Thunder In Your Heart

39. Pizza, bor

Az edzés amint befejeződött mindenki az öltözőbe vette az irányt, mikor Steve megállította Reit. Rei egy pillanatra megijedt mit fog válaszolni ha a kapitány megkérdezi hova lett reggel.
-Ezt neked hoztam!-nyújtotta át a fájdalomcsillapítót.-Tudom, mennyire rosszul viseled ha fáj a fejed!-majd egyedül hagyta a lányt. Rei csak követte őt ahogy eltűnt az ajtó mögött. Fél órával később azonban az aulában megpillantotta azt a személyt, akinek a szívét biztos ezer darabra törte mikor elment minden szó nélkül.
-A-apa!
-Kislányom!-ölelte át szorosan Tony a lányát, végre újra négy év után.-Istenem, de hiányoztál! És mennyire megváltoztál!-nézett végig a lányán.
-Kikupálódtam!-mosolyodott el.
-Gyere ide, tücsök!-húzta vissza magához ahogy egy apró puszit nyomott az arcára.
-Honnan tudtad hogy itt vagyok?-kérdezte Rei ahogy Tony egy pillanatra se engedte el.
-Steve üzent hogy visszatértél! Miért nem jöttél nyomba a hadiszállásra?-kérdezte.
-A csapattal egy szállodába kaptunk szállást, amíg itt vagyunk jó az nekem! Mikor...mikor üzent neked a kapitány?
-Reggel! Amint megtudtam rohantam ide! Csak aztán hallottam hogy edzésed van és nem akartalak zavarni!
-Nem zavartál volna!-bújt az apukájához akinek az illata annyira hiányzott már neki.
-El se hiszem...négy év után itt vagy a karjaimba...pont mint mikor pici voltál!
-Sajnálom, amiért búcsú nélkül mentem el!-kért bocsánatot ahogy a szemeibe nézett.-Én....féltem hogy ha elmondom neked akkor képtelen leszek elmenni!
-Lehet megállítottalak volna!-mosolyodott el Tony.-De úgy látom igazán előnyödre vállt ez a kis kirándulás!
-Nem nevezném kirándulásnak!-nevette el magát.-Talán jobban megismertem önmagam!
-Hallom, elég magas beosztásba kerültél!
-Igen, a csapat vezetője lettem!-mondta széles mosollyal.
-Igazán büszke vagyok rád!-tényleg az volt. Még ha haragudnia is kellett volna a lányára a tettéért képtelen volt rá. Az hogy látja mennyi mindenbe változott Rei, igazán büszkévé tette. Hisz a négy év alatt Rei egyetlen egyszer sem adta fel az álmát, hogy ügynök legyen aki a jóért harcol. Órákon keresztül beszélgettek, mindenről. Igazán érdekelte Tonyt mi történt a lányával a négy év alatt.-Ha boldog vagy, én is az vagyok! Az vagy ugye?
-Az!-mosolygott a férfira.-De most nekem mennem kell, később beszélünk rendben?
-De ne merészelj újra eltűnni! Megértetted?-nézett határozottan Reire.
-Ígérem, ha újra el kell mennem, elbúcsúzom!
-Bárcsak ne kéne attól félnem mikor fog ez az idő eljönni...! Hisz végre visszakaptalak!
-Most már odaköt a munkám...!-mondta szomorúan.
-Tudom, tudom tücsök!-veregette meg a combját.-Rendben, megyek! Nem tartalak fel! De mindenképp hívj!
-Rendben!-mosolygott Tonyra.
-Szeretlek tücsök!-nyomott egy puszit a lánya homlokára.
-Én is téged apa!
-Az én lányom egy csoda!-mondta büszkén ahogy a kijárat felé sétált, Rei pedig elmosolyodott ahogy ezt hallotta.
-Hogy ment?-kérdezte Steve ahogy Rei mellé sétált. Rei csak nézte a kapitányt. Úgy látszik tényleg jól ismeri őt, még ennyi év után is. Hisz egyedül biztos nem lett volna még bátorsága az apja elé állni.
-Köszönöm...kapitány!-mosolygott a férfira.
-Ugyan! Örülök, hogy jól ment minden!-őszintén örült hogy végre Tony és Rei újra egymásra találtak.-Azon gondolkoztam hogy nincs kedved esetleg velem ebédelni?
-Steve! Hát itt vagy!-hallották meg Sharon hangját mielőtt Rei bármit is mondhatott volna.-Oh! Reinna Stark!-ismerte fel a lányt.
-Szia...Sharon!-jutott eszébe a női név amitől régen annyira sűrűn görcsbe rándult a gyomra. Most viszont nem érezte ezt az érzést.
-Steve, van egy csomó papírmunka amit meg kellene beszélnünk!
-Nem ér rá kicsit később? Épp Reinnát akartam elhívni ebédelni!-magyarázkodott Steve.
-Hagyd csak, munka az első! Inkább vidd el Sharont, addig is megtudjátok beszélni a dolgokat!-javasolta Rei.
-Oh, micsoda ötlet!-örült meg Sharon.-Mit szólsz hozzá Steve?
-Én...!
-Majd találkozunk! Rendben?-hagyta ott a kapitányt a lány.
-Rei!-kiabált utána de Rei nem fordult meg. Rei napja azzal telt hogy minél előbb megtalálja azokat a nyomokat amik a küldetést előrébb lendítik.
-Kop-kop!-hallatszódott az ajtó mögül. Rei felállt majd kinyitotta az ajtót.-Maga rendelt egy extrasajtos gőzölgő húsimádó pizzát?-pillantotta meg Noaht az ajtóban.
-Rossz címre hozta, sajnálom!-mosolyodott el Rei.
-M-m! Kétlem!-lépett be a szobába.-Hoztam egy kis bort is!-mutatta fel az üveget.-A kedvenced!
-Dolgoznom kell Noah!-csukta be az ajtót.
-Rei, bent a S.H.I.E.L.D-nél az erre specializálódott emberek végzik a munkájuk, amint találnak valamit mi következünk! Addig nem tudnál picit pihenni?
-Pihenni miközben emberek élete forog kockán minden egyes percben?
-Rei, másodpercenként halnak meg emberek a világban, ő értük se tudunk semmit tenni! Kivételesen talán ezeken az embereken segíthetünk, de ne akard egyedül végrehajtani a munkát!
-Utállak....!-ült le az ágyra ahogy a papírokat az éjjeli szekrényre rakta.-Tehát extrasajtos?-kérdezte.
-Pont ahogy szereted!-nyitotta ki felé a dobozt.
-Ez most kellett!-mondta ahogy beleharapott egy szeletbe.
-Minden rendben?
-Ma beszéltem apuval!-kezdte.
-Megkerested?-lepődött meg Noah.
-Valójában ő keresett meg engem!
-Tudta hogy visszajöttél?-lepődött meg.
-Nem, Steve mondta el neki hogy visszatértem...!
-Nagyon haragudott?-kérdezte meg óvatosan.
-Azt mondta büszke rám!-mosolyodott el Rei.
-Persze, hogy az! Hisz nézd meg mennyi mindent elértél!
-Valójában lehet nem tartanék itt ha te nem lettél volna végig mellettem!
-Biztos én voltam a löket hozzá?-harapott a pizzába. Rei pedig nem válaszolt.-Inkább igyunk!-terelte el gyorsan a témát. Azonban az ügyetlenségének hála a bor egy része a felsőjén landolt.-Francba!
-Te szerencsétlen!-nevette el magát Rei.
-Francba! Ez ragad!-jegyezte meg majd a pólóját elkezdte levenni.
-Oh, sztriptíz?-nevette el magát Rei.
-Van valami pólód amit felvehetek?-kérdezte ahogy a kidolgozott testével pucéran állt a szoba közepén.
-Mindjárt megnézem!-kezdte volna a szekrényt átnézni mikor újra kopogtak.-Szóltál a többieknek is?-kérdezte Noaht.
-Nem!-válaszolt azonnal.-Megyek lemosom magamról a bort!-ment a fürdőbe. Ahogy Rei az ajtóhoz sétált azonban nem várt szemekkel találkozott.
-Te....te hogy....?-kezdte.
-Eltereltem a recepciós figyelmét csak hogy meg tudjam nézni melyik a szobád!
-Jesszus, te szabályt szegtél?-viccelődött Rei.
-Rei arra gondoltam ha van kedved és ha már nem jött össze az ebéd akkor elmehetnénk vacsorázni!
-Az igazság az, hogy...!-kezdett bele.
-Elfelejtettem megkérdezni nincs e kedved lenyalogatni a hasamról!-jött ki poénkodva Noah a fürdőből, mikor meglátta az ajtóban lévő vendéget.-A francba!-takarta el a testét azonnal.
-Úgy látom megzavartalak titeket! Ne haragudjatok!-hagyta ott őket. Gyorsan próbálta elhagyni az épületet mielőtt felrobbant volna idegességében. Fogalma sincs miért akarja minden áron rendbe hozni Reiel a dolgokat mikor szemmel láthatóan az ő szíve már rég nem ő érte dobog.