Thunder In Your Heart

6. ,,Utállak..."

-Jó reggelt!-hallotta a hangot Rei.-Csipkerózsika!
-Mi a...?-nyitotta ki a szemeit, érezte ahogy a fénysugarak bántják a szemét.
-Na végre!-jegyezte meg a mellette álló férfi.
-Te mit...normális vagy?-látta meg a kapitányt. A fejét azonnal visszatemette a párnájába.
-Gyerünk, kelj fel!-folytatta Steve.
-Biztos, hogy nem! Hülye vagy?
-Azt mondtad edzeni akarsz, épp itt az ideje elkezdeni!-Rei a telefonja után nyúlt.
-Reggel hatkor?!-emelte meg picit a hangját.
-Ne keltsd fel a többieket!-jegyezte meg Steve.
-Ez az! Még mindenki alszik! Én is aludni szeretnék úgyhogy megtennéd hogy kimész?-mutatott az ajtaja felé.
-Nem! Gyerünk öltözz és menjünk!
-Ennyire azt várod mikor költözök már el, hogy már most az őrületbe kergetsz?-folytatta Rei a veszekedést.
-Na jó! Meguntam!
-Végre!-húzta a fejére a takarót.-Menj, aludni te is!-de mire ezt kimondta, a kapitány a karjaiba emelve őt, cipelte a fürdő irányába.-Mi...? Te idióta! Rakjál le!-a zuhany alatt állt és a bőrén megérezte a hideg vizet. A hirtelen sokktól nehezedett a légzése, fogai kocogtak.
-Jó reggelt!-mosolyodott el Steve ahogy látta a kínt a lány arcán.
-Rohadj meg!
-Takard el inkább magad!-utalt a víz által kivehetővé vett domborulataira.
-Te perverz!-dobta utána a samponos flakont.
-Úgy látszik a dobáson még javítanunk kell!-hagyta el a helyiséget. Rei több percig még idegesen állt a zuhany alatt majd belátta hogy a reggeli kellemes ébredésnek lőttek, így egy szál törölközővel magán ment a szobájába vissza.
-Kimennél te perverz öregember?-nézett a férfira aki az ágyán ült.
-Nem mintha sok újat tudnál mutatni!-kelt fel ahogy kiment a szobából.
-,,Nem mintha sok újat tudnál mutatni"-utánozta a kapitányt.-Annyira megfojtanám! Mégis mi tart vissza Rei?-beszélt magához. Tíz perc múlva edzőruhában lépett ki az ajtón.
-A hadseregbe ha ennyi ideig készülődtünk volna, mindenki meghalt volna!
-Megfojtom...!-hagyta ott a kapitányt ahogy a liftbe szállt. A kapitány követte majd Rei az edzőterem szintjét akarta megnyomni mikor Steve elkapta a kezét.
-Nem oda megyünk!-állította meg majd megnyomta a földszint gombját.
-Komolyan apám épített nektek egy edzőtermet erre inkább máshova megyünk? Ennyire válogatós vagy?
-Futni megyünk, először az állóképességed kell javítanunk!
-Nincs semmi baj az állóképességemmel!
-Mint egy hetven éves öregasszonyé! Végül is ennyi!-lépett ki a liftből.
-Na jó! Elmondanád miért lettél tuskó egyik napról a másikra? Tegnap még elviselhető voltál, de most...!
-Ne kavard össze a munkát és a magánéletet!
-Oh, tehát ez csak munka! Semmi olyan esetleg hogy azért segítesz nekem mert segíteni akarsz! Vagy mert apám a barátod! Egy hülye munka vagyok számodra?
-Te kérted hogy edzelek!-fordult szembe Reinnával.-Ha nem akarod most mond! Ha pedig meg akarsz erősödni akkor pedig kövess!
-Tudod...szörnyen utállak Amerika kapitány!-mondta gyűlölettel a szemében.
-Az érzés kölcsönös!
-Haladjunk hogy minél előbb el tudjak tűnni innen!-a parkba vezetett az útjuk. Rei a harmadik körnél már alig kapott levegőt. A fűben elterülve pihent mikor a kapitány megállt mellette.
-Nem mondtam hogy szünetet tartunk!
-Azt se hogy így akarsz eltenni láb alól!-fogta a hasát.
-Tévedtem! Egy hetven évesnek is jobb az állóképessége!
-Sajnálom kapitány, de nem lehet mindenki olyan tökéletes mint te, aki még az ötvenedik kört is kis ujjból kirázza!
-Ötvenegyedik!
-Oh, ezer bocsánat! Az ötvenegyedik kört! Micsoda tévedés ez tőlem!

-Egész nap feküdni akarsz?
-Tanítsd meg hogy kapjak levegőt, hogy folytatni tudjam!-egy sóhaj után Steve mellé ült.-Mi az, megsajnáltál?
-Nehéz lesz Rei, de hidd el hogy megéri ez az egész!
-Most komolyan motivációs szöveget fogsz szavalni nekem?
-Valami olyasmi!-mosolyodott el.
-Csak ezt ne csináld! Most megint a kedves amcsi kapitány leszel? Komolyan ilyen idiótának nézel engem?-ült fel.
-Nem tartalak annak! Ellentétben...okos egy nő vagy Rei! Ezért hiszem, hogy tudod mekkora veszélybe vagy közöttünk hisz tudod kik vagyunk! Nem fogunk mindig melletted lenni és védeni téged!
-Nem félek senkitől!-határozott tekintete volt.
-Nincs olyan ember aki nem félne semmitől!
-Akkor te mitől félsz kapitány?-tette fel a kérdést. De Steve nem válaszolt.-Mindegy...!-nézett maga elé Rei.
-Folytatjuk az edzést vagy...?
-Edzés után te hívsz meg kávézni remélem!-állt fel ahogy újra készen állt a futásra.
-Tehát kávé!-mosolyodott el Steve ahogy felállt.
-Karamellás!-indult újra futásnak Rei.
-Elég érdekes az ízlésed!-ment utána Steve. De kivételesen végig Rei mellett haladt, mint egy támasz. Talán ez adott még több erőt Reinek hogy ne adja fel.