteletet még azt fogom gondolni valamit akarsz tőlem!
-Eleinte nem ezt akartad pont?-nézte a kapitány nyugodt arcát.
-Meglehet, hogy veled más a helyzet!
-Kiskedvenc lettem?-viccelődött Rei.
-Talán picit fontos lettél nekem!
-Csak nem amcsikapitány barátként tekint rám?
-Most elbíztad magad?-édes mosolya van a kapitánynak. Ez tagadhatatlan. Ezt pedig Rei is észrevette.
-Eddig se voltam önbizalom hiányos!
-Igaz, tényleg soha se voltál az!
-Tudod...talán picit örülök, hogy a barátod lehetek!
-Most már aludj, dilinyós!
-Jó éjt, fosszília kapitány!-célzott az ismerkedésük elején sűrűn használt névre.
-Bolond nőszemély!-aludtak el egymás ölelésében. Steve egy pillanatra se engedett a szorításból. Rei egész éjjel a mellkasán aludt, így reggel teljes rálátást kapott a férfi arcára.
-Hadi terv kell...hogy bújjak ki a karjaiból!-motyogta halkan ahogy fogalma nem volt hogy fog tudni felkelni. Mert amint Steve megérezte hogy Rei távolodik újra magához húzta. Már-már csak centikre voltak eltávolodva egymástól.
-Maradj még egy kicsit, utána elengedlek!-ahogy meglátta Reit maga mellett rájött valamire. Valamire ami az egész életére kihat.