Thunder In Your Heart

40. Szuperkatona kísérlet

Steve másnap a megbeszélésen meglehetősen szótlan volt ami persze Reinek is feltűnt.
-Rendben, a tervek alapján haladunk tovább!-fejezte be Fury.-Addig is a következő utasításig mindenki visszavonulhat!-Steve azonnal felállt és az ajtó felé sétált.
-Steve!-szólt utána Rei. A kapitány csak megállt, megfordult de egy szót nem szólt.-Én...!
-Miben segíthetek?-kérdezte. A tekintete megváltozott, olyan rideg volt.
-Csak...meg akartam magyarázni a tegnap estét!
-Nincs szükségem magyarázatra! A vőlegényeddel voltál, ezen nincs mit tovább magyarázni!-hagyta ott Reit.
-Mi...mi a franc?!-lepődött meg a férfi hozzáállásán. Mégis úgy érezte valahogy beszélnie kell vele. A lakásához érve azonban nem nyitott senki sem ajtót.-Hol vagy Steve?-Reinek beugrott lehet a hadiszálláson van. Így azonnal hívta az apját.-Tehát nincs ott?-kérdezte.-Senki se tudja merre lehet?-majd átvette a telefont a másik oldalon Bruce. Rei pedig a hallottak alapján azonnal tudta hova menjen.
A bárba érve egy asztalnál azonnal megpillantotta a férfit. Azonban az állapota meglehetősen új volt Reinna számára is. Újra a telefonja után nyúlt.-Bruce, én vagyok! Megtaláltam Stevet és nagyon úgy néz ki a kísérleted sikerrel járt...! Egy nagy üveg whisky van előtte és nem úgy néz ki mint aki józan! Mit tegyek most?-aggódott Rei. Igen, Bruce egy új kísérletet fejlesztett ami egy bizonyos ideig felfüggeszti a szuper katona ,,effektust" és újra átlagos emberek tüneteivel viselkedhetnek. Ez történt Stevevel is. A külseje ugyanaz, azonban az alkohol most már hatott rá. És ha tudta volna Rei hogy az elmúlt napokban Steve mennyire vágyott erre. Felejteni akart és most talán sikerrel is jár.-Steve!-sétált mellé. A tekintete azonnal találkozott a lányéval. Egy édes mosoly jelent meg az arcán.
-Reinna!-mondta ki a lány nevét.
-Steve, mi van veled?-ült le vele szembe.
-Hogy vagy?-kérdezte, minden válaszadás nélkül.
-Jól...!-válaszolta de látta a férfi szemeiben a fájdalmat amit eddig megpróbált elrejteni, amitől pedig az ő szíve is sajogni kezdett.
-Tényleg?-kérdezte ahogy megremegett a hangja. Az erős férfi előtte, nem az a férfi volt akit megismert. Csak nézték egymást, ahogy Steve ajka megremegett.-Miért idegesít fel, hogy azt hallom jól vagy?-mosolyodott el ahogy próbálta kerülni Rei tekintetét.
Majd a kezei a szeméhez vándoroltak. Megtört.
-Steve...!-csuklott meg Rei hangja is.
-Négy éve...négy éve kerestelek téged...!-töltötte a poharába a következő kört.
-Elég volt...Steve!-állította meg a kezeit.
-Nem...nem volt elég!-rázta meg a fejét ahogy újra Reit nézte.-Hisz...még mindig nem vagy az enyém!
-Steve....te akartad hogy vége legyen...!-nézte a férfit aki életébe először részegedett le.
-Hazugság volt...!-rázta meg a fejét.
-Hazugság?-egy könnycsepp gördült le az arcán. Steve nem válaszolt.-Steve...!
-Tudod....én napról napra...picit egyre jobban meghalok belülről!-Rei nem bírta tovább tartani magát. Könnyekbe tört ki. Steve újabb poharat töltött.-Te...újra el fogsz tűnni...!-majd a lány szemeibe nézett ami ugyanannyi fájdalmat mutatott mint a kapitánynak. Hirtelen Rei kezei után nyúlt, ahogy szorította.-Ne menj! Ne menj el...!-a mellette ülő székre csúszva, ütögette meg a széket amin eddig ült.-Ülj ide! Gyere!-Rei pedig teljesítette a kérését. Gyengéden ölelte át a maga felöli karját Reinek, majd a fejét a vállára helyezte. Újra közel érezhette Rei édes illatát.-Ne menj el...!
-Steve...!
-A karod!-szólt rá, tegyen úgy ahogy ő tett. Rei gyengéden ölelte át a férfi karját.-Váll!-ahogy megütögette a vállát hogy jelezze Reinek tegye oda a fejét. Gyengéden döntötte a fejét Rei fejéhez.-Csak egy picit maradjunk így...!-több mint egy órát ültek kettesben az asztalnál.
-Gyere, nagyfiú! Hazaviszlek!-szólt neki ahogy kiléptek az ajtón.
-Magadhoz?-csillogtak Steve szemei.
-Mi? Nem!-ellenkezett ahogy elmosolyodott.
-Oh...kár!-hajtotta le a fejét.
-Gyere, menjünk!-várta hogy Steve kövesse.
-Hé! Hé!-kapott el egy idegent.-Nézze! Nézze azt a nőt ott...!
-Steve!-fordult vissza a férfiért.
-...ő a leggyönyörűbb teremtés!-mondta széles mosollyal.
-Steve! Engedd el az urat!-szólt rá újra.
-Ne mondja el neki! De őrülten szerelmes vagyok belé!-súgta a férfinak de persze Rei tisztán hallotta.
-Elnézést, kicsit többet ivott a kelleténél!-kért elnézést Rei.
-Oh, itt van! Te totál az esetem vagy!-mondta Reinek.
-Jesszus, nem gondoltam hogy valaha is ezt mondom de hiányzik a régi, konzervatív kapitány!-jegyezte meg Rei.
-Kapitány? Oh, szerepjátékozunk?
-Mi? Nem!
-Nem?-szomorodott el.
-Na jó, ha most utánam jössz elviszlek magamhoz!-nem is kellett többször kérnie a férfit. Végül a kapitány lakására mentek hisz gondolta a sok piának hála úgy se fog emlékezni hirtelen arra hogy ez az ő lakása.-Lehet nem ártana letusolnod!-segítette be a lakásba.
-Te és én? Együtt?
-Jesszus, miért érzem úgy ha ezt holnap elmesélem neked szörnyen fogod szégyelni magad?-mosolyodott el Rei.
-Annyira szép a mosolyod!-jegyezte meg Steve.
-Pont...pont olyan vagy mint régen...!-mondta halkan Rei.-Na jó, indulás zuhanyozni!-tolta a fürdő felé ahogy beállította a zuhany alá. Hideg vizet engedve rá, Steve szabad testfelülete libabőrös lett. Mégis ahelyett hogy lefagyott volna a hirtelen ért hőmérséklettől, volt annyi jelenléte hogy egy könnyed mozdulattal rántotta magához Reinnát.-A francba!-kiabálta ahogy szörnyű érzés volt a hideg víz a testén. Mégis nem ért rá ezen gondolkozni mert Steve ajkai túl közel voltak az övéhez.-Steve ez nem...!-hajolt volna el, de a kapitány ajkai ennyi év után újra az ajkaira tapadtak. Édes csókja volt, még mindig. El akarta lökni magától a kapitányt mégis képtelen volt rá. Elgyengült. A kezei automatikusan karolták át Steve nyakát aki azonnal közelebb húzta magához a derekánál. A csók pedig nem akart megszűnni.