Thunder In Your Heart

46. Akadály?

-Steve!-kiabált ki a fürdőből Rei.
-Tessék?-fordult az ajtó irányába ahonnan kilépett Rei egy szál törülközőben.
-Kérhetek tőled valami ruhát?
-Persze, vegyél ki bármit a szekrényből!-mondta Steve.
-Úgy érzem hoznom kell a hotelból ide egy két ruhát!-mosolyodott el.
-Vagy inkább költözz ide!-javasolta Steve.
-Mi?
-Vagy ez is olyan hogy ha ma kérdezem biztos nemet mondasz rá?
-Csak meglepődtem!-válaszolta Rei.
-Akkor az még nem is egy nem!
-Összeakarsz velem költözni?-kérdezte meg újra Rei.
-Valójában sok mindent veled szeretnék, de igen ez az egyik közülük!
-Most kíváncsivá tettél!-ült le mellé az ágyra a kezében egy pulóverrel.
-Mi van ha ez olyan mint a születésnapi kívánság? Ha elmondom bárkinek nem teljesül?
-Ennyi idősen komolyan hiszel az ilyenekbe?-mosolyodott el Rei.
-Biztosra akarok menni hogy ne legyen semmi akadály...!
-Itt egyetlen egy akadály lehet!-mászott át Steve ölébe ahogy szembe ült vele.- Ha majd letérdelsz az öreg csontjaiddal és én nemet mondok! De! Az az opció nem játszik tehát abba akadály nem lehet! Továbbiakban? Hm...esküvő? Nincs őrült exem aki berontana majd hogy megakadályozza hogy igent mondjak! Emlékeim szerint te se meséltél őrült exekről tehát a te részedről sincs akadály! Esküvő....mi jön utána? Mondjuk egy családi kis házba költözés? Az nagyon tetszene! Akadály? Nincs! Max pici lesz, főleg ha olyan mázlisták leszünk hogy a nászéjszakán teherbe ejtessz! Lesz sok pici Reinna és Steve babánk akik boldoggá fognak tenni minket! Akadály? Nincs! Nehézség? Biztos lesz, főleg majd ha kamaszodnak! Utána meg csak már azon kell dolgoznunk hogy együtt kézen fogva öregedjünk meg! De ha ezeken túl leszünk, azt is megoldjuk nem?
-Honnan tudod minden kívánságom?-csúsztatta a kezét a lány derekára.
-Mert nekem is ezek a kívánságaim te kis butus!-hajolt az ajkaiért.-Mindig is ezek voltak amióta ismerlek!
-Lehet már a felén túl lennénk ha nem lettem volna idióta!-ismerte be.
-Nem akartam eddig megkérdezni...!-karolta át Steve nyakát.-De pontosan mi volt az ok ami miatt elhagytál? Én azt hittem hogy már nem...hogy nem szeretsz már!
-Mi? Nem!-ellenkezett azonnal.-Egyetlen egy nap se volt a négy év alatt hogy ne szerettelek volna!
-Vagy a balesetem miatt? Apu akkor azt mondta a kórházba hogy magad okoltad a balesetért!-Steve csendbe volt.-De nem a te hibád volt ami történt!
-Ezt hiába akarnám megérteni egy részem mégis hibásnak érzi magát, mert ha melletted lettem volna nem jársz úgy akkor...!
-Nem lehetünk mindig együtt....!
-Fury aznap bent volt a kórházban...! A folyosóról néztelek ahogy eszméletlenül feküdtél! Akkor mondta Fury hogy szerinte nem lenne rossz ötlet ha elvállalnád az elit ügynökséget...! Megerősödnél és képes lennél magad megvédeni...mindentől és mindenkitől!  Valójában akkor csak az jutott eszembe hogy ez mekkora előnnyel fog neked járni, de azt is tudtam ha együtt vagyunk te nem fogod elvállalni! De mikor láttalak elmenni akkor realizálódott bennem hogy lehet többé nem látlak...!
-Nem is próbáltad megtudni Furytól hol vagyok?
-De...sokszor...ezerszer kérdeztem! De ezeket a kiképzéseket titoktartás övezi a védelmetek érdekében!
-Ha bármikor ugyanilyen helyzetbe kerülnék...ne merészelj elhagyni! Megértetted, kapitány?-döntötte a homlokát a kapitányénak.
-Megharagudnál ha most letérdelnék?-kérdezte mosolyogva.
-Most elkezdtél izgulni az miatt amit mondtam?-kérdezte Rei mosolyogva.
-Szörnyen tetszett az a rész ahol arról meséltél, hogy gyermekeink lesznek és együtt öregedünk meg!
-Előtte igent is kell mondanom!
-Alig várom a holnapot!-mosolyodott el Steve.
-Én is, kapitány!-csókolta meg.-Megyek, felöltözök!-kelt volna fel a kapitány öléből, de ő azonnal visszarántotta.
-Hova mész?
-Elég hideg van így egy szál törülközőben most már!
-Felmelegíthetlek!
-Hozzádbújhatok?
-Kötelező!-mondta széles mosollyal.
-Azért ezt a pulóvert magamra kapom!-nyúlt az előkészített darabért.
-Miért szaglászod? Esküszöm ki volt mosva mielőtt elraktam!
-Csak...a régi pulóverednek már nem volt ilyen illata...! Ezen pedig érezlek!
-A régi pulóverem? Azt is magaddal vitted?
-Reméltem, hogy annak köszönhetően érezni foglak de...nem volt többé olyan illata mint azelőtt!
-Gyere, bújj ide!-mondta Steve ahogy megsajnálta Reit. Persze ő azonnal a kapitányhoz bújt.-Szörnyű embernek érzem magam amiért ennyit ártottam neked!
-Megtaláltál...ez pedig nagyon boldoggá tesz!-nézett fel rá Rei.
-Ugye tudod hogy most nem foglak elengedni?-szorított az ölelésen.
-Kivételesen nem fogok érte haragudni!-bújt mégjobban Steve mellkasához.
-Kérdezhetek valamit?-simogatta Steve Rei karját.
-Persze!
-Ha nem találtuk volna meg egymást...akkor mi lett volna?
-Macskás néniként élném az életem!
-Komolyan kérdezem Rei...!
-Én meg komolyan válaszoltam! Vagy kutyás válaszra számítottál? Mert sajnálom, de Dodger csak veled jöhet szóba!
-Soha nem is léptél volna túl rajtam?
-Megfogadtam mikor még fiatal voltam hogy én ha valakihez egyszer hozzámegyek történjen bármi többet nem megyek férjhez...!
-De mi nem házasodtunk össze!
-De a menyasszonyod voltam! Az pedig már majdnem olyan mint a házasság! Na és te? Te se léptél volna tovább?
-Macskás bácsiként éltem volna le az életem!
-Ezt csak a nőkre mondják te lökött!-nevette el magát Rei.
-Végig arról álmodnék hogy egyszer újra együtt leszünk...!
-Az enyém romantikusabb volt!-próbált viccelődni Rei, de a kapitány szavai igenis meghatották.
-Az már biztos!-nem akart ellenkezni.
-Tehát akkor....!-kezdett bele Rei ahogy találkozott a tekintete a kapitányéval.-Mikor is költözhetek?
-Azonnal!-csókolták meg egymást.