Thunder In Your Heart

67. ,,Még ma..."

-Biztos jó ötlet hogy idehoztál?-szállt ki a kocsiból Rei.
-Miért? Ez az otthonod!-csukta be az ajtót Steve.
-Steve ha nem emlékeznél Fury üldöz engem...! Szerinted nem fognak itt keresni?
-Kereshetnek de nem mondom meg hogy itt vagy!
-És ha bejönnek a házba és meglátnak?
-Senki se teheti be ide a lábát, csak a testemen keresztül! Ne aggódj!-nyitotta ki előtte az ajtót.-Menj csak!
-Dodger!-simogatta meg a rég látott szőrös kis barátját. Dodger auonnal az arcát támadva kezdte a kis nyálas puszik osztogatását.-Jól van, jól van!-nevetett Rei.-Te is hiányoztál nagyon!
-Nekem nem örültél ennyire!-jegyezte meg Steve ahogy a kulcsot a szekrényre dobta. Rei egy gyors pillantást vett Stevere miután újra Dodgert simogatta.-Nők...!-forgatta meg a szemét ahogy a konyhába vette az irányt.
-Csak nem megforgattad a szemed?-állt fel Rei ahogy követte őt. Akkor látta, a két hónap alatt Steve egyetlen egy tárgyat se mozdított el a helyéről. Minden pont ugyanott állt ahol együtt berendezték.
-Rei?-hallotta meg Steve hangját.-Min sikerült így elgondolkoznod?-mosolyodott el Steve.
-Se...semmi csak...hiányzott ez az illat...!
-Ha most megint Dodgerre célzol komolyan megsértődök!
-Az otthon illata...!-Steve arca hirtelen elkomolyodott.-Az illat ami ránk emlékeztet...!-gyűltek könnyek Rei szemeiben.
-Kicsim...!-ölelte át őt azonnal szorosan.
-A te illatod...!-bújt Steve mellkasához.
-Akkor ne hagyj el többet!-bújt a nyakhajlatába.-Mert tényleg szörnyen tudsz búcsúzkodni!-próbált Steve mosolyt csalni az arcára a kis vicceivel.
-Ne mond hogy nem figyelmeztettelek előre!-mosolyodott el Steve mellkasához bújva.
-Azt azonban senki se mondta hogy ennyire bolondulásig szerelmes leszek beléd!-nézett a szemeibe.-Bármit teszel...képtelen vagyok nem szeretni téged!
-Pedig találhatnál valami normálisabb nőt is...!
-Szeretem a dilinyós embereket! Maradnék ennél az opciónál!-nyomott egy csókot a homlokára.
-Miért nem kérdezel semmit...?
-Éhes vagy?
-Steve...!
-Rei?
-Steve...!
-Ha arra gondolsz hogy faggassalak ki a két hónapról, nem teszem! Bízok benned, azt is tudom ha akarsz róla beszélni meg fogod osztani velem!
-Mi van ha ez olyan amiről tudnod kellene...?
-Biztos vagyok benne hogy nem csaltál meg ha csak nem tíz liter vodkát toltak le a torkodon!
-Nem szeretem a vodkát!-nevetett Rei.
-Pontosan! Tehát lehetetlen hogy te megcsaltál volna!-nyomott egy csókot az ajkára ahogy visszament a pult mögé.-Rendeljünk vagy főzzek?
-Steve én...!
-Ismerlek Rei...túlságosan is...! Abba is biztos vagyok hogy ma az a rohadék olyan információt adott át ami csak arra fog sarkallani téged hogy megtaláld a következő célszemélyt! De...nem lehetne hogy együtt menjünk? Hogy védve téged magam mellett, együtt harcoljunk?
-Úgy hogy Fury sejti hogy itt vagyok veled? Steve neked is bajod esik...!
-Úgy látszik nincs más választásom...!-nyúlt a telefonjáért.
-Steve kit hívsz?-ijedt meg Rei.
-Tony! Szia...!-Rei szemei kikerekedtek. Azonnal arra gondolt az apját akarja felhasználni arra hogy megállítsa.
-Steve!-szólt neki. Steve csak ránézett és egy mosoly kúszott az arcára.
-Szedd össze a csapatot azonnal!
-Steve!-ment oda hogy kivegye a kezéből a telefont.
-Most azonnal feleségül veszem Reit!-Rei lesokkolt.-Igen, megtaláltam...! Velem van...!-nézett mosolyogva rá.-Hozd a papot is! Mert még ma a feleségemmé teszem a lányod!-rakta le a telefont.
-Te mit...?
-Ahányszor te képes vagy elszökni mellőlem soha se leszel a feleségem! Hát akkor essünk túl rajta amíg szemmel tudlak téged tartani!
-Te megbolondultál!-nem akarta elhinni amit a kapitánytól hallott.
-Meg! Te miattad teljesen megbolondultam! Folyamatosan azért izgulok visszatérsz e hozzám, lesz e alkalmam a feleségemnek hívnalak, hogy megöregedhetek e melletted! Minden álmom jelen pillanatban annyira bizonytalannak érzem, így legalább az egyiket biztosra kell vennem! A feleségemnek akarlak hívni már a mai naptól...! Tudva történhet bármi, eltűnhetsz a szemem elől holnap reggel újra úgy hogy észre se veszem...de az egyik álmom valóra váltom és a feleségül veszlek!
-Emlékeim szerint nem ilyen esküvőre vágytál!-mosolyodott el Rei ahogy a pillangók repdestek a gyomrában.
-A lényeg hogy te veled legyek ott! Minden más mellékes!
-Te bolond fosszília!-csókolta meg a kapitányt.
-Készülődj, mert egy óra és a feleségemként fogsz mellettem állni!
-Te tényleg nem vicceltél!-nézett rá Rei.
-Ez már nem vicc többé!
-A ruhám?!-akadt ki Rei.
-A szekrényben!-biccentett az emelet irányába.
-Te...?
-Menj!-mosolyodott el.-De Rei!-szólt a lány után, aki azonnal megfordult.-Kérlek sétálj le elém azon a lépcsőn rendben?