Thunder In Your Heart

80. ,,Lélekben..."

-Miért lettél ilyen csendbe?-kérdezte Steve.-Ugye nem azért mert azt mondtam holnap beszéljük meg a dolgokat?
-Nem, dehogy!-ébredt fel a gondolataiból.
-Akkor mi a baj?-fogta meg a kezét ahogy közbe az útra figyelt.
-Csak olyan fura...!
-Mi?
-Ez...hogy minden bújkálás nélkül újra veled lehetek...úton az otthonunk felé...!
-Most már minden rendben lesz!-csókolta meg a kézfejét.
-Noahnak biztos nem lesz baja hogy nem a kórházban pihen?-nézett a mögöttük közlekedő autóra.
-Nick szerint jól van!
-Ismerem én őt! Azt mondja jól van aztán meg...!
-....ne izgulj kicsim!-nyugtatta Reit.-Jacob vele van egész úton, utána mi is szemmel tudjuk tartani!
-Elhívtad őket vacsorázni mikor lassan egy hete nem is voltál otthon!
-Majd rendelünk valamit!
-Te neked mindig van mindenre terved!-mosolyodott el.
-A férjed vagyok, muszáj mindig lennie egy b tervnek!-parkolt le a házuk előtt.-Gyere!-sétált Rei oldalára, ahogy azonnal a keze után nyúlt.
-Tudja kapitány!-hallották meg Jacob hangját.-Maga öreg léttére nem is vezet rosszul!
-Öreg?
-Noah!-szólt Rei a barátjára hisz nagyon is jól tudta Noah lehet az egyetlen aki ilyen megjegyzést mer tenni.
-Napsugár?!-mosolygott rá. Rei csak elmosolyodva megrázta a fejét.
-Menjünk!-vezette őket Steve az ajtóhoz. Rei meglepetésére pedig mikor kinyílt az ajtó a családjával találta szembe magát. Nem csak az apukájával, a bosszúállók családjával hanem a S.H.I.E.L.D-es ,,családja" is jelen volt.
-Ez...ez meg....?-lepődött meg. De amint meglátta Tonyt megtört.-Apa!-ölelte őt át szorosan.
-Kicsikém!-ölelte át ahogy a feje búbjára nyomott egy puszit.-Annyira aggódtam érted!
-Hiányoztál!-sírt a vállán.
-Te is nekem, nagyon!-majd Tony egy puszit nyomva Rei arcára ment a kapitányhoz.-Köszönöm Steve!-ölelte át a kapitányt is.-Köszönöm hogy megmentetted és vigyáztál rá!
-Nem kell megköszönnöd! Az életem is feláldoznám a lányodért!
-Tudom...tudom!-mosolyodott el. Rei meghatódva ölelt át mindenkit hisz először nehezen fogta fel hogy mindezt az ő tiszteletére rendezték. Később egy remek hangulat kerekedett. Zene, étel, ital és rendkívüli társaság. Mégis Steve a feleségét kezdte keresni aki a kertükben lévő hintán ült.
-Hát itt az én csodálatos feleségem!-ment oda hozzá.-Nem érzed jól magad?
-De! Jól vagyok...!
-Akkor miért nem bent élvezed a bulit?
-Csak egy pár percre van szükségem!
-Rei...!-ismerte már őt, így azonnal mellé ülve várta hogy megtudja mi is nyomja a kedvese szívét.
-Annyira tökéletes minden! Egyik pillanatról a másikra újra a régi boldog életem élhetem és ez...most picit megrémiszt!
-Rei ez az élet jár neked! Ez a te életed!
-Tudom...! Tudom csak...eddig zuhantam és egy pillanatra se láttam meg sehol se egy kis kapaszkodót erre kinyitom a szemem és...minden rendben!
-Nehéz volt...igaz?-Rei bólintott.-Gyere ide!-húzta magához.
-Ha te nem lettél volna...rég nem lett volna erőm tovább küzdeni...!
-Ilyet ne is mondj! Milyen szörnyű világban kellene élni...ha te nem lennél? Ez az édes mosoly, ezek a csillogó szemek...ezek nélkül nem lenne teljes az élet!
-Még alig kezdtük el a közös életünk de már mennyi megpróbáltatás ért minket...!
-De ha ezeket túléltük mindent túl fogunk! Igazam van?
-Mindent!-bújt a nyakhajlatába.-Hisz nélküled képtelen lennék létezni!
-Ahogy én is képtelen lennék nélküled!
-Elnézést, megzavartam valamit?-jelent meg Noah.
-Nem, dehogy!-mondta Steve ahogy tudta kettőjüknek mennyi megbeszélnivalója van.-Bemegyek, rendben?-nyomott egy csókot a homlokára. Majd a széken lévő kis takarót Reire terítette.-Meg ne fázz!-mondta egy édes mosollyal aztán eltűnt az ajtó mögött.
-Én a helyedbe szörnyen megfáznék, aztán élvezhetnéd ahogy minden kívánságod lesi!-ült le mellé.
-Nem kell hozzá betegnek lennem!-nevetett.-Jól vagy?-vizsgálta a szemével.
-Teli vagyok élettel!-viccelődött mire Rei megütötte.-Hé!
-Ezzel ne viccelődj! Ott voltam az ágyad mellett! Vártam hátha kinyitod a szemed és...és...!-csuklott el a hangja.
-Ne haragudj!-ölelte át.-Jacob mesélte mennyire nem voltak kegyesek veled se...!
-Nem igazán!-törölte ki a szeméből a könnyeket.
-De te kis harcos vigyáztál anyura igaz?-simogatta meg Rei hasát, mire újra gombóc ült a torkába. Noah pedig értette.-Rei...ugye nem? Ugye nem?-Rei csak megvonta a vállát ahogy próbálta tartani magát.-El...elveszítetted?
-Ott...mindketten vesztettünk...!-célzott a napra mikor mindketten vérben feküdtek.
-Steve tudta...hogy...?
-A bíróságon tudta meg...!
-Nagyon haragudott?
-Nem...egyáltalán nem kiabált velem, vagy haragudott rám...! Pedig azt hittem az megöli ott akkor a kapcsolatunk de...ő csak megölelt és magát okolta amiért nem védett meg minket...!
-Nem tudhatjuk hogy alakult volna ha...!
-Úgy érzem ha Steve megtalálja a személyt aki miatt itt kötöttünk ki a saját kezével vet véget az életének!
-Érthető lenne a szándék! Szívem szerint vele együtt szorongatnám az illető nyakát!
-Te neked se mondtak semmit?
-Nem!-rázta meg a fejét.-Szerintem nem akarták ezt a csodás napot elrontani!
-Igaz, kár lenne!-mosolyodott el.
-Menjünk be a vőlegényed már biztos szörnyen ideges!
-A férjem!-javította ki Rei ahogy felálltak és Noah arca döbbenetet mutatott.
-Állj meg Reinna Stark!-kapta el a kezét.-Mit mondtál?
-A férjem!-mosolyodott el.-Vagyis törvénytelenül de a férjem!
-M-mi?
-Sam adott minket össze! Bár azóta már egyszer ő is és én is lehúztam az ujjamról a gyűrűt!-nevetett.-De az még nem válást jelent igaz?
-Te meg se hívtál az esküvődre? Vagyis...a törvénytelen esküvődre?-javította ki magát.
-Lélekben itt voltál!
-Lélekben?
-Azt hittem érted a viccet ha már te is viccelődtél!
-Ezt én...!-Rei egy széles mosollyal ment be az épületbe.-Lélekben?-gondolkozott továbbra is. Majd beugrott neki egy gondolat.-SZERINTED SZELLEM VOLTAM?-kiabált utána.