Thunder In Your Heart

4. Karamellás kávé

Másnap reggel a szokásosan indult minden. Tony továbbra is mérges volt amiért a kapitány olyan dolgokat mondott a lányának amiket nem kellett volna.
-Jó reggelt!-ért le az emeletről Rei aki arca már nem letört volt mint előző nap. A helyére ült és érezte hogy minden szem őt bámulja. Utált a középpontban lenni, hát tenni akart ellene. A keze azonnal Steve bögréje után nyúlt és meglepetésére nem ugyanaz a kávé fogadta mint az előző napokban. Stevere nézett aki egy apró mosoly után folytatta a reggelijét.
*Előző este
-Tehát ihatatlan!-mondta Steve ahogy nem bírta magát nem elmosolyogni ezen.-Akkor szerinted milyen az iható kávé?
-A karamellás kávé! Na az az igazi!
-Karamellás?
-Öreg vagy és nem bírod ezeket az új ízeket?
-Őszintén soha se próbáltam! De talán adok neki egy esélyt!-Rei ezen elmosolyodott.-Szent a béke akkor, Reinna?
-Szent!-nézett rá. A kapitány egy apró mosoly után fel állt és az ajtó felé sétált.-Lehet mégse vagy olyan bunkó seggkapitány mint gondoltam?-kiabálta utána Rei.
-Te meg még mindig tiszteletlen!-nevette el magát mire a lány is kuncogni kezdett.*
-Rei minden rendben?-kérdezte Tony.
-Persze!-nézett az apjára.
-További jó étvágyat, én elmegyek edzeni! Valaki velem tart?-kérdezte Steve ahogy végzett a reggelivel.
-Talán később!-válaszolta Clint.
-Tegnap Sammel edzettünk...és szerintem ezzel el is mondtam mindent!-folytatta Bucky.
-Annyira jó volt?-kérdezte Wanda.
-Nem!-súgta neki úgy hogy Sam meg ne hallja.
-Rendben, akkor lent leszek ha kellenék!-indult a lift irányába.
-Rei, neked mik a terveid mára?-kérdezte Natasha.
-Olvasok, eszek, alszom, eszek és alszom!
-Hű! Ez aztán változatos program!-jegyezte meg mosollyal az arcán Bruce.
-Sajnálom, én nem vagyok akkora tehetség és koponya mint ti! Nekem csak az unalmas élet jutott!-Rei valóban a szobájában töltötte a legtöbb időt. A csapat kitalálta, hogy elmegy valahova ebédelni, de neki nem volt kedve velük menni. Gondolta körülnéz jobban a házban hisz a nappali, a szobája, a konyha...na meg egyszer Steve szobája volt a helység ahol a napokban járkált.-Minek van ennyi szoba itt?-dünnyögte ahogy egy újabb szobába nyitott be.-Ha apám őrült nagy buliba csap az egész várost elszállásolja?-beszélt magába ahogy újabb szobába botlott. A következő helység már nem egy megszokott kis szoba volt.-Ekkora edzőtermet rejtegetnek ezek itt?-lépett be ahogy tátott szájjal nézte a sok gépet majd megpillantotta a súlyzóknál a férfit aki az utóbbi időben megkeserítette a napjait.-Hű! Idelent még se vagy annyira vén mint gondoltam! A sok magnézium és kálcium?-kérdezte humorizálva ahogy közelebb sétált.
-Csak proteinport eszek!-viccelődött Steve ahogy lerakta a súlyzót.-Nem mentél a csapattal ebédelni?
-Te se mentél!
-Nem szeretem ezeket a városban lévő kajálásokat! Az ebédből az lesz hogy hajnalba érünk haza mert a csapat minden hülye helyre be akar menni!
-Akkor lehet jobban jártam hogy maradtam?-ült le a kis padra ami a terembe volt pont szembe a kapitánnyal.
-Meglehet hogy okos döntés volt!-nyomta a kezét újra krétaporba hogy a súlyzót újra könnyedén emelje fel. Rei pedig képtelen volt levenni a szemeit a kapitányról. Az izma teljesen kifeszült, a pólón keresztül is lélegzetelállító látvány volt.-Reinna?
-Hm? Tessék!-ébredt fel.
-Minden rendben?-nézett aggodalommal a szemeiben a lányra.
-Igen, minden rendben!-válaszolta hadarva.
-Azt kérdeztem van esetleg kedved valamelyik gépet kipróbálni?
-Amilyen szerencsétlen vagyok, a gépet teszem tönkre!
-Segítek!-sétált közelebb. Reinna érzései a kapitány iránt aki az idegeire ment eddig, hirtelen változni bizonyultak. Lehet még sem annyira idegesítő, seggkapitány ő mint gondolta?-Reinna! Megint elbambultál!-szólt rá Steve.
-Nem! Nem! Nem bambultam el!
-Rendben!-mosolyodott el Steve.-Feküdj ide a padra és akkor próbáld ezt itt megfogni és megemelni! Ne aggódj, itt leszek támasztéknak ha kell!-de az aggodalma nem is innen származott hanem inkább hogy miért vert hirtelen a szíve kétszer gyorsabban? De próbált koncentrálni, ami sikerhez is vezetett.-Ez az! Még kettőt!-hallotta az utasítást Stevetől. Ő pedig teljesítette. Steve a végén segítőkezet nyújtva helyezték a súlyt a helyére.-Ügyes voltál!
-Szerintem két percig levegőt se kaptam! Ég az arcom! Soha se edzettem még!-nevette el magát ahogy próbálta a légzését helyreállítani.
-Jól vagy?
-Persze, persze! Úgy látszik kicsit sem vagyok formában!-nevetett zavarában.
-Ha szeretnéd edzhetnélek téged!-ajánlotta fel a kapitány.
-Nem kell kedvesnek lenned velem Steve! Mondtam, hogy már nem haragszom!
-Ennyire nem akarsz jóba lenni velem? Hogy már a segítséget se fogadod el?
-Seggkapitány a barátom akar lenni? A barátaim tiszta féltékenyek lesznek!-nevette el magát a végére és Steve is ugyanígy tett.
-Miért? A barátaid rajonganak értem?
-Talán, hallottak már egy-két dolgot rólad!
-Kíváncsivá tettél!-ült le vele szembe.
-Milyen érzés volt felébredni ennyi év után és tudni...mindenki akit szerettél nincs többé vagy...már ők le élték az életük nagy részét ellentétbe veled?
-Ezt a barátaid akarnák tudni vagy te?
-Talán én!-vont vállat.
-Eleinte borzasztóan csalódott voltam amiért nekem nem jutott ki az az élet...de boldog is voltam mert tudtam mind megkapták azt az életet amiről álmodtak! Gyönyörű feleséget vagy épp gondoskodó férjet, gyermekeket, unokákat, élményeket...! Ez a tudat segített hogy túl tudjak lépni!
-Akkor miért nem léptél túl azon a nőn aki a képeken szerepel?-talán érzékeny témába kezdett a kapitánnyal de tényleg kíváncsi volt.
-Mert ő több volt mint barát...! Azt hiszem épp esélyt kaphattam volna arra hogy együtt legyünk és az élet ebben szörnyen megakadályozott!
-Annyi lány van a világon, mégis azt hiszed ő nála kell leragadnod? Ő is ezt akarná?
-Nem!-mosolyodott el.-Biztos vagyok, hogy nem akarná hogy életem végéig ő érte vágyakozzak...!
-Most jön a de!
-...de mégis azt gondolom számomra ő volt az egyetlen!
-Mert nem próbáltál még mással lenni! Nincs olyan hogy egyetlen, Steve!
-Csak nem tapasztalat?-nézett a lányra.
-Nekem csak elcseszett kapcsolataim voltak eddig, arról simán tarthatnék oktatást is!
-Nem bírtak veled?-viccelődött a kapitány.
-Elég nagy falat vagyok mindenki számára, de szerintem erre már rájöhettél!
-Nem vagy te olyan rossz! Meg kell egy picit puhítani!
-Nem vagyok én hús! Nem kell puhítani!
-Nem úgy értettem!
-Tudod az én korombeli férfiak agyi szintje...nulla? Na most gondolj bele hogy én, aki olyan észt örökölt mint a nagy Stark mit kezdene velük? Ne viccelj!
-Bolond egy nő vagy Rei!
-Rájöttél hogy most először hívtál így...seggkapitány?
-Nem emlékszem!-mosolyodott el.