Thunder In Your Heart

42. ,,Tényleg azt kívántad...?"

-Igazán finom a reggeli amit készítettél!-jegyezte meg a kapitány ahogy ette a Rei által készített másnaposság elleni reggelijét.
-Örülök, hogy ízlik!-mosolyodott el.
-Sajnálom, hogy ennyi fáradságot okoztam!
-Ugyan...!
-Olyan fura vagy, biztos minden rendben? Biztos...nem bántottalak meg semmivel?
-Kérdezhetek valamit?-nézett a férfira.
-Persze!
-Mi volt a válaszod az üzenetemre?-kérdezte.
-Ez...hogy jutott hirtelen az eszedbe?
-Csak eszembe jutott...!-Steve nem tudta, most valóban el kellene mondania neki vagy inkább titokban tartani remélve hogy Rei soha se fogja megtudni a válaszát.-Hm?
-Az, hogy remélem boldog leszel!-mondta Steve.
-Értem...!-mintha csalódottságot látott volna Rei arcán.-Nekem, mennem kell! Így is lekéstem a reggeli edzést a csapattal!-állt fel az asztaltól.
-Rei...!-állt fel utána Steve.
-Később találkozunk a megbeszélésen, rendben?-mosolygott rá, de ez nem az igazi mosolya volt.
-Rendben...!-engedte ki az ajtón.-Egy idióta vagy Steve....!-mondta magának a kapitány. Steve órákkal később a megbeszélés után ment az edzőterembe ahol egyedül egy valaki edzett. Noah.
-Kapitány!-mondta lelkesen.
-Noah!
-Hogy van? Jól ment a megbeszélés?-kérdezte Noah.
-Megtalálták a célszemélyt, már csak a helyet kell leszűkítenünk!
-Már ez is valami nem?-tette a törülközőt a nyakára.
-De, az is valami!-készült a boxzsák püfölésére.
-Tudja, nem így terveztük Rei-el de lehet két hét múlva itt összeházasodunk! Azon gondolkoztam kár lenne várni addig amíg visszatérünk, hisz ki tudja az mikor lesz!
-Rei is így akarja?-kérdezte meg Steve akinek a gyomrába egy gombóc költözött.
-Tudja, Rei úgy csinál mindent ahogy mondom neki! Ha azt mondom neki este, térdre azonnal teljesíti!-Steve arcán idegesség jelent meg.
-Mit mondtál?-fordult szembe vele.
-Úgyis tudja mire gondolok hisz tudok a maguk kapcsolatáról!-mondta Noah.
-Ismételd meg amit mondtál!-ment vele szembe.
-Biztos akarja?-fordult szembe vele Noah.
-Ide figyelj!-kapta el a felsőjénél.-Még egyszer ilyen tiszteletlenül beszélsz róla biztos lehetsz benne hogy nem hagyom annyiba!-engedte el.
-Miért? Maga nem használta ki Reit?
-Mi?-nézett értetlenkedve rá.
-Maga is megkérte a kezét, lefeküdt vele párszor és elhagyta! Mivel különb akkor nálam? Legalább az én szándékaim őszinték!
-Neked fogalmad sincs mi volt köztünk!
-Maga csak kihasználta őt!
-Szerettem őt! Soha senki nem váltott ki nálam olyan érzéseket mint ő! De ugye te ezt honnan tudhatnád?
-Maga egy igazán beszari alak kapitány! Nem az a férfi akire régen felnéztem!-Steve nem tűrte tovább egy ütést mért Noah arcára. Noah pedig azonnal visszaütött. A harcot egy másik ügynök szüntette meg ahogy Noaht elrángatta a kapitánytól. Mindkettőjük arcán látszódtak a harc nyomok.
Késő este volt, Rei a papírokat bújta mint általában mikor kopogtak az ajtaján.
-Miért mindig éjszaka jössz?-mondta ahogy az ajtó felé sétált, hisz tudta ez csak egy ember lehet. Majd szembe találta magát a sebtapaszokkal letapasztott arcú férfival.-Noah?! Mi történt?
-Egy hadseregnyi ellenséggel találtam szembe magam de győztem!
-Mi? Miről beszélsz?-vizsgálta a sebeket.
-Na jó, talán összeverekedtem valakivel!
-Kivel? Legalább ő is ennyire hülyére lett verve mint te?-kérdezte Rei.
-A kapitánnyal...!-motyogta. Rei szemei kikerekedtek.
-Ismételd meg!
-Én...!
-Noah!-kiabált rá.
-A kapitánnyal!-válaszolta idegesen.-Felbosszantott hogy egy nyápic aki nem meri beismerni az érzéseit!
-Te most miről beszélsz?-kérdezte idegesen.
-Talán, picit felakartam őt húzni...és olyan dolgokat mondtam amit nem kellett volna!
-Mint például?-nézte a férfit folyamatosan ahogy az arcán az érzelmeket könnyedén le lehetett olvasni.
-Hogy talán két hét múlva összeházasodunk...! És hogy te úgyis azt teszed amit mondok!
-Mit csinálok?
-Hát mondjuk ha azt mondom neked este hogy térdre te kérdés nélkül megteszed!
-Noah!!-szólt rá Rei.
-De legalább megtudtam...!
-Noah te mit csináltál?
-Rei! A kapitány még mindig őrülten szeret téged!
-Noah!
-Rei! Nem érted? Steve még mindig szeret!
-Ezért kellett összeverekednetek?
-Most komolyan lebaszol ezért?-akadt ki Noah.
-Néztél már tükörbe? Szétvertétek egymást, miért is?-kiabált Rei.
-Miattad Rei! Miattad!-kiabált rá Noah.-Mert akarom, hogy boldog légy! Mégis mind a ketten féltek beismerni az érzéseiteket!
-Most úgy nézek ki mint aki az?
-Az lehetsz Rei! Csak lépnetek kellene!
-Oh, most engem is felakarsz húzni és velem is összeverekszel?
-Rei, rég Stevenél kellene most is lenned!
-Hagyjalak itt így?
-Rei, most az egyszer hallgass a szívedre!-Rei szemeibe könnyek gyűltek.
Steve órákkal később sétált be az épületbe amelyikbe lakott. Az arcán a sérülések nyomai épphogy látszódtak. Kimerülten, csalódottan sétált fel a lépcsőn. Ez a nap valójában minden reményét megölte.
-Oh, Steve-köszöntötte a szomszéd idősasszony mosolyogva, aki nem tudta valójában ki is Steve. Csak egy átlagos férfinak gondolta.
-Üdvözlöm Miss. Bean!-köszönt a hölgynek.
-Mi történt magával?-kérdezte rémülten.
-Csak elestem, ne aggódjon!-nyugtatta az idős asszonyt.
-Biztos? Ne segítsek lekezelni magának?
-Nem kell, ne tessék aggódni! Jól vagyok!-mosolygott rá.
-Rendben, máskor vigyázzon jobban arra a gyönyörű arcára!-mosolygott Stevere.
-Próbálok!-helyezte a kulcsot a zárba.
-Oh, majd elfelejtettem! A húga bent várja magát!-jegyezte meg Miss Bean.
-A húgom?-kérdezett vissza.
-Igen, két órája érkezett körülbelül! További szép estét Steve!-ment a dolgára az asszony. Steve azonnal készen állt hogy a betolakodó ellen harcba szálljon. Bár fogalma sem volt kivel van dolga. Halkan fordította el a zárat ahogy belépett az ajtón azonnal a szemével az említett személyt kereste.
-Aranyos a szomszédnénid, de az is biztos hogy jobban végzi a dolgát mint egy két biztonsági kamera!-hangzott a hang a sötét szoba felöl. Steve azonnal felismerte a hang forrását, izmai ellazultak.
-Francba, azt hittem valaki betört!-fújta ki a levegőt ahogy a villany után nyúlt.
-Mit kellett volna neki mondanom? Ki vagyok?-sétált Steve elé.
-Te...mit keresel itt?-kérdezte Steve minden válasz nélkül.
-A választ!
-Történt valami?-terelt továbbra is Steve.
-A történésekben te és Noah vagytok a nyerők!-vizsgálta a férfi arcát.-Úgy látom még így is Noah vesztett!-húzta végig a kezét Steve arcán lévő piros duzzanaton.
-Rei, miért vagy itt?
-Egyetlen egy esélyt kapsz, hogy elmond mi volt a válaszod az üzenetemre! Valóban azt kívántad legyek nagyon boldog?-Steve csak nézte őt. Újra ez a kérdés. Újra két lehetséges válasz. De most ugyan melyik mellett dönt?