Thunder In Your Heart

25. Curry?

Steve két nap múlva küldetést kapott. Még ha fájt is Stevenek muszáj volt elhagynia Reit pár napra. Harmadik napja van távol és már Rei gondolatai nem nyugszanak. Így a nappaliban újabb könyvet vett a kezébe és olvasott. Valahogy el tudott menekülni a világ gondjaitól a történetek segítségével. De mégis Stevenek volt egy-egy kis pillanata egy üzenettel lepte meg. Egy nagyon hiányzol vagy nagyon szeretlek, vigyázz magadra képes volt Rei sötét, unalmas napjait bearanyozni.
-Szia törpe!-jelent meg Tony a napaliba. A hangulat kettőjük között nem volt az igazi a napokban. De Rei nem érezte úgy hogy magyarázkodnia kellene. Őszintén szólva túlságosan aggódott a kapitányért így energiája se lett volna egy veszekedésre. De az Tonynak is feltűnt hogy valami más Reiel.-Mit olvasol?
-Egy könyvet...!-rideg volt.
-Beszélhetnénk?
-Apa ne kezdjük újra kérlek!
-Rei! Várj! Sajnálom oké?-tért a lényegre Tony.-Egy idióta voltam belátom! De...őszintén fogalmam sincs hogy kellett volna reagálnom! Hisz én soha se lehettem melletted mikor a tini korszakod élted és minden szülő pánikol a gyermeke miatt, hogy hol az istenbe van már az éjszaka kellős közepén!
-De én már felnőtt vagyok apa!
-Tudom...tudom jól!-nézett a lányára.
-Nem kell értem aggódnod!
-Ezt ne kérd!
-Apa jó kezekbe vagyok...tényleg! Azon kívül hogyha bárki megtudja hogy ki az apám a közelembe nem mernek jönni!
-A barátod is meg tud védeni?-Rei szemei kikerekedtek.-Ő is képes téged megvédeni? Tudnom kell Rei hogy bízhatok e benne!
-Bízhatsz....az élete árán is megvédene!
-Ugye nem valami maffia féle?-kezdett aggódni Tony.
-Mi? Nem!-nevette el magát Rei.-Ő egy nagyon jó ember!
-Szereted őt igaz?-Rei nem válaszolt.-Csillognak a szemeid! Rég csillogtak ennyire! Talán még mikor az óvodába szerelmes voltál a...hogy is hívták? Justin?-nevette el magát.
-Jake!-javította ki ahogy elmosolyodott.-Szeretem őt...!-erősített rá.
-Örülök hogy boldog vagy!-ölelte meg Reit.-Ne haragudj, ha néha nem apaként viselkedem!
-Bolond egy apám van, de szeretlek!-mosolyodott el Rei, ahogy Tony arcára nyomott egy puszit.
-Én is szeretlek tücsök!
-Ne! Ne! Ne! Csak ezt ne kezd!
-Tücsök! Tücsök! Tücsök!-hagyta ott Reit. Valójában örült hogy kibékültek. De azt is érezte talán most kellett volna elmondani neki az igazat, amíg Steve távol van.
-Rei!-szaladt le az emeletről Wanda.
-Tessék!-fordult vele szembe.
-Elmennél a vacsihoz nekem curry port venni?
-Curry por? Nincs itthon?
-Nincs, átdúrtam már mindent és nagyon kellene a vacsiba!
-De...!
-Légyszi!-kérlelte Wanda.
-Jól van, jól van!-állt fel ahogy felvette a cipőjét majd a hátitáskájához nyúlva indult is a lift felé.-Más nem kell?
-Nem, csak ez!-kiabált Wanda a konyhából ahogy Vízióval neki kezdtek a vacsorának. Rei fülhallgatóval a fülében indult a legközelebbi boltba. Talán annyiba jó volt hogy elterelte a gondolatait a férfiról akinek a hiánya minden egyes pillanatban eszébe jut.
A boltba beérve igazán elveszett volt Rei.
-Hol az istenbe van a curry por?-nézelődött. Sorról sorra ment mikor végre megtalálta a fűszereket.-Heuréka!-boldog volt. Egészen ameddig rá nem jött a felső polc nem neki a méreteihez lett gyártva. Túlságosan magasra van rakva.-Francba!-nyújtózkodott folyamatosan, mikor egy test hátulról hozzáért, és könnyed mozdulattal kapta le a polcról a fűszert.
-Több zöldséget ettél volna kiskorodba most nagyobb lennél!-hallotta meg a személyhez tartozó hangot. Félve fordult meg. De nem. Nem tévedett. Ez az Ő hangja. Egy fekete baseball sapkát viselt, napszemüveget, egy barna bőrdzsekit és egy világos szürke felsőt. Rei szemei könnyekbe törtek ki.-Ma is gyönyörű vagy, jövendőbeli Mrs. Reinna Rogers!-ez pedig teljesen megtörte a lányt.-Miért sírsz?-fogta közre az arcát, ahogy a szemeiből törölte a könnyeket. Rei nem válaszolt, képtelen volt bármit is mondani. Csak szorosan ölelte át őt ahogy az arcát a mellkasába temette. Steve pedig szorosan húzta magához.-Hiányoztál!-mondta ki először a kapitány. Rei csendbe volt.-Semmi te is nekem kapitány?-mosolyodott el.
-Ne hagyj el többet...! Azt hittem belebolondulok a hiányodba!-jegyezte meg.-Annyira hiányoztál!
-Ne sírj! Itt vagyok!-nyugtatta a lányt.
-Jesszus, milyen idiótán nézhetek most ki!-távolodott el a mellkasától ahogy a szeméből kezdte a könnyeket kitörölni. Steve pedig egy gyors mozdulattal kapta el Rei ajkait.
-Még mindig édes...!-mosolyodott el ahogy elváltak.
-Most komolyan azt akarod hogy itt vetközzek le a bolt közepén?-kezdett viccelődni Rei. A szíve fájdalmát hirtelen boldogság járta át.
-Isten ments! Ez a test az enyém!-húzta magához újra ahogy képtelen volt megállni, hogy ne csókolja meg.
-Minek a napszemüveg? Ugye nem kaptál lila foltokat rá?-aggódott Rei.
-Mi? Nem!-mutatta meg.-Csak tartom az álcát!-mosolyodott el.
-Miért nem mondtad hogy hazajössz?-kérdezte Rei.
-Meg akartalak lepni!
-Sikerrel jártál!-ült széles mosoly az arcára.
-Megyünk? Vagy akarsz még valamit?
-Öhm...ha minden igaz csak ez kell Wandának!
-Nem neki kell!-nyomott egy puszit Rei fejére ahogy a pénztár irányába ment. Gyorsan sorra jutottak így hamar elhagyták a bolt területét.
-Nem neki kell? Vacsihoz kell neki!-értetlenkedett Rei.
-Valahogy ki kellett mozdítanalak a házból!
-Mi?-állt meg.-Te...?
-Gyere gyönyörűm!-nyújtotta a kezét az irányába.
-Te nagyon sunyi alak vagy!-fogta meg a kezét.-Én pedig ezért küzdöttem a boltba?
-Mégse érted el!-mosolyodott el.
-Hahaha, biztos azt is direkt csináltad! Nem tudtál valami mellmagasságba lévő fűszert kérni?
-Ez így sokkal romantikusabb volt!
-Steve...!-állt meg Rei, megakadályozva a kapitányt a menésbe.
-Mi a baj?
-Őrülten szeretlek!
-Gyorsan menjünk haza!-húzta magához ahogy képtelen volt elszakadni a lány ajkaitól. Az útjuk azonnal haza vezette őket. Nem, nem a bázisra. A saját kis lakásukra ahol élvezhették egymás társaságát.