Thunder In Your Heart

70. Az ítélet

A kihallgatás elhúzódott. Valójában Rei egy szót se szólt, kicsit sem segítve a helyzetükön.
-Látogatója van!-ébresztette fel a gondolataiból a lányt az őr.
-Ki az?-kérdezte.
-Rogers kapitány!-válaszolta.
-Mondaná neki hogy elaludtam?
-Biztos benne?-Rei bólintott. Fogalma sem volt hogy nézne szembe a férfival tudva, hogy nem volt alkalma neki elmondani az igazat. Percekkel később mégis az ajtaja nyílására kapta fel a fejét. A férfi aki a fejtörést okozta ott áll szembe vele.-Nem kapnak sok időt, rendben?-zárta rájuk az ajtót.
-Te...?! Neked nem szabadna itt lenned!-állt fel.
-Miért nem akartál látni?
-Steve én...!
-Csak válaszolj őszintén Rei! Rendben?-Rei nem válaszolt.-Ő miatta hagytál el akkor?
-Én...!-megremegett az ajka.
-A francba...!-fordult el, nem akarta hogy lássa Rei ahogy megtör.
-Én elakartam mondani...tényleg! De...megijedtem mikor az a rohadék megtudta és...!
-Mond azt holnap a bíróságon hogy Noahtól van...!-fordult szembe újra a lánnyal.
-Tessék?
-Mond azt...! Az ügyvéd szerint nagyon rossz esélyeid vannak és szerinte ez az egyetlen dolog ami megmenthet téged jelen pillanatban!
-Mi? Miért mondanám ezt?-kérdezte idegesen.-Te voltál az apja! Miért hazudnék?
-Mert jelen pillanatban ez a hazugság menthet meg téged! Bennünket!
-Ha ezt mondom mindenki azt fogja gondolni félrekúrtam melletted!
-Ki a francot érdekel mit gondoltak?!-üvöltötte, mire Rei lefagyott.-Nem érdekel mit mondanak Rei...! Nem érdekel ki mit fog gondolni...! De máshogy nem foglak tudni magam mellett tudni és ez jobban megőrjít...!-Rei nem tudott mit mondani a szemében könnyek gyülekeztek.-Ne haragudj...!-lépett oda Steve ahogy szorosan magához ölelte.-Kérlek, ne haragudj!-Rei sírva fakadt.-Biztos nagyon nehéz volt neked...! Sajnálom hogy nem voltam melletted...mellettetek...! Hogy nem tudtam őt megvédeni!
-Nem a te hibád!-mondta Rei ahogy egy pillanatra se akarta elengedni a kapitányt.
-A mi kis...álmunk...!-hullott ki Steve szeméből is egy könnycsepp.-Sajnálom, amiért nem védtelek meg!-Rei nehezen akarta elhinni hogy a titkolózás ellenére Steve nem haragszik rá. De szörnyen sajnálta amiért magát kezdte okolni a pici haláláért.
Másnap újra a bíróság előtt állt Rei, és tudta Steve komolyan mondta azt amiről tegnap beszéltek. Azt akarja hazudjon. De képes rá? Képes lenne mindkettőjük hírnevét bemocskolni? Elbújni az igazság elől?
-Mrs. Rogers ez az utolsó alkalom hogy elmondjon mindent...! Utána vége!-Rei Stevere nézett aki egy bólintással jelezte, rendben lesz minden csinálja amit megbeszéltek.
-Noah....Noah....!-mély levegőt vett, majd a félelem eltűnt a szeméből.-Noah nem volt soha se a gyermekem apja!-Steve arca pánikot mutatott. A bíró azonnal élve a vallomással az ítéletet eldöntötte.
-Mrs. Rogers! Maga nagyon is jól tudja mivel jár egy elit ügynök bántalmazása igaz? Más részről belső információkat akart szerezni a S.H.I.E.L.D-től! Továbbá fogalmunk sincs milyen szándékai vannak ezek után és nem kockáztathatunk...!-Rei tudta mi vár rá. Hisz tisztában volt azzal miért is védi az Ő életük ennyire a törvény. Elit ügynökök akik a legerősebbek az egész vállalatnál. Bármelyikük halála óriási veszteség számukra.-A maga büntetése...halál!-a teremben azonnal nyüzsgés keletkezett. A csapat pedig nem akarta elhinni azt amit hallottak.
-Mi a...?!-nem tudta folytatni Steve.
-Ez mégis mi a franc?-kiabálta el magát Tony.
-Hisz nem ő miatta van Noah kómába!-folytatta Natasha. A csapat minden tagja hevesen ellenkezett.
-Ez a döntésem!-vágott a szavukba.-Mrs. Rogers jelen pillanatban veszélyes mindannyiunk számára! A veszélyt pedig ki kell iktatni!
-Maga rohadék!-indult meg szembe a kapitány a bíróval. Hogy mire készült még ő se tudta. De abban biztos volt meg kell ezt akadályoznia.
-Steve ne!-indult volna megállítani a kapitányt, akit az őrök azonnal lefogtak.
-Rei! Megmentelek! Ne félj!-kiabálta.
-Ne!-rázta meg a fejét.
-Engedjenek!-rántotta ki magát az őrök keze közül és azonnal a lányhoz sietett akire a bilincset kezdték helyezni.-Megmentelek, ne félj!
-Ne csináld!
-Nem, nem!-fogta közre az arcát.-Ez nem lehet a vége mindennek!-a pánik kiült az arcán.-Szedjék le róla azt a szart!-kiabált az őrökre akik rángatták a kezét a bilincs miatt.-Megmentelek!
-Hé! Steve!-próbálta a pánikból felébreszteni a kapitányt akin tisztán látszott remegett.-Minden rendben lesz! Rendben? Hisz mindig azt mondtad..!-tört meg a kapitány láttán.-...ha én szárnyalok, te engedsz szárnyalni, ha én zuhanok te elkapsz, ha én vízbe ugrok utánam ugrassz és megmentessz! Emlékszel?
-Nem veszíthetlek el! Kitalálok valamit!
-Szeretlek...kapitányom!-csókolta meg, ahogy az őrök egy pillanat alatt elráncigálták őt. Rei pedig tudta...a legnagyobb próbát még csak most kapták mindketten.