Thunder In Your Heart

86. Az iroda asztal

-Lassan két órája bámulsz, nincs jobb dolgod?-kérdezte mosollyal az arcán Steve.
-Emlékeztetlek, hogy te voltál az aki idehozott!-Steve a papírt lerakva a kezéből nézett a feleségére.-Ne nézz így rám! Ebédszünet van?-fordult hátra hogy az iroda kiürült e.
-Sajnos még nem!
-Steve meghoztam a papírokat amiket kértél!-lépett be Nora már most tisztelettudóan hozzájuk.
-Köszönöm, majd átnézem!-mondta Steve, azzal pedig Nora sarkon fordult.
-Ő mindig ilyen?
-Milyen?
-Kidobja a dinnyéket minden férfinál hátha bejön, ha pedig mégsem akkor visszahúzódik a kis csiga házikójába?
-Kidobja a dinnyéket?-nevetett Steve.
-Tudod!-kezdte imitálni.
-Nem vettem még észre!-kamuzott Steve amitől Rei is elmosolyodott hisz tisztán emlékszik a nap elején rá szólt a ruházata miatt.
-Tehát téged nem érdekelnek a dinnyék!-Steve újra felnézve a papírja mögül adta Reinek ,,azt" a nézést.-Mi ez a nézés?-nevetett.-Csak nem felizgattam apucit?-kacsintott rá szórakozásból.
-Na jó!-állt fel, ahogy az ajtójához sétált.-Kérem senki se zavarjon!-szólt ki az embereinek ahogy bezárta az ajtaját. Az irodából kinézi ablak rolóját azonnal lehúzta.
-Te mit csinálsz?-nézett értetlenkedve. De Steve hozzásétálva esett az ajkainak ahogy egy könnyed mozdulattal húzta fel őt a székről és egyenesen az asztalra ültette.-S-Steve!-szakadt ki a csókból.-Ezt nem...!-de Steve újra az ajkai után hajolt.
-Te nagyon is jól tudod mennyire nehéz visszafognom magam nem?-szakadt el tőle.
-Semmi olyat nem csináltam!-mosolygott. Steve kezei azonnal a felsőjéhez csúsztak amit felhúzva kezdte a melle feletti bőrfelületet beborítani csókokkal. A következő mozdulattal pedig már Rei keblei minden takarás nélkül voltak szembe vele.-Tehát mégis szereted a dinnyéket?-kezdett újra viccelődni.
-Imádom a melleid!-esett a kényesztetésüknek. Rei erősen markolt bele a kapitány hajába ahogy átadta magát az érzésnek.-Mit gondolsz elég masszív az asztalom?
-Biztos ezt itt kell csinálnunk?-kérdezte nehezült légzéssel. Hazudott volna ha azt mondja az adott helyzet nem hozta lázba. Akarta a kapitányt, nagyon is akarta.
-Te kezdted Mrs. Rogers!-tért ki a nyakára.
-És pont itt kell megbüntetned?-nevetett.
-Pont itt! Pont ezen az asztalon!-ez pedig megadta az utolsó lökést Reiben. Azonnal a kapitány ajkai után hajolt ahogy a csókjuk egyre intenzívebb lett.
-Akarlak...!-mondta Rei.
-Reméltem is!-tépte le magáról az inget a kapitány.
-Mond hogy nincs kulcsa másnak az irodádhoz!
-Ez miatt ne izgulj!-erőszakoskodta le a feleségéről a nadrágot.-Inkább azért izgulj, hogy kisfiú vagy kislány legyen!-Majd két ujját felcsúsztatta benne.
-Ah...!
-Te akartál engem úgy érzem!
-Próbáltam álcázni!
-A tested soha se hazudik Rei...!
-Neked képtelen!
-Tetszik?-kérdezte ahogy az ujjai folyamatosan mozogtak benne.
-Tetszik!-harapott az alsó ajkába.-De emlékeim szerint az ujjaidtól nehezen esek teherbe!
-Jó tanuló voltál biológiából?
-Első sorban ültem csak hogy biztosan mindent halljak!
-És mit tanultál?
-Hogy ezt...!-érintette meg nadrágon keresztül.-Ideje a megfelelő helyre pozícionálnod!-majd az övet kicsatolva kezdte lesegíteni a nadrágot róla.
-Miért érzem úgy hogy türelmetlen vagy?-mosolyodott el.
-Ne szórakozz velem! Pucéran ülök az asztalodon, az ujjaiddal a lábam között nedvesen...komolyan folytassam?-kérdezte kicsit feszülten. Steve megszabadítva magát a nadrágtól egyenesen Rei lábai között helyezkedett el.-Most ha megkérdezed biztos akarom e esküszöm felpofozlak!-Steve elnevetve magát hatolt be egy határozott mozdulattal.
-Eszem ágában sem volt!-csókolta meg őt. A kis ebédszünetük egész hosszúra nyúlt, de a mosoly ami az arcukra kúszott leírhatatlan volt. Ezek után még kevésbé voltak képesek a munkára koncentrálni. Rei folyamatosan az alsó ajkát harapdálta ami a történtek után csak még jobban megnehezítette a dolguk.
-Steve!-lépett be Nora.
-Tessék?-ébredt fel a gondolataiból.
-A holnapi megbeszélést akkor átrakjam?
-Igen kérlek, holnap nem leszek az irodában!-mondta.
-Rendben, máris intézem!-hagyta ott őket.
-Miért nem leszel az irodában?
-Mert elviszlek téged valahova!
-Engem?
-Miért? Mást is tudsz aki a feleségem lenne?
-Neked akkor véged!-Steve elmosolyodott.-Komolyan! Hova akarsz engem vinni?
-Meglepetés!
-Steve! Tudod hogy imádlak és ezek a romantikus dolgaid is annyira édesek, de...mi a fene folyik itt? Egyik pillanatról a másikra kísérsz minket az oviba Avaval! Utána elhozol az irodádba és most meg meglepetés kirándulás?
-Azt hittem szereted az ilyen dolgokat!
-Imádom őket! Tényleg nagyon! De biztos minden rendben?
-Csak rájöttem hogy az utóbbi időben kevés időm jutott rátok a munka miatt, ennyi!
-Miért érzem úgy hogy valamit titkolsz előlem?
-Soha nem voltak titkaink egymás előtt, nincs igazam?-nyúlt Reinna kezei után, ahogy a kézfejét megcsókolta.-Veled akarok lenni, ennyi!
-Hova is megyünk akkor holnap?-mosolyodott el Reinna.
-Nem mondom el!
-Mi? Nemár! Most mondtad hogy nincsenek titkaink!
-Van kivétel!
-Ch...!
-Szeretlek Rei!
-Talán egy picit én is!-húzta az agyát a kapitánynak.
-Újra bezárjam az ajtót?
-Nem! Nem!-ellenkezett azonnal.-Nem mehetek az óvodába nedvesen!
-Azon is tudnék segíteni!
-Kezdődik...!-remegett meg a hangja. Steve felállt ahogy az ajtóhoz sétált.
-Kérlek ne zavarjatok! Fontos megbeszélésem van!-szólt ki az irodából.