Thunder In Your Heart

103. A vizsgálat

-Hívj amint megvizsgált Nick rendben?-nyomott Rei homlokára egy puszit.
-Nem mehetek veled?-próbálkozott továbbra is.
-Rei...! Kérlek...!-Rei lehajtotta a fejét.-Kicsim, nézz rám! Sietek vissza hozzád rendben?-Rei bólintott.-Hívj ha kész vagy Nicknél rendben?
-Rendben...!
-Szeretlek gyönyörűm!-csókolta meg aztán a kocsijához vette az irányt.
-Csak ne legyen baj...!-kérte Rei. Nem tudja miért engedte hogy a kapitány mégis menjen erre a hülye küldetésre. Túlságosan vágyott talán már a boldogságukra.
Mivel Steve arra kérte nézesse meg magát Nickkel nem volt más választása, mint teljesíteni a kérését.
-Szia Rei!-fogadta örömmel őt régi barátja.
-Szia Nick!-mosolygott rá.
-Tehát ez a homlokodon mindennek a megoldása?-nevetett.
-Felhívott Steve?
-Biztosra akart menni hogy eljössz hozzám!
-Sunyi alak...!-morogta az orra alatt.
-Nem néz ki csúnyán de akkor már megvizsgálom, utána pedig egy teljes körű vizsgálatot is csinálok!
-Nick nem szükséges, csak mond neki ha kérdezné minden rendben volt!
-Rei miért nem akarod? Félsz valamitől?
-Nem tudom...!
-Gyere, megvizsgállak és akkor talán picit megnyugszol!
-Rendben...!-ment be a vizsgálóba. Nick gyorsan rendbe rakta a homlokán lévő sebet.
-Ez kész is!-jegyezte meg.
-Remek!-állt volna fel de Nick azonnal visszatessékelte.
-Feküdj vissza!-szólt rá.
-Azt hittem kész vagy!-nézett rá értetlenkedve.
-Húzd fel a felsőd!
-Minek? Rendesen működik a szívem!
-Te bolond nem az érdekel!-mosolyodott el.-Gyerünk, pólót fel!
-Mi az isten van veled?-húzta fel a felsőt.
-Ezt ismered igaz? Akkor biztos emlékszel de ez picit hideg lesz, rendben?
-Minek kell ultrahang vizsgálat?-lepődött meg.
-Mindjárt megtudod!-mosolygott rá.-És...itt is van!-nézte a monitort.
-Mi?
-Ez!-fordította felé a monitort. Rei tekintete homályos lett a könnyektől ami a szemében kezdtek gyülekezni.
-Vá-várandós vagyok?
-Már akkor is az voltál mikor a baleseted volt, de nem tudtam hogy kellene elmondanom így vártam!
-És...és nem esett baja? Jól van?-hadarta a kérdést ahogy a szíve majd kiugrott a mellkasából.
-Persze elég nagy baleseted volt, és súlyos...de az eddigi vizsgálatok alapján minden a legnagyobb rendben veletek! De szeretném sűrűbben szemügyre venni a picit! Na és persze téged is!-Rei nem reagált.-Minden rendben?-ért gyengéden a kezéhez.
-Steve...Steve tud róla?
-Nem, volt elég baja akkor nem akartam hogy még ez miatt is aggódjon!
-De...de hogy hogy nem éreztem semmit? Avaval az egész közérzetem, hangulatom fenekestül felfordult!
-Minden várandósság más! Úgy látszik a másodiknál eddig nem mutatkoztak olyan jelek amik a várandósságodra utalnának!
-Ez normális?
-Természetesen, nem minden várandósság jár émelygéssel, kívánossággal! Hisz vannak emberek akik annyira nem is éreznek semmit hogy nem is gondolnak arra hogy babát várhatnak!
-Alig...akarom elhinni!
-Meglepett?
-Nagyon! Épp...tegnap este mondtam Stevenek hogy szeretnék egy kisbabát...egy kistesót Ava mellé...!
-Hát ha ezt megjegyezhetem, ezt nem éppen a tegnap este hoztátok össze!
-Honnan veszed hogy mi tegnap este szeretkeztünk?
-Ismerlek már titeket!-nevetett.
-Azért az gáz ha ennyire kiismerted a szexuális életünk!
-Ugyan Rei! Hisz mindenki látja hogy néztek egymásra!
-Mint az utolsó szelet húsra!
-Valami olyasmi!-képtelen volt abbahagyni a nevetést.-Na és? Elmondod neki?
-Épp...küldetésen van!
-Küldetésen?
-Vele akartam menni...de nem engedte!
-Még szerencse! Hisz ha bajotok esne?
-Jól van, akkor még nem tudtam hogy ilyen az állapotom!
-Még mindig azt a rohadékot üldözi?
-Bárcsak elkapná...nem akarok azon izgulni mi lesz ha sikertelenül jár az expedíció...!
-Nem is szabad izgulnod! Te is tudod hogy kerülnöd kell a stresszt!
-Az most nehéz lesz...!
-Reinna!
-Igyekezni fogok, esküszöm!
-Rendben, szeretném ha jövő héten is eljönnél hogy meg tudjalak vizsgálni!
-Muszáj ilyen sűrűn?
-Rei, a pici nagy veszélyben volt a baleset miatt kérlek ne csináld ezt!
-Értem...! Értem...! Akkor...egy hét múlva!-Rei egy ölelés után ment vissza a parkolóba ahol a kocsi állt. Valójában az érzelmek amint egyedül maradt átvették rajta az uralmat. Mégis a telefonja zökkentette ki amin látta hogy már lassan hét üzenet és négy nem fogadott hívás volt. Mindet Steve küldte. A következő pillanatban pedig újra ott virított a képernyőn a neve. Kisebb hezitálás után felvette.-Steve!-erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Kicsim!-hallotta meg a telefon másik vegén a kapitányt.-Már nagyon aggódtam! Minden rendben?
-Aggódtál? Miért?
-Mert nem vetted fel a telefont és az üzeneteimre se reagáltál!
-Csak beszélgettem Nickkel egy picit!
-Örülök neki! Mit mondott? Minden rendben?-Rei nem válaszolt. Megtört. Nem akarta hogy Steve hallja.-Kicsim! Kicsim?!
-Haza kell jönnöd épségben, rendben?-remegett a hangja.-Vissza kell jönnöd hozzánk!
-Miről beszélsz? Persze hogy visszatérek hozzátok!
-Ígérd meg!
-Rei mi a baj?
-Steve ígérd meg!
-Megígérem, ne aggódj!
-Szeretlek...kapitány!
-Én is nagyon szeretlek Rei! Nagyon!