Thunder In Your Heart

28. Az ígéret

Reinna és Noah nagyon jól edzettek egymással. Egészen ameddig újra meg nem jelent Margaret.
-Mi lenne ha velem is játszanál akkor egy menetet?-kérdezte Reit.
-Margaret mondtam hogy Reinna az én párom!-lépett újra Noah a védelmére.
-Jajj, mit véded őt ennyire? Hisz ha a kapitány a mestere csak meg tudja magát védeni!
-Meg fogsz lepődni ha szarrá verlek!-mondta Rei ahogy az idegeire ment már a lány.
-Csak nehogy neked kelljen orrplasztikára költeni!
-Miss Szörnyellának kár is lenne! Hisz még az se segítene hogy normálisan nézzen ki!
-Megöllek te csitri!-húzta fel a kesztyűt Margaret. Rei elszánt volt. Talán egész nap nem érezte magát ennyire biztosnak mint most. Az első ütése talált. A második? Szintén. De a harmadikat ő kapta. Olyan erőséggel a szemére hogy a földre esett. Margaret pedig annak ellenére akarta őt tovább ütni de a kapitány megjelent Rei védelmére.-Ka-kapitány!-dadogta Margaret.
-Az edzésnek vége! Kifele mindenki!-kiabálta el magát. Ideges volt a szemein látta Rei.
-Reinna...!-szólt a lánynak Noah.
-Jól vagyok! Köszönök mindent Noah!-mosolygott a férfira, aki követte a kapitány utasítását és elhagyta a termet.
-Két percig nem figyelek és már a földön heversz?-nézett a lányra.
-Több mint két perc volt!
-Mutasd!-nézte az arcát ért ütést.
-Nyoma lesz?
-Nagyon úgy néz ki! Francba Rei!-ideges volt szörnyen Steve.
-Helyes, akkor legalább elmondhatom az apámnak hogy keményen edzettem!
-Rei, Tony ki fog engem nyírni amiért nem vigyáztam rád! Hozok jeget!-ment azonnal jégért ahogy Rei leszabadította magáról a boxkesztyűt. Hamar visszaért Steve ahogy azonnal kezelésbe vette a szemét.-Nem néz ki valami jól!-jegyezte meg de Rei még se úgy nézett ki mint aki rosszul érzi magát.
-Nyertem!-jegyezte meg egy széles mosollyal.
-Mi?
-Kétszer is eltaláltam! Szenzációs vagyok!-Steve elmosolyodott. Hihetetlen volt ez a lány. Még ha a földön is hevert, képes a pozitív oldalát nézni a dolognak. Pont ezért szerelmes belé.
-Szenzációs! Csak a probléma az hogy a szemed nem a győzelmed ábrázolja!
-Mond inkább azt, hogy büszke vagy rám!
-Tudod hogy mindig az vagyok!-simogatta meg az arcát.-Lehet még se volt jó ötlet idehoznalak téged!
-Én nem bántam meg! Összességében jól éreztem magam! És valójában felmértem mennyire nem vettem komolyan eddig ezt az egészet! Ha tényleg ide akarok tartozni keményebben kell edzzenem!
-Nagyon fáj?-érintette meg a felületet Steve.
-Szörnyen! De ha kapok egy puszit talán enyhülne a fájdalom!-Steve pedig minden szó nélkül teljesítette. A szemére nyomott egy gyengéd puszit amitől Rei arcán még szélesebb mosoly jelent meg.-Ez nagyon tetszett!
-Hihetetlen vagy Reinna Stark! Hihetetlen!-döntötte a homlokát a lányénak.
-Oh, most te csinálod az érzelmi zsarolást?
-Érzelmi zsarolás?
-Semmi jövendőneli feleségem vagy Mrs. Reinna Rogers? Ez most szörnyen fájt!
-Te is tudod hogy a feleségem leszel egy nap, nem?
-Nem tudom, az leszek?
-Az! Az ujjadra fog kerülni az a gyűrű!-hajolt Rei ajkai után.
-Ne! Ne!-lökte el magától.-Még lebukunk!
-Menjünk haza akkor?
-Ugye nem haza ,,haza" akarsz vinni?
-Gyere!-húzta fel Reit. Rei egy meleg fürdőt véve sétált ki a kapitány egyik pulóverében. A kapitány épp egy könyvet olvasott a kanapén. Rei nem akarta megzavarni így minél kisebb feltünéssel helyezte a fejét a kapitány lábára. A könyv mögül kikukucskáló kapitány megpillantotta a legédesebb mosolyt amit valaha is látott.
-Mit olvasol?-kérdezte Rei.
-Egy könyv egy fiatal szerelmes párról!
-Eddig tetszik! És?-kérdezte.
-Sok mindenen mennek keresztül! Összejönnek, veszekednek, ölelkeznek, majd szakítanak és...!
-Ne! Mi az hogy és? Ez a vége?-kérdezte ahogy továbbra is a kapitány ölébe pihent.
-A lány beleszeret egy másik férfiba!
-Mi ez a vacak könyv?
-Híres könyv!-mosolyodott el Steve.
-És a férfi? Ő neki is boldog vége jutott a történetben?
-Ő...a lány esküvőjén megjelent...!
-Ez az! Tökös egy csávó!-lelkesedett.
-Áldását adta a házasságra!
-Mit zagyválsz?-ült fel hirtelen Rei.-Feladta?
-Nem!
-De most mondtad hogy áldását adta!
-Az nem azt jelenti hogy feladta!
-Ő lesz a férje?
-Nem!-válaszolt azonnal.
-Akkor feladta!
-Feladta a saját boldogságát, de a lányét nem! Végig az ő boldogsága volt a cél amiért harcolt!
-Ez nem tetszik?-feküdt vissza Steve ölébe.
-De boldog a lány!
-Kétlem!-lelkére vette a hallottakat.
-Mi lesz ha te is beleszeretsz másba?-kérdezte Steve ahogy becsukta a könyvet és minden figyelmét a lányra szegezte.
-Biztos hogy nem!
-De ha mégis?-tényleg érdekelte Rei válasza. De Rei nem akarta ezt hallani, még a feltételezést se.-Rei!
-Akkor se add fel...!-találkozott a tekintetük.-Vissza fogok találni hozzád csak ne add fel és legfőképp ne engedj el!
-Rei...!
-Ígérd meg Steve! Ígérd meg hogy nem fogsz soha lemondani rólam!
-Megigérem!-válaszolta határozottan.
-Téged akarlak magam mellett az oltárnál, amikor gyerekeink lesznek, és mikor már idősek leszünk és a Dodger nevű kutyánkat fogjuk sétáltatni a parton kézen fogva!
-Dodger?
-Mi az? Nem tetszik? Milo jobb?
-Te tényleg elterveztél mindent!-mosolygott.
-Szeretem mikor minden tiszta a fejembe, de...!
-De?
-Amióta ismerlek, amióta szeretlek semmi se tiszta!
-Ez most dicséret akart volna lenni? Mert valahogy nem érzem annak!
-Szeretem ezt az állapotot!-válaszolta Rei.-Mindegyik hozzád köthető és ez nagyon tetszik!