Thunder In Your Heart

77. ,,Szeretem..."

-Sziasztok!-lépett be az ajtón Jacob.
-Szia!-mosolyogtak rá egyszerre.
-Olyan...furák vagytok!-nézte a párosunk akinek az arcáról lehetetlen lett volna letörölni a mosolyt amit a kettőjük jelenléte okozott egymásnak.
-Furák?-néztek egymásra.
-Mi a fura rajtunk?-kérdezte Steve.
-Megvan!-kiabálta el magát Reinna. Steve kérdően nézett rá.
-Ma még szexibb vagy mint tegnap!-mondta egy széles mosollyal.
-Rei!-mondta a nevét ahogy elnevette magát.
-Akkor is helyes...és szexi!-harapott az alsó ajkába.
-Te nem jó hatással vagy rá! Tiszta zakkant nő lesz melletted!-jegyezte meg Jacob ahogy bentebb sétált.
-Ha tudnád hogy ilyen a valódi éne!
-Mi?-lepődött meg.-Ilyen zakkant és te így szereted?
-Hé!-szólt rá Reinna.
-Őrülten...őrülten szerelmes vagyok belé!-mondta ahogy a szeme minden egyes alkalommal rajta állapodott meg.
-Mit ne mondjak elég fura ízlésed van!
-Meg foglak ütni!-szólt rá Rei.
-Akkor előtte térjünk a tárgyra!
Két óra múlva:
-Köszönünk mindent Jacob!-engedte ki a házból a férfit Steve. Az útja azonnal vissza Reinnához vezetett aki a konyhában kezdte a szennyest eltakarítani de egy pillanatra elveszett a gondolataiban.-Kicsim! Hagyd azokat, majd elintézzük holnap!-célzott a mosatlanra.
-Egyre jobban úgy érzem összetörök a küldetés alatt...!
-Rei...!
-Ha soha se ül el ez az őrület mindörökké bújkálnom kell hogy valamennyire is átlagos életet élhessek?
-Jacob azt mondta nem jól áll az ügy, nem azt hogy reménytelen!
-Steve meddig akarsz velem bújkálni?
-Rei ne kezdjük megint! Minden egyes napszakban ezt fel kell hoznod?
-Tudnom kell...!
-Meddig? Örökké! Ha kell örökké! Ez egyáltalán nem kérdés számomra!
-És szerinted így képesek leszünk majd azt a boldog családot megalapozni amit annyira szeretnénk?
-Rei kitalálok valamit amivel újra a kis békés életünk élhetjük majd! Bízz bennem!
-Úgy érzem egy szakadékba állok és sehogy se tudok kimászni belőle...! És még magammal is rántottalak...!
-Kicsim nézz rám!-fordította szembe magával, biztosra ment hogy a szeme végig az övével találkozzon.-Ha szakadék is, boldogan vagyok benne mert melletted lehetek! Ha pedig tényleg ismersz tudhatod hogy számomra nincs lehetetlen ha rólad van szó! Bármi áron de kihúzlak abból a szakadékból! Ígérem!-Rei szemei könnybe úsztak. Steve szörnyen sajnálta őt így azonnal magához húzta őt szorosan.-Újra boldogok leszünk mint régen erre az életem megesküdném neked!
-Ha te most nem lennél itt én...!
-De itt vagyok! Itt leszek! Ezért ne próbálj engem elkergetni magad mellől! Szerintem így is eleget töltöttük külön az időt!
-Túl sokat is...!-bújt jobban Steve mellkasához.-Nem tudnék nélküled többé létezni...!
-Ha úgy érzed tudnál, se engedj el! Ne menekülj el! Inkább szólj hogy megtudjalak állítani téged!
-Ismersz már engem!-hallotta Steve az apró nevetést Rei ajkaiból.
-Fogalmad sincs mennyi időt vágyakoztam már utánad az évek alatt! Nem akarom hogy csak egy álom legyél számomra! Valóságosan akarlak érezni pont úgy mint most!
-Minden alkalommal eléred hogy képtelen legyek kiszeretni belőled!
-Nem is akarom hogy kiszeress!-ellenkezett azonnal.
-Nem menne...örökké lepecsételtem magam melletted...!
-A pecsét legyen az hogy ha ennek vége hivatalosan is a feleségem leszel!
-Sam jobb szertartást tartott!-mosolygott Rei.
-Nem vitatom, de az ő hozzájárulásával még nem lettél hivatalosan is a feleségem!
-Ha hivatalos, ha nem, akkor is a feleséged vagyok! Ha tetszik neked ha nem!
-Őrülten tetszik!
-Remélem nem azért mondtad mert félsz hogy megverlek a válaszodért!
-Ma miért akarsz ennyire verekedni?-nevetett Steve.
-Lehet picit feszültebb vagyok!
-Vezesd le!
-Azt csinálnám, de mindketten ellenkeztek az ellen hogy verekedjek!
-A férjed vagyok, ne akarj már bántani!
-A férjem vagy, magadtól kellene felajánlanod hogy püfölhetlek!
-Ez...!-nem tudott mit mondani.-Püfölj! Nyugodtan csináld, el fogom viselni!
-De nagyon ideges vagyok!
-Rei azért...!
-Tudod milyen ha ideges vagyok!
-Francba!-motyogta. Majd behunyta a szemét.-Csináld, essünk túl rajta! Nem szeretem ha ideges vagy!-Rei elmosolyodott. Felemelkedve Steve ajkai után csókolta meg őt, majd a következő mozdulattal szorosan bújt hozzá.
-Nem akarlak bántani!
-Ha neked ez a püfölés, kérlek sűrűn légy ideges!-ölelte őt magához szorosan.
-Rendben!-kuncogott.
-Szeretem hallani a nevetésed!
-Szeretem az illatod!
-Szeretem a szemed csillogását!-folytatta Steve.
-Szeretem a kockás hasad!
-Szeretem a puha ajkaid!
-Szeretem a biztonságot amit adsz!
-Szeretem hogy szeretsz...!
-Szeretem hogy szerethetlek...!-tudták ezernyi dolgot elmondhatnának egymásnak, mit szeretnek a másikba mégse lenne soha se vége a listának.