Thunder In Your Heart

31. Hol van?

A napok teltek de az alkalom hogy beszéljen Rei Tonyval soha se volt alkalmas. Így továbbra is titokban élt a szerelmespár. Tökéletes volt a kapcsolatuk. Mind a ketten majd kiugrottak a bőrükből a házasság gondolatától. Valóban Reinna se gondolta hogy ennyi idősen már azon gondolkozik milyen ruhája legyen majd amiben a szeretett férfi elé fog sétálni. Azt meg végképp hogy egy olyan férfihoz megy hozzá akit alig ismer. De mégis olyan érzése volt mintha évek óta együtt lettek volna. Igazából értelmes magyarázatot nem tudott volna adni. Rei még ha nem is mondta el senkinek az eljegyzést, Stevenek se mondta hogy néha néha betévedt egy egy esküvői ruhaszalonba és már most felpróbált ruhákat. Most is csak azért mászkál a városban mert a csapatnak a külügyminiszterrel van valami megbeszélnivalója és ő egész végig egyedül unatkozott volna. Gondolta eltölt egy kis időt a kis apartmanukba mielőtt hazamegy. A lépcsőn felérve nyomba az ajtóhoz ment és mielőtt a kulcsot a zárba helyezte volna furcsa hangokat hallott bentről. Fura érzés kapta el. Steve lenne itt? Emlékei szerint tovább tart a megbeszélés és most nem is beszélték meg hogy itt találkoznak. Visszarohanva a lépcső aljához kapta kézbe a telefonját és azonnal a kapitányt hívta. Eleinte sikertelenül majd a harmadik próbálkozásra Steve felvette.
-Szia Rei! Nem éppen alkalmas!-hallani lehetett hogy még nincs egyedül. Hisz soha se így vette fel neki a telefont mikor nincs senki körülötte.-Majd visszahívlak!
-Steve! Steve!-vágott gyorsan a szavába.-Valaki szerintem van a lakásodon!-súgta.
-Mi?-hallani lehetett hogy a hangja megváltozott.
-Fel akartam jönni és hangokat hallok odabentről!
-Rei gyere onnan!-igen. Ez már az a férfi volt akivel szokott beszélni. A vőlegénye.
-De...! Mi van ha...?-kezdte volna Rei de Steve újra a szavába vágott.
-Rei azt mondtam gyere onnan! Azonnal odamegyek, de ne csinálj hülyeséget!-a háttérbe hallani lehetett a csapat, és az apja hangját is akik folyton azt kérdezték mi a baj, mi történt.
-Bemegyek, szólj a rendőrségnek!-Rei nem tudta miért érezte ezt a bátorságot, hisz ő még közel se volt olyan erős mint az ügynökök. Mégis nem riadt meg. Emelte el a fülétől a telefont mikor az utolsó amit hallott...
-REI! KICSIM! KICSIM! NE MENJ ODA!-üvöltötte Steve. Tudta hogy Stevenek nem sok idő kell hogy ideérjen, és abban is biztos volt a csapat is vele érkezik mégsem várt. A táskát az ajtó előtt hagyva készen állt ha belép harcba keveredjen a bent lévő idegennel/idegenekkel. A zár nyitva, már csak az ajtón kell halkan bejutnia. Nincs nála fegyver, egyedül egy paprikaspray amit még Clint adott neki. Hisz úgy féltette őt mint a saját lányát. A falak mellett bújkálva kereste a behatolókat. A szobába pillantott meg két fekete ruhás, meglehetősen magas, izmos férfit akik Steve papírjai között kerestek valamit. És mi az esély hogy pont mint a filmekben, Rei alatt megnyikorgott a padló? Lebukott. Tudta, hogy a harc pillanatokon belül elkezdődik. Tudta hogy ők túlerőben vannak mégis bátor volt. Az edzettségének köszönhetően négy percig bírta. Négy perc és utána elsötétült előtte minden.
A kórházban ébredt, a fején húzódott a sebtapasz, a kezében érezte a kanült. Minden csontja sikoltozott a fájdalomtól.
-Tücsök!-lépett oda Tony.-Hé! Minden rendben!-nyugtatta Tony.
-Hol...hol vagyok?
-A St.Peter kórházban...! Második napja feküdtél eszméletlenül!-próbált Rei visszaemlékezni mi történt. Pillanatok múlva beugrott neki ahogy két férfi ellen vív harcot.
-Legalább nyertem?-kérdezte.
-Nem, sajnos nem!-rázta meg a fejét.-Eszméletlenül feküdtél a földön mire odaértünk!
-Remek, ilyen az én formám!-mosolyodott el. A szemei azonban a mellette lévő szekrényre tévedtek ahol egy ismerős gyűrűt vett észre. Az eljegyzésük után Stevenek ő is vett egy gyűrűt, amit a mutatóujján hordhat addig amíg össze nem házasodnak. Ez volt az a gyűrű. Látszódott hogy próbálja összerakni a képet, a szemeiben könnyek gyűltek.
-Rei...!
-Hol van Steve?-kérdezte ahogy kapkodni kezdte a levegőt.
-Kicsim...!
-Hol van Steve, apa?-remegtek az ajkai.
-Steve nincs itt kicsim...!
-Mi? Megsérült?-dobta le azonnal magáról a takarót ahogy készen állt, hogy a szeretett férfihoz rohanjon.
-Ne! Rei! Feküdj vissza!-nyomta vissza az ágyba.-Steve nincs a kórházba kicsim!
-Akkor...? Tu-tudja hogy magamhoz tértem? Szólj neki apa!
-Pihenj és később beszélünk, rendben?
-Mi? Nem!-kiabált.-Hol van Steve?!
-A francba...!-vakarta meg a tarkóját.
-Apa...hol van...?-kérdezte remegő hangon.
-Nem fogok most veszekedni veled amiért titokban összeálltál az egyik legjobb barátommal, majd a hátam mögött már az esküvőre készültetek...! De...!-hezitált.
-Sajnálom kicsim, de úgy néz ki Steve...Steve jobbnak látta ha nem maradtok együtt!
-Mi? Nem! Ez nem lehet!-ellenkezett azonnal.-Te mondtál neki valamit? Te zavartad el?-támadta azonnal Tonyt.
-Tudom, hogy nehezen hiszed el de nem!
-Steve miért...? Hisz szeretjük egymást!
-Szerintem magát hibáztatja a történtekért....!-magyarázta meg Tony.
-Hol a telefonom?-kereste a készüléket. Amilyen gyorsan csak tudta tárcsázta a számot. De a célszemély nem vette fel.-Apa vigyél hozzá!
-Rei, miről beszélsz? Itt kell maradnod!
-Apa látnom kell őt! Biztos vagyok benne hogy ezt csak egy pillanat hevében mondhatta! Hisz mi...!-alig kapott levegőt. Mintha nem kapna elég oxigént.
-Francba Rei! Nyugodj meg!-ijedt meg Tony.-Nővér!-kiabált a folyosó irányába. Reit kiütötték nyugtatókkal. Mégis ha nem is volt eszméleténél a szíve fájdalma leírhatatlan volt.