Thunder In Your Heart

71. A feltétel

-Tony! Találtál valakit?-kérdezte idegesen Steve.
-Senkit...amíg meg nem hallják a bíró nevét örömmel vállalnák de amint kimondom lecsapják a telefont!
-A francba!-vert egyet a falba amin azonnal meglátszott a nyom ami az ütés erejétől keletkezett.
-Nem úgy volt hogy beszélsz Reinnával?-kérdezte Clint.
-Beszéltem is! Mondtam neki hogy mondja hogy Noah az apja a picinek...! Mégis...a francba miért csinálta?!
-Te is tudod miért...!-szólt közbe Natasha. Steve ránézett.-Miért mondana olyat ami nem igaz? Hisz amióta ismeritek egymást csak egymásért léteztek!
-És most minden egy szempillantás alatt szertefoszlik!
-El ne hidd kapitány hogy én engedni fogom hogy kivégezzék a lányom!
-Azt hittem a halálbüntetést már nem lehet alkalmazni!-jegyezte meg Bruce.
-Kivéve az elit ügynök elleni támadásoknál...!-jegyezte meg Natasha.
-Ezt hogy érted?
-Rei szerintem teljesen tisztában volt azzal mivel játszik...hisz ha néztétek meg se rezdült!
-Mit akarsz ezzel mondani?-hozta újra idegállapotba a kapitányt.
-Rei száz százalék tudta mi vár rá mikor már elkezdődött a kihallgatás! Ha beszélt volna is legjobb esetben a fél életére lecsukják, eggyel rosszabb büntetésként pedig egy életre...! De ők finoman úgy fogalmaztak hogy Noah többet nem ébred fel, meghalt és ez miatt járt neki ez a büntetés!
-Noah még nem halt meg!
-De agyhalott Steve...! Ha fel is ébred nem biztos hogy újra tudja folytatni a munkáját!
-De él!
-Számukra halott Steve! Hát nem érted? Egy elit ügynökkel kevesebb ők ezt...!
-Kit érdekel mit gondolnak ők? Szerinted Noah mit mondana ha megtudja Reit lemészárolták?
-Csak az menthet meg minket ha Noah felébred!-jegyezte meg Clint.
-Vagy beszélek a bíróval!-mondta Steve.
-Akkor a lányával inkább...!-mondta neki Tony.
-Lányával? Ki a lánya?-lepődött meg a megjegyzésén.
-Carter ügynök...!
-Sharon?-ismételte meg a kérdést, nem akart hinni a fülének.
-Pontosan!-Steve azonnal a telefonjáért nyúlt. Azonnal megbeszélt egy találkozót az ügynökkel.
-Steve! Rég láttalak!-mosolygott a nő a kapitányra a kávézóban.
-Szia Sharon!
-Végre elértem hogy velem ebédelj!
-Valójában nem igazán van erre időm...meglehetősen sürget most az idő engem...!
-Baj van?
-Hallottál Reinna ügyéről?-kérdezte.
-Persze, mindenki hallott! Szegény lány, hogy így végezze!-kortyolt a vízébe.
-Én...tudom hogy nem kérhetnék ilyet tőled de a segítséged kell!
-A segítségem?
-Az apukád volt a bíró a tárgyaláson! Kérlek segíts meggyőzni hogy vonja vissza a büntetést!
-Ne haragudj, Steve! Tudod hogy amiben tudok segítek de az apám ügyeibe nem szólok bele!
-Kérlek Sharon!-kérlelte Steve.-Bármit megteszek neked! Csak segíts megmenteni őt!
-Randizz velem!-vágta rá gondolkodás nélkül!
-Tessék?
-Randizz velem!-ismételte meg.
-Sharon...ne haragudj, de nekem feleségem van!
-Aki törvénytelenül lett a feleséged!
-Sharon...!
-Te tudod Steve! Pedig az apám meglehetősen törődik az én véleményemmel!-állt fel az asztaltól.-Akkor szia!-indult a kijárat felé.
-Rendben!-vágta rá Steve.-Legyen...!-Sharon arcán pedig egy önelégült mosoly jelent meg.
-Akkor holnap találkozunk!
Később Steve azonnal Reinnához ment látogatóba. De most már csak egy üvegfal mögül láthatták egymást.
-Steve!-mosolygott rá a lány.
-Miért tetted ezt...?!-Steve első kérdése azonnal ledermesztette a lányt.
-Steve...!
-Kértelek nem?-kezdett ideges lenni Steve.-Kértelek hogy ne csináld! Kértelek hogy hazudj nekik erre te...!
-Most csak ezért jöttél?-kiabált már most Reinna is.
-Tudod te mit okoztál? A csapat képtelen egy másodpercre is lehunyni a szemét, mert folyamatosan azon dolgozunk hogy megmentsünk!
-Megmenteni?
-Csak azért jöttem hogy elmondjam...talán sikerül a bírót meggyőznünk hogy változtasson az ítéletén!
-Mi?! Ugye apu nem fizette le?-Steve nem válaszolt.-Ugye nem? Steve az megvesztegetés!
-Nem...nem fizette le!
-Akkor?
-Sharon a lánya, Rei...!
-Az a nő?-lepődött meg.
-Megkértem hogy segítsen!-Rei tudta hogy Sharon magától biztos nem segítene neki. Soha se voltak egymás ellenségei de Rei nem volt vak. Mindketten ugyanabba a férfiba szerettek bele.
-Mit kért cserébe?
-Hogy?-kapta fel a fejét Steve.
-Valamit biztos kért cserébe Steve...! Mi az?
-Randizzak vele....!-Rei nevetésbe tört ki.
-Szenzációs!-nevetett.-Mit szólt mikor elutasítottad?-Steve lehajtotta a fejét.-Steve...!-ismerte a kapitány tekintetét.-Ugye...ugye nem?-szorult össze a szíve.-Te igent mondtál neki?
-Nem volt más választásom!
-Feleséged van! Elfelejtetted?-kezdett újra ideges lenni.
-Dehogy felejtettem el! Miért felejtettem volna el?
-Akkor miért?-üvöltötte.
-Meg akarlak menteni!
-Francba a megmentésemmel! Te megcsalsz így engem!
-Nem csallak meg! Nem fogom megcsókolni,  vagy lefeküdni vele!
-Honnan tudod hogy nem ez lesz a következő feltétele? Francba Steve!
-Komolyan? Te vagy ideges? Mikor azon vagyok hogy megmentsem a kapcsolatunk?
-Ezzel pont hogy megölöd!-kiabálta.
-Ezt nem hiszem el!-Reit meglepte a kapitány döntése.
-Akkor csináljuk úgy hogy ne kelljen kettőnkért izgulnod...!-mondta most már nyugodt hangon Rei.
-Mire célzol?
-Amúgyis törvénytelen volt...nem igaz?-húzta le az ujjáról a gyűrűt.
-Rei...!-lepődött meg a következő képsorokon.
-Most már nyugodtan azt csinálhatsz vele amit akarsz...nem érdekel! Jó szórakozást...!-fordított hátat a kapitánynak.
-Rei! REINNA!-kiabált utána. De Rei becsukta maga után az ajtót. Steve így csak a gyűrűt figyelte az asztalon, amit Rei egy könnyed mozdulattal húzott le az ujjáról.