Thunder In Your Heart

3. Hideg zuhany

Lassan a harmadik napot tölti Reinna a csapattal de a hangulat közte és a kapitány között egy cseppet sem változott. Reinna szinte kereste a szituációkat amik vitába torkollottak a végére. Minden reggel ahogy az asztalhoz ült az első dolgai közé került, hogy a kapitány kávéjába beleivott ami aztán veszekedésbe fajult minden egyes alkalommal. Egy pillanatig se tűnt úgy hogy ők valaha is ki fognak jönni egymással. Talán még rá tett a helyzetre egy lapáttal az is hogy a kapitány szobája pont az övé mellett volt. Még ha egy fal is választotta el őket egymástól, mindketten egy kanál vízbe fojtották volna meg egymást. Este már mindenki lefeküdt aludni, Reinna pedig épp zuhanyozni készült. A meleg vízet eresztette a csupasz bőrére ahogy a samponos flakonból nyomott egy keveset a kezébe majd elkezdte a haját megmosni. Hirtelen egyik pillanatról a másikra jéghideg víz csurgadozott le a bőrén amitől hirtelen kiugrott a zuhany alól.
-Mi a franc!-nyitotta meg a meleg vizet de továbbra is csak hideg víz folyt. A haja tiszta hab volt, reszketett a hideg víz miatt. Nem volt jobb ötlete, mintsem hallva hogy az öreg fosszilia még nem alszik, átmegy hozzá és ott fejezi be a fürdést. Egy mély lélegzet után bekopogott az ajtón majd a férfi melegítőnadrágban, felső nélkül fogadta az ajtóban. Épp a vizes haját törölte és látszott mennyire meglepetésként érte hogy Reinna egy szál törölközőben áll az ajtajában. Hazudnánk ha azt mondanánk nem mérték fel mindketten egymást. Hisz Rei valójában igazán gyönyörű lány volt, csodás alakkal. A kapitánynak meg igazán irigylésre méltó kidolgozott teste volt.
-Ugye nem sztriptízelni akarsz?-kérdezte Steve ahogy a kezei megálltak a haja szárításával.
-Mi?-akadtak fent Rei szemei.-Hogy mit csinálni?-nevette el magát.
-Jól hallottad!
-Dehogy! Ha te lennél az utolsó férfi a földön akkor se adnám neked magam oda!
-Remek hír! Jó éjszakát!-zárta volna be az ajtót mikor Rei megállította.-Mi van?
-Használhatom a fürdőszobád?
-Mit szeretnél?-nyitotta vissza ki az ajtót hogy tisztán lássa a lányt.
-Nálam nem jön melegvíz a zuhanyból és...!
-Nem az én problémám!-zárta volna be az ajtót.
-Komolyan nem segítesz? Komolyan ekkora Seggkapitány vagy? Majd megfagyok, a hajam habzik mint egy veszett kutya szája és te képes vagy becsukni az ajtót?
-Csak nem vagy hülye! Ezt remekül eltaláltad!
-Nemár! Kérlek Steve!-kapta el az ajtót. Steve csak nézte a lányt.-Kérlek!-minden válasz nélkül egy sóhaj után engedte be a szobájába a lányt.
-Menj!-bökött az ajtó irányába ahogy bezárta maga mögött az ajtót. Rei egyenest a fürdőbe ment. Több percig volt a csukott ajtó mögött és ahogy kisétált az ablakba ülő kapitányt látta. Épp egy régi klasszikust hallgatott.
-A kapitány komolyan az ilyen zenékért rajong?-ment ki ahogy a haját törölte egy törölközővel.-It's been a long long time?
-Ismered?-kérdezte Reit ahogy szembe fordult vele.
-Egy párszor hallottam gyerekként!
-Sikerült rendbe rakni a hajad?-célzott még az előbb habzó hajzuhatagra.
-Remélem, nem fog holnapra csomókba hullani!-nevette el magát.-Ki az a nő?-bökött a fejével a képkeret irányába.
-Ő? Ő a múltbéli szerelmem!-nézte a képet.
-Múltbéli és kint a képe a szekrényeden? Ez marha ijesztő!
-Miért?-mosolyodott el.
-Hát mert már ő a múlt...tehát pontosan mi okod van továbbra is őt bámulni?
-Mert még mindig szeretem!
-Oh, a kapitány és a romantikus énje!
-Tudom, ti fiatalok nem vagytok ilyenek! Hogy is mondják? Az egyéjszakás kalandok azok amiket kerestek?
-Hohohó! Álljunk meg!-szólt rá.-Ezt kikérem magamnak! Nem mindenki az a fajta hogy azonnal szétnyitja a lábát bárkinek!
-Ha nem is azonnal, akkor is könnyen adják magukat! Nektek már fogalmatok sincs milyen az igazi romantika!
-Mert talán a magad fajta bunkó férfiak megölték a romantika fogalmát?
-Magam fajta? Én igen is romantikus férfinak tartom magam! Nem vagyok az a fajta aki nyomba a lányok lába közé akar beférkőzni!
-Meg is lepődtem volna hisz ki az a hülye aki a lábai közé enged egy olyan múmiát mint te?
-Komolyan vicc!-forgatta meg a szemeit.-Amíg segítséget vársz valakitől addig kedves vagy majd ha segítettek bunkó stílusra váltassz? Ezt az iskolában tanítják?
-Igen, bunkókiképzőbe jártam hogy meg tudjam magam védeni az e féle tuskók ellen mint amilyen te is vagy!
-Lehet ez az ok ami miatt anyád is inkább az apádhoz küldött! Nem gondolod? Megunta ezt a stílusod!
-Mit mondtál?-kezdett idegesebb lenni.
-Jól hallottad!
-Te komolyan egy seggfej vagy!-viharzott ki a szobából. Talán most először gondolta a kapitány azt, hogy kicsit messzire ment. Valójában az okot se tudta Rei miért kényszerült ide.
Másnap reggel a szokásos vita azonban elmaradt. Rei saját magának készített kávét és csendbe ült az asztalhoz.
-Kicsim! Minden rendben?-kérdezte Tony.
-Remek minden!-állt fel ahogy visszaindult a szobájába.
-Rei!-kiabált utána Tony de a lány nem hallgatott rá.-Rei!-indult utána. Steve csak követte a szemeivel a lány irányát.
-Steve! Megint összevesztetek valamin? Mondtál neki valamit?-kérdezte Bucky.
-A szokásos!-vont vállat.
-Megint mi volt a téma?-mosolyodott el Sam, fogalma sem volt hogy az esti vita milyen irányba haladt.
-Átjött azzal a kifogással, hogy nem jó a zuhanyzója, hogy nálam fejezze be a hajmosást! Majd teljesen normális volt egy percig aztán újra az a bunkó stílus! Semmit se változott!
-Steve!-kiabált az emeletről Tony.-Gyere velem!-a kapitány természetesen minden kérdés nélkül követte a barátját.-Mit mondtál neki?
-Mi?
-Mit mondtál Reinek? Elmondta mi volt tegnap de hogy mi miatt lett ilyen zárkózott nem! Mondtál neki valamit?
-Csak azt, hogy egy tiszteletlen, bunkó ember és nem csodálkozom hogy az anyja inkább ideküldte hozzád!
-Te normális vagy?!-üvöltötte el magát.
-Most miért vagy ilyen? A lányod is bunkó volt!
-Rei anyja meghalt, Steve!
-Mi?
-Rei anyja meghalt rákban Steve! Rei azért kényszerült ideköltözni!
-Francba...!-mondta halkan ahogy kiment a szobából. Talán kivételesen a büszkeségét felülírta a lelkiismerete. Rei ajtaja előtt állt, majd két nagy lélegzetvétel után bekopogott.
-Tessék!-hallatszott.
-Bejöhetek?-nyitotta ki az ajtót.
-Francba...!-morogta az orra alatt, majd ellentétes oldalra fordult.
-Sajnálom Reinna!-hallotta a kapitány bocsánatkérését.
-Mi?-lepődött meg a lány.
-Sajnálom...nem tudtam mi történt édesanyáddal! Túl messzire mentem!-ezek a szavak pedig igazán jól estek neki.-Reinna...!
-Borzasztó kávét tudsz készíteni, ezt tudod?-kérdezte könnyekkel a szemében, ahogy a kapitányra mosolygott.
-Mi?-lepődött meg.
-Ihatatlan!-Steve pedig a lány ágyára ült ahogy úgy nézett ki talán most lesz a legelső veszekedés mentes beszélgetésük.