Thunder In Your Heart

97. ,,Jó éjszakát puszi?"

-Steve! Steve!-rohant hozzá napok múlva újra Reinna.-Ezt nézd!
-Nagyon szép hely!
-Szép ugye?-kérdezett vissza.
-Szép, tényleg szép!-talán Steve a nyüzsgő gondolatai miatt nem vette a jelet amiket Rei adott neki.
-Steve!-szólt rá kissé már idegesen.
-Mi a baj?-nézett értetlenkedve rá.
-Te tényleg borzasztóan öreg vagy!
-Mert most mit csináltam?-rakta le a kezéből a papírokat.
-Nem akarnál elhívni randizni? Újra?-nyögte ki Rei.
-Randizni...?-lepődött meg Steve.
-Igen!-bólintott.-Azt mondtad az első randinkon hogy nem tehetsz olyan dolgokat mint más helyzetben megtehetnél de komolyan meg se próbálod?
-Rei...!
-Annyira próbálok feléd nyitni és most úgy érzem hogy te vagy elzárkózva tőlem! Csináltam valamit?-kezdtek könnyek gyűlni Reinna szemében. Steve azonnal felállt ahogy a kezével hezitálás nélkül kezdte a könnyeket kitörölni.
-Dehogy csináltál! Miről beszélsz?-simogatta az arcát.-Semmi rosszat! Én...én csak azt hittem az első randit is azért akartad hogy ne érezzem magam rosszul! Nem tudtam...akarnál e még egy olyan estét velem!
-Miért ne akarnék?-kérdezte ahogy most már az arcára mosoly kúszott.-Ha így akarod elérni hogy újra belédszeressek, rosszul haladsz!
-Rei...!-nézett rá.
-Mi az? Hirtelen hevesen kezdett verni a szíved?-kérdezte humorizálva ahogy a maradék könnyeket magának törölte ki.
-Tudni akarod a válaszom?-nézett mélyen a szemébe. Rei pedig ahogy a szemét nézte érezte hogy az arca pirosodni kezdett.
-N-nem! Inkább tartsd magadba!-rohant az emeletre.
-És a randi?-kiabált az emelet irányába.
-Két óra múlva indulunk!-hallotta a választ.
-Lehet mégis van esély arra...hogy újra enyém legyen?-kérdezte magától.
Két óra múlva pedig újra kocsiba ülve mentek egy csodálatos helyszínre. Egymás mellett sétálnak a kezeik maguk mellett.
-Csodás ez a partszakasz!-mondta Rei ahogy a kezébe cipelte a cipőjét. A lába folyamatosan a vizes homokba lépkedett.
-Csodás! Tényleg az!-adott neki igazat ahogy képtelen volt levenni a szemét a feleségéről.
-Mesélj nekem!
-Mit meséljek?
-Magadról! Rólunk! Bármit!-állt meg vele szembe.
-Ez valami szokás nálad a randikon?
-Mivel nem emlékszem így muszáj vagy mesélni! Milyen volt az eljegyzésünk?
-Melyik?
-Több is volt?-lepődött meg.
-A legelső nem sokkal azután hogy összejöttünk!
-És nemet mondtam?
-Nem, igent mondtál!-javította ki a kapitány.
-A-akkor mi volt a baj? Miért volt második lánykérés is?
-Első után nem sokkal te kórházba kerültél...én pedig azt hittem én voltam az oka annak hogy odakerültél...! Ezért szakítottam veled...!
-Sza-szakítottál?-a torkába mintha gombóc ült volna. De hogy miért azt maga se tudja.
-Évekkel később mikor már ügynökként visszatértél...újra egymásra találtunk!-emlékezett vissza.-Én pedig akkor se tudtam sokáig várni! A csapat előtt tettem fel a kérdést! Sok mindenen mentünk keresztül Rei...talán még a feléről nem is hallottál...de...ha el is hagytuk egymást képtelenek voltunk a másik nélkül élni...!
-M-most is el fogsz hagyni...ha...ha nem emlékszek többé rád?-kérdezte meg félve.
-Elhagyni? Téged? Soha! Soha nem tudnálak!-fogta közre az arcát.-Ha tényleg soha se fogsz többé rám emlékezni...akkor sem foglak elhagyni! Akkor...muszáj leszek még több romantikus helyet keresni ahova elvihetlek!
-Segítek a választásban!-mosolyodott el.
-Te se...hagysz el engem?-kérdezte meg Steve. Nem mondta el neki Rei, még nem akarta de a szívébe máris helyet kapott ő.
-Sétáljunk még egy kicsit!-kérte Rei.
-Rendben!-indult el Steve.
-Steve!-szólt utána Rei.
-Tessék?-fordult vissza.-Beleragadtál a homokba?-viccelődött.
-Bele! Segítesz rajtam?-nyújtotta felé a kezét.
-Gyere!-adta neki a kezét mire Rei erősen rákulcsta az övét.
-Végre!-indult meg a lábaival. Steve pedig elmosolyodott mennyire bedőlt ennek az édes nőnek.
-Tehát újra foghatom a kezed?
-Kötelező fognod, mert amint elengeded szörnyen mérges leszek!
-Rei...!
-Csak te tudsz rajtam segíteni, ezért vezess engem! Vezess vissza oda ahol voltam! Te vagy...az én támaszpontom!
-Nem fogom elengedni a kezed!-szorított rá a kezére.
-És csak szimpla véletlen jegyzem meg...de örülnék még ilyen randiknak...khm!-játszott vele.
-Értem!-nevetett.-Értem a célzást!-visszafele úton sokat nevettek. Újra olyan volt köztük a hangulat mint régen. Steve kinyitva az ajtót a kulcsot egyenesen a komódra dobta.-Szia Dodger!-simogatta meg a kis szőrmókukat.-Jól viselkedtél?
-Akarsz ma nálam aludni Dodger?-kérdezte Rei.
-Ha nem vállalja szívesen alszok helyette nálad!
-Steve!-nézett rá mosollyal az arcán.
-Értem, értem! Ne haragudj, csak vicceltem!-magyarázkodott azonnal.-Menjünk aludni! Gyere Dodger, vigyázz ma Reire!-elindultak az emeletre.
-Gyere Dodger!-nyitotta ki neki az ajtót.
-Szép vagy haver, egy apró hezitálást se mutattál!-mondta Dodgernek.
-Akkor úgy látszik ma mégis külön alszunk!
-Tudod hol a szobám ha...szükséged lenne valamire! Aludj jól Rei!-mosolygott rá ahogy a szobájába indult. Rei egy pillanatig hezitált.
-És a jó éjszakát puszim?-Steve elmosolyodott ahogy megfordult és csak ránézett.-Rosszul fogok aludni!
-Nem akarnám hogy rosszul aludj!-lépett vissza hozzá.
-Akkor?-csukta be a szemét. Steve pedig közrefogta az arcát ahogy a homlokára nyomott egy édes puszit.
-Aludj jól...kicsim!-indult a szobájában.
-Miért csinálod ezt...?-mosolyodott el ahogy alig hallhatóan jegyezte meg a kérdést.-Hol a jó éjszakát puszim?-kiabált újra utána. Steve elmosolyodott ahogy újra felé sétált.-Úgy csináld hogy jól aludjak tőle!-Steve újra a kezei közé vette az arcát és egy újabb csókot nyomott a homlokára.
-Aludj nagyon jól...kicsim!-simogatta meg egy pillanatra az arcát és újra a vendégszoba irányába ment.
-Nem hiszem el...!-morogta halkan ahogy újra utána kiabált.
-Te miért nem kérsz jó éjszakát puszit?
-Mert akkor képtelen leszek aludni!-válaszolta őszintén.
-De ha én adni akarok?
-Rei...!
-Had adjak jó éjszakát puszit!-könyörögte.
-Rendben...!-állt meg egy helyben mire Rei hozzásétált.
-Csukd be a szemed!-Steve teljesítette. Rei ideges volt de mégis meg akarta tenni. Közrefogta az arcát. Steve megérezte a puha kezeit az arcán...de a szíve majd kiugrott a helyéről mikor megérezte a puha ajkait a sajátján. Rei megcsókolta őt.-Aludj jól...Steve!-sétált a szobája felé. Steve pedig ki se merte nyitni a szemét addig míg meg nem hallotta az ajtó záródást. De a szíve szörnyen boldog volt.