Thunder In Your Heart

13. Ez lenne a szerelem?

-Rei! Minden rendben?-kérdezte Natasha.
-Igen!-mondta ahogy egy könyv volt előtte.
-Mit olvasol?-kíváncsi volt rá.
-Tessék?-kapta fel a fejét.
-Miről szól a könyv?-kérdezte apró mosollyal.
-Ezt az én szobámból szerezted?-vette el előle a könyvet Steve ahogy megnézte mit is olvas Rei.
-Talán!-mosolyodott el Rei. Natasha pedig csak pislogott.
-Jó könyv, jó választás!-mosolygott a lányra, ahogy elé visszahelyezte a könyvet.-Megyek a S.H.I.E.L.D-hez, este jövök!-mondta Steve ahogy a lifthez közeledett.
-Fosszília! Nem mehetek veled?-kiabált utána.
-Majd máskor!
-De...!
-Este találkozunk!-küldött egy utolsó mosolyt a lány irányába. Rei pedig csak végignézte ahogy az ajtó bezáródik a kapitány előtt.
-Ez mi volt?-csapta karon Reit Natasha.
-Au! Mit ütögetsz engem?-nevette el magát Rei.
-Ne terelj! Mi volt ez?-lelkesedett Nat.
-Mi, mi volt?
-Ne csináld! Ez! ,,Este találkozunk"!
-Az aminek hallottad, este jön haza és majd találkozunk!
-Ti dugtok?-nem volt egy szégyenlős fajta Nat, aki nem meri kimondani amit gondol.
-Mi? Nem! Nat te normális vagy? Fúj!
-Ne már! Valami van köztetek!
-Biztos nem az amire gondolsz!
-Akkor?
-Csak barátok vagyunk!-Nat pedig nem hitte el azt amit Reinna mondott. Miért is hitte volna el mikor ez a rövid szituáció annyi mindent elmondott.
-Ti biztos lefeküdtetek egymással! Ki gondolta volna, hogy valaki képes lesz a kapitány kizökkenteni a Peggy szidrómából!
-Miből? Nat te bolond vagy!-hagyta ott a lányt. Valójában minden igaz volt amit mondott. Nem feküdtek le, sőt meg csak nem is volt semmi testi kontaktus közöttük. Kivétel az hogy már másodjára alszik éjszaka a kapitány karjai között. Mégis azzal próbálta ezt az egészet a fejében magyarázni, hogy ez teljesen normális a barátok között.
-Rei!-kapta el Tony a lányát.
-Apa! Azt hittem újabb küldetésen vagy!-örült hogy végre otthon látta az édesapját.
-Ma jön egy vendégem! A csapat már ismeri, de nagyon szeretett volna már veled találkozni!-mondta lelkesen.
-Velem? Ismer engem?-lepődött meg.
-Személyesen? Nem! De meséltem neki rólad és képet is mutattam rólad neki! Igaz öt éves voltál a képen de...!
-Apa!-szólt rá a férfira.-Nem mutogathatod mindenkinek a gyerekkori képeim! Jó hogy nem a pucér baba fotókkal rukkolsz elő!
-Azt mondta nagyon édes egy kislány voltál!
-Jesszus!-nem akarta elhinni mit művel az apja.
-Majdnem korodbeli! Pár évvel fiatalabb nálad!
-Azt ne mond, hogy kiskorú!-komolyan bármit kinézett az apjából.
-Hát...!
-Jesszus apa! Nem! Azt akarod hogy lecsukjanak?-akadt ki Rei.
-Jaj kicsim! Jó srác ő! És lehet megkedveled te is!
-Én...ahj! Én nem akarok kiskorúakkal randizni!
-Csak egy esélyt adj neki!
-Az anyja lehetnék!-folytatta Rei.
-Az azért durva lenne!-pislogott Tony.
-Nem hiszem el!-forgatta meg a szemeit majd a kanapéhoz sétálva folytatta a könyv olvasását amit a kapitánytól vett kölcsön. Teljesen magába szippantotta a könyv és észre se vette hogy elérkezett a találkozó ideje.
-Kicsim! Ő itt Peter Parker! Peter ő itt a lányom Reinna!-mutatta be egymásnak őket.
-Szi-szia Reinna! Peter vagyok!-integetett zavarába Peter.
-Csak Rei!
-Tessék?-vörösödött el a feje.
-Szólíts csak Reinek!-ismételte meg önmagát.
-Nagyon szép neved van!-fogalma sem volt miket mondjon hisz soha életében nem látott még ilyen angyali teremtést.
-Tiéd elég szokványos!-nevette el magát Rei.
-És gyorsan felejthető igaz?-vakarta meg a tarkóját.
-Ezt nem mondtam!-mosolyodott el Rei.-Figyelj Peter ne értsd félre!-kezdte amikor észrevette hogy az apja nem őket nézi.-Biztos nagyon rendes srác vagy ez felől kétségem nincs! De bármit is mondott neked az apám...mi tehát mi nem....!
-Értem, értem!-vágott a szavába.
-Igen?
-Nem jövök be neked?
-Mi? Öhm, nem az! Csak...van egy pár év köztünk és ez így...nem érzem úgy hogy....ez most miért olyan bonyolult?-temette az arcát a kezei közé.
-Mást kedvelsz?
-Mi? Nem! Dehogy! Nem! Én egyáltalán nem érzek senki iránt semmit!-azonban a tekintete mást mondott amint a lift ajtó mögül megpillantotta a kapitányt kiszállni. Egy köszönés után azonnal az emelet irányába ment miközben egy egyszerű mozdulattal kócolta össze Rei haját és egy ,,miújság?" hagyta el a száját. Reinek ideje nem volt válaszolni. Komolyan...megsimogatta a kapitány? És miért ver hirtelen hevesen a szíve? Tagadhatta volna de a szemei végig a férfit várták. Valójában Peter menet közbe belátta ez közöttük tényleg reménytelen ügy lenne így csatlakozott Tonyhoz aki valami új kis kütyüt mutogatott neki.
-Hogy tetszett?-jelent meg előtte hirtelen a férfi aki a heves szívverést okozta.
-Mi?-kapott észhez.
-A könyv!-bökött a fejével az irányába.
-Egész izgalmas volt....csak fogalmam sincs a folytatásáról!
-Nincs folytatása!-Rei arca teljes sokkot mutatott.
-Mit zagyválsz?
-Nincs a könyvnek több része!-mosolyodott el Steve.
-De-de szerelmesek voltak! És...ne! Hogy a francba nem mondták el egymásnak?-akadt ki Rei.-Ennyire reménytelen szerelem volt?
-Néha feláldozzuk a szerelmet azért hogy a másik boldog legyen!
-Ne!-húzta meg az e betűt.-Ezt a dumát ne! Ha szeretsz valakit küzdesz! Ha akarsz valakit harcolsz érte! Ha szeretsz valakit...elmondod neki ezerszer!
-Ez csak a fejedbe van így!-bökte meg a homlokát ami az idegességtől ráncosodott.
-Nem! Az nem lehet! Ez lenne a szerelem? Szenvedés?-akadt ki teljesen.
-Te még nem voltál szerelmes? Nem érezted azt a fájdalmat?
-Most nem rólam van szó! Erről a kettő idiótáról!-utalt a könyv szereplőire.-Miért engedte elmenni?
-Miért szerinted mit kellett volna neki mondania?-mosolyodott el Steve. Talán még senkivel se volt ennyire ellentétes véleményen a kedvenc könyvével.
-Most...sírni van kedvem!-jegyezte meg szomorkás tekintettel. Majd felállt.
-Most hova mész?-kérdezte Steve.
-Aludni...álomba sírom magam!-mondta ahogy elköszönt a csapattól és a szobájába vette az irányt. Miért viselte meg ennyire ez a könyv? Miért érezte hogy a szíve sajog a fájdalomtól?
-Rei!-nyitotta ki az ajtót a kapitány.
-Meghaltam, holnap keressetek!-dünnyögte a paplan alól.
-Rei, ez csak egy könyv!
-Ami összetörte a szívem!-jegyezte meg ahogy továbbra se dugta ki a fejét a paplan alól.
-Ha tudom, hogy ennyire megvisel reggel nem engedem hogy folytasd az olvasását!-ült le az ágyra.
-Miért nem lehettek boldogok?
-Mert az élet nem csupa boldogság Rei!
-Küzdeni se lehet érte....?
-De...azt lehet! De sokan mégsem teszik!
-Idióták...!-szipogott.
-Rei...!-sajnálta a lányt. Valójában Rei fejében a szerelem nem ezt jelentette. Hanem a rózsaszín felhőket. Talán ezért érezte úgy hogy a szívét összetörte ez a könyv.
-Megleszek...menj csak!-mondta a kapitánynak. Steve nem válaszolt. Rei ajtócsukódást hallott, majd egy mély lélegzetet vett.-Idióták...ezek után hogy legyek szerelmes?-de amint ezt kimondta egy erős kar fordította az ellentétes irányba. Majd szembe találta magát az íriszkék szempárral. A paplan alatt bújt meg ő is ahogy egy pillanatra se vette le a szemét a lányról.
-Szeretni és szeretve lenni csodás dolog Rei...! Ne egy könyv határozza meg ezt! Ez az ő történetük de a tiédnek nem kell így végződnie!-Rei elmosolyodott.-Mi az?
-Most te jöttél hozzám!-jegyezte meg.
-Mondtam hogy megelőzöm, hogy újra nálam éjszakázz!
-Helyette te jöttél most?
-Valami olyasmi...!
-És maradsz is?-a kezei végig Steve mellkasán pihentek.
-Ha szeretnéd, igen!-nézte Reit.
-Maradj...!-mondta ki. Steve pedig ahogy közelebb húzta Reit magához úgy nyomta el mindkettőjüket az álom.