Thunder In Your Heart

101. Kiengesztelés?

-Nem gondolod hogy ezt velem is meg kellett volna beszélned?-kérdezte emelt hangon Rei.
-Azt hittem te is jó ötletnek találod!
-Jó ötletnek? Te azt akarod mondani, hogy ide hozod a lányod...!-kezdett bele mire Steve kijavította.
-A lányunk...!
-...a lányunk hogy találkozzon velem?
-Hiányzol neki nem tudtam mit tenni!
-Mi az hogy nem tudtál? Azt kellett volna neki mondanod majd máskor!
-Rei nem várhatunk örökké! Az apád sem vigyázhat élete végéig a mi lányunkra!
-Mit fogok csinálni Steve?
-Mi az hogy mit fogsz? Azt amit eddig is, önmagad adod!
-Steve! Tudja egyáltalán hogy nem emlékszem rá?-Steve nem válaszolt.-Most ne csináld a némaságot kérlek!
-Nem tudja oké? Nem! Nem tudtuk neki elmondani hogy az anyukája nem emlékszik rá!
-És erre még te ide hozod hogy majd én összetörjem őt lelkileg?
-Majd valahogy elmondjuk neki, de szüksége van az anyjára!
-Én ezt elhiszem, nagyon is elhiszem de egy rohadt nagy pofára esésre nem!
-Most muszáj ilyen negatívan állnod ehhez az egészhez? Itt leszek veled, segítek!
-Ha segítenél nem azon dolgoznál hogy a lányunk megutáljon!
-Nem fog utálni!
-Ugyan már Steve! Egy kislány aki szeretetben élt hirtelen újra találkozik az anyukájával akinek egy halovány emléke sincs vele! Szerinted hogy fogja érinteni? Mert ha én a helyébe lennék biztos is hogy életem végéig a szívem összetörne ez miatt!
-Ava nem olyan!
-Nem olyan, nem olyan! Ő is egy gyerek Steve! Nem egy tinédzser aki esetleg el fogja tudni fogadni a helyzetet!
-Most meddig akarsz még vitatkozni velem?-kérdezte idegesen.
-Van még más meglepetés is?-Steve hallgatott.-Steve ne csináld akkor! Akkor már most készíts fel mire számítsak!
-A csapat is jön! De ők...de ők tudják hogy nem emlékszel!
-Szenzációs...!-indult az ajtó felé, ahogy a kocsi kulcsot a kezébe kapta.
-Hova mész? Rei!-ment utána.-Mindjárt itt vannak!
-Egyedül akarok lenni!-csapta be a kapitány orra előtt az ajtót.-Francba...!-morogta. Ki kell szellőztetnie a fejét, mert úgy érezte megbolondul. Csodás idő volt és talán ez egy kis nyugalmat adott a lelkének. A parton ült ahogy figyelte a messzibe elterülő kékséget. A szeme egy idős házaspárra tévedt akik kézen fogva, mosolyogva sétáltak a kutyájukkal. Fura érzés kapta el.-Miért...vágyom én is erre?-kérdezte magától.-Mi a fene van velem...?-a napokban az érzelmeit teljesen összekuszálta a kapitány. Egyik pillanatról a másikra őrülten vágyott a kapitány társaságára és terveket akart vele a jövőben. Minden amit eddig gondolt hogy akart...szertefoszlott és új álmok kerültek a helyükre.-Lassan mennem kellene...!-állt fel ahogy sétálva indult újra a kocsi irányába. Mégis a lábai a part közelébe lévő kis boltba vitték. Még ha nem is tudja mit szeret Ava, egy játékot akart neki venni hisz mégis egy hosszabb idő után találkozik újra vele. Sokáig állt és nézte a szebbnél szebb játékokat.-Plüss vagy baba...plüss vagy baba?-ismételte.-Plüss!-guggolt le az alsó polchoz hogy egy édes plüssmackót vegyen le.

Egy órával később:
A garázs előtt idegesen állt Steve, Tony, Natasha és Thor. Reit várták aki órákkal ezelőtt elment.
-Mi van ha baja esett?-kérdezte idegesen Natasha.
-Nem, erről nem is beszélünk!-szólt rá Tony.
-Szólok a rendőrségnek!-mondta Steve ahogy a telefonját elővette a zsebéből.
-Steve, várj! Ott jön!-biccentett a fejével a kocsi irányába. Megkönnyebbültek. Rei ahogy kiszállt nyomba a csomagtartóhoz ment ahogy szatyrokat vett elő.
-Rei...!-sétált hozzá Steve a csapat pedig követte. Rei felnézett ahogy az utolsó szatyrot vette a kezébe.-Mi...mi történt a fejeddel?-pillantotta meg a homlokán az apró sérülést.
-Oh ez? Lefejeltem a polcot! Kicsit se én lettem volna!-nevetett.
-Rei, biztos jól vagy?-fura volt Stevenek a viselkedése hisz csúnyán összevesztek.
-Dobok össze valami vacsit, rendben?-nyomott egy apró csókot Steve szájára.-Tory te híztál!-jegyezte meg mosolyogva ahogy a házba ment.
-Tory?-lepődött meg Thor.
-Tory...?-nézett Steve a felesége után.-Az...nem lehet!-futott utána. Rei a szatyrokat a pultra helyezve kezdte azokat kipakolni.-Rei!
-Anya!-futott az emeletről le Ava aki minden pillanatban csak ő rá várt.
-Kicsim!-térdelt le ahogy azonnal magához ölelte.
-Úgy hiányoztál anya!-ölelte szorosan.
-Te is nekem törpe!-Steve pedig egyre biztosabb volt.-Nézd! Hoztam neked valamit!-állt fel ahogy a pulton lévő kis ajándéktasakot levette.-Tessék!
-Ajándék?
-Ajándék a legszebb kislánynak a világon!-simította ki a haját az arcából.-Nézd meg!
-Egy plüss maci!-kiabálta lelkesen.-Apa nézd! Anya mit hozott nekem!-mutatta Stevenek lelkesen.
-Látom!-mosolygott a lányára ahogy az érzelmei lassan elkezdték átvenni felette az uralmat.
-Megmutatom Wanda néninek!-futott az emeletre.
-Azon gondolkoztam grillezhetnénk is nem? Olyan rég csináltuk hogy...!-nem tudta befejezni Steve szorosan ölelte magához.-Mi a...mi a baj?-kérdezte értetlenkedve. Steve nem válaszolt.-Steve mi az?-kérdezte újra.-Ha azt hiszed hogy ölelgetéssel megbocsájtok a hazudozásokért tévedsz!-jegyezte meg.
-Ne bocsáss meg...!
-Ne...?-lepődött meg Rei.
-Ki foglak engesztelni, esküszöm!
-O-oké!-értetlenkedve állt a kapitány viselkedése előtt.-De most már elengedhetsz!
-Még egy kicsit kérlek...!
-Te idióta fosszília...!-bújt Rei is most már a nyakhajlatába.
-Az én gyönyörű feleségem...!-nem akarta őt elengedni, mert a boldogság amit akkor érzett leírhatatlan volt.