Thunder In Your Heart

11. ,,Szükségem van rád"

-Mi ez a puccos hely?-lepődött meg Rei.
-Nem tetszik?-kérdezte Steve.
-Nem az...csak nem ehhez vagyok szokva!-vakarta meg a fejét.
-Az öltözékedből ítélve pedig azt gondolnám sűrűn jársz ilyen helyekre!-nézett végig rajta.
-Barátokkal, meg max apuval! Tudnád milyen kényelmetlen!-húzta lentebb a szoknyát.
-Ezen segíthetünk!-mosolyodott el.-Gyere!-biccentett a fejével.
-Hova megyünk?-kérdezte Rei.
-Csak gyere!-ő pedig minden kérdés nélkül követte őt. Egy ruhaboltba vette az irányt.-Válassz valami kényelmeset!
-Mi?-lepődött meg Rei.
-Válassz valamit amiben jól érzed magad!
-Nem kell ezt csinálnod! Üljünk be a kocsiba és menjünk vissza! Bucky úgy sem lesz otthon nem tudja meg hogy nem voltunk a kis puccos étterembe ahova helyet foglalt!
-Megigértem, hogy elviszlek ebédelni!
-Nem akarom azt a puccos helyet!-próbált ellenkezni.
-Ki beszélt a puccos helyről?-nézett rá majd leakasztott egy fekete felsőt, egy bokanadrágot a fogasról.-Próbáld fel ezt!
-Steve!
-Gyerünk, te dilinyós!-bökött a fejével a próbafülke irányába.
-Miért hívsz így?-vette ki a kezéből a ruhát.
-Mert az vagy!-mondta ahogy a fülke előtt várakozott.
-Nem vagyok!
-Hányas lábad van? 37-es?-kérdezte Steve.
-38-as!-hangzott a válasz.-Honnan tudtad a méretem?-húzta el a függönyt. Majd a szemeivel a férfit kereste aki a cipőknél válogatott.
-Láttalak már majdnem meztelenül! Rémlik?-adott át egy fehér sportcipőt neki.-Ez jó lesz?
-Van ízlésed amcsikapitány!-vette el tőle.
-Gyere, menjünk a pénztárhoz!-indult a pulthoz.
-Jó napot!-köszönt a pénztárnál lévő hölgy nekik.
-Ezeket szeretném amit a hölgy visel!-utalt Steve a ruhákra amit Rei viselt.
-Rendben, készpénz vagy bankkártya?-kérdezte.
-Oh, itt van valahol a bankkártyám!-kereste a táskájában a kártyát Rei.
-Parancsoljon!-rakta a pultra a készpénzt.-A visszajáró a magáé!-hagyta ott a pultot.-Gyere Rei!-szólt utána.
-Me-megyek!-futott utána.
-Rakjuk be a ruhád az autóba utána menjünk!-jegyezte meg. A csomagtartóba helyezte ruhát amiben érkezett majd Steve elindult ellentétes irányba.
-Hova megyünk?-futott újra utána. Rei gondolata pedig az volt. Miért fut ő egyáltalán egy férfi után? És miért pont a kapitány után kell futnia?
-Mit szeretnél enni?-kérdezte ahogy mellé ért Rei.
-Ez most trükkös kérdés?-kérdezte.
-Miért?
-Most valami szörnyen egészséges kaját kellene mondanom, mondjuk salátát?
-Nem dolgozunk vagy edzzünk!
-Hamburger, sült krumpli és cola!
-Valami ilyesmire számítottam!-nevette el magát. Mégis ez a nevetés, annyira más volt.-Gyere, van itt a közelben egy stand ahol finom hamburgert árulnak!
-Csak nem velem fogsz bűnözni?-lepődött meg.
-Miért? Nem együtt ebédelünk?
-D-de!
-Megint vörösödik az arcod! Lázas vagy?-nyúlt a homlokához.
-Csak...csak melegem van!
-Keresünk utána valami árnyékos helyet!
-Jó!-ment bele Rei. Ahogy kiválasztották az ebédjüket egy árnyékos padra ültek ahogy elkezdték az ebédjüket élvezni.-Ki gondolta volna, hogy maga Amerika kapitány ilyen egészségtelen dolgokat visz be a szervezetébe?-nevette el magát Rei.
-Szerinted salátán éltünk a hadseregben?-kérdezte Steve.
-Nem is protein szeleteken nem?
-Nem! Tényleg nem!-rázta a fejét ahogy újra az a nevetés hagyta el a száját mint előbb.-Biztos jól vagy? Nem akar elmúlni a vörösödés az arcodon!
-Később jobb lesz!-vágta rá azonnal.
-Biztos?-Rei bólintott.
-Milyen a S.H.I.E.L.D-nél dolgozni?-terelte el a témát.
-Mármint?
-Miért kezdtél nekik dolgozni? Apu mesélt egy keveset róluk de valahogy nem tudom elképzelni ahogy te fejet hajtva követed az utasításokat!
-Csak felkészítem az ügynököket, semmi mást nem csinálok!
-Mi kell ahhoz, hogy ügynök legyen az ember?
-Jó állóképesség, akarat...a többi már tanulható dolog!
-Szerinted nekem menne?-tette fel a kérdést Rei.
-Mi?-azt hitte rosszul hallja a kérdést.-Nem! Rei biztos hogy nem!
-Miért? Szerinted nem lennék alkalmas rá?
-Rei te soha életedbe nem edzettél, soha nem is ilyen életet éltél!
-Tudom, hogy nem rég kezdtünk együtt edzeni de élvezem Steve! És amit apu mesélt...én is segíteni akarok!
-Rei Tony biztos nem örülne ennek az ötletednek!
-Azért szeretném a te segítséged! Ha azt mondod alkalmas lennék rá, akkor támogass!
-Nem! Sajnálom Rei de ebbe nem segítek!
-Miért? Amúgy sem vagyunk legjobb barátok hogy rosszul érezd magad ha valami történik velem!
-A barátom lánya vagy Rei!
-Ha nem lennék...támogatnál?
-Hagyjuk a témát!-próbálta lezárni Steve a vitát.
-Steve eddig te voltál az aki megkeserítette az életem amióta itt vagyok!
-Igen? Jó ezt hallani!-állt fel idegesen ahogy az autó felé vette az irányt.
-Mégis...!-folytatta Rei.-Te vagy az egyetlen akire számíthatok! És ez most marha szánalmasan hangzik, de mégis te segítesz nekem amikor szükségem van bármire is!
-Rei ez az egész...veszélyes! Meg akarsz halni?-fordult szembe vele Steve.
-Nem! Dehogyis! Csak úgy érzem én is képes lennék valamit tenni az emberekért!
-Nem tudnál szimplán csak az eredeti tervnél maradni?
-Arról se mondtam le!-mosolyodott el Rei.-Kérlek Steve! Szükségem van a segítségedre!
-Te tényleg bolond vagy!
-Lehet!-nevette el magát Rei, ahogy a kapitányhoz lépett és nem tudja miért, de átölelte őt.-Köszönöm!
-Mit? Hogy a halálodra készülsz?-csúsztak a kezei Rei hátára. Nem tolta el magától amin ő is meglepődött.
-Ezt az egészet...az egész napot!-hunyta be a szemeit, ahogy újra a kapitány illatát érezte és a szíve újra békére lelt.