Thunder In Your Heart

90. ,,Boldog vagy...?"

Rei miután kirakta Avat az óvodában gondolta meglepi Stevet az irodájában. A tegnap este csodálatos volt mindkettőjüknek. És csak remélni tudta hogy az amit Fury mondott, nincs valóságalapja.
-Mrs. Rogers!-fogadta Nora Reit.
-Jó reggelt, a férjem az irodában van?
-Mr. Rogers?-mintha meglepettséget mutatott volna az arca.
-Igen, tudtommal ő a férjem!-nevetett Rei a nő arckifejezésén.
-A férje, Mr. Rogers nincs az irodában! Még utoljára azt mondta hogy ma a családjával megy kirándulni ezért nem fogjuk tudni elérni!-Rei azt hitte rosszul hall. Újabb hazugság? Mi a fene folyik itt?-Kisasszony!-ébredt fel Nora hangjára.-Tudok valamiben segíteni?-kérdezte. Kivételesen tisztelettudó és segítőkész volt az asszisztensnő.
-N-nem! Tényleg megbeszéltük a kirándulást, csak biztos összekavarhattam a napot mert reggel nem volt otthon! De biztos csak a kirándulásra ment vásárolni!-habogta el.
-Értem!
-Köszönöm...Nora!-indult ki a kijáraton.
-Viszlát Mrs. Rogers!-Reibe kavarogtak az érzések. Mi a franc folyik itt? Azt hitte vége a hazugságoknak erre egy újabb áldozata lett? Azonnal a telefonja után kapott és tárcsázott.
-Szia drágám!-próbálta álcázni a mosolyt nehogy Steve rájöjjön mekkora bajba keveredett megint.-Elfelejtettél ebédet vinni a munkába! Mit szólnál ha vinnék neked?-kérdezte. A válasz pedig meglepte.-Egyik ügyfelednél? Értem...! Akkor...mindenképp állj meg valahol ebédelni rendben?-a szíve újra darabjaira kezdett törni.-Én is...szeretlek!-nyomta ki a telefont. A kezei remegtek. Hogy lehet hogy egyik pillanatról a másikra az egész életük fenekestül felfordult? Képtelen megnyugodni. Az útja azonnal ahhoz a személyhez ment aki tudta a legjobb tanáccsal fog neki szolgálni.
-Kicsim!-fogadta Tony.
-Apa!-ölelte át.
-Te...te hogy...?!-kereste a szavakat. Amióta elhagyták a várost ritkán találkoztak. Túl ritkán. Nem akart egyikük se kockáztatni, hogy lebukjanak merre kezdtek új életet Stevevel így mindannyian áldozatot hoztak.
-Segítened kell!-kérte ahogy egy pillanatra se távolodott el Tony mellkasától.
-Mi a baj? Avaval van valami?-kezdett aggódni.
-Nem, Ava jól van!-próbálta összeszedni magát.
-Akkor? Steve nem jött veled?-kérdezte.
-Apa, Steve nem tudhatja meg hogy itt vagyok rendben?
-Kicsim megijesztessz! Mi történt? Bajba vagytok?
-Steve...napok óta hazudik nekem! Fogalmam sincs mi a fene folyik itt...!
-Hazudik? Miből gondolod ezt?
-Egyik pillanatról a másikra megjelent a házunkba Fury...épp Avaval értem haza mikor Stevevel beszélt!
-Fury?! Hogy a francba talált meg titeket?-kezdett ideges lenni.
-Fogalmam sincs...!
-Megfenyegetett titeket?
-A segítségünk kérte! De én elmondtam neki hogy eszem ágában sincs segíteni neki hisz családunk van!
-Pillanat kicsim, Steve akkor pontosan miben is hazudik?
-Ez az hogy nem tudom! Este miután lefeküdtünk...felhoztam a témát azt mondta soha nem vállalná el, ez miatt nem kell aggódnom! De akkor most mégis mi a fene folyik itt? Mégis egy másik nő lenne a dologban?
-Egy másik nő? Ugyan már Rei!
-Nem tudok másra gondolni apa...! Ha nem annak az idióta Furynak segít akkor hol a francba van most is a férjem?
-A régi mobilját használja még mindig?
-Igen!
-Jarvis...nyomozd le a kapitány mobilját!-adta az utasítást a mesterséges intelligenciának. Pillanatokon belül megjelent a térkép a monitoron.
-Tehát hazudott...!-mondta halkan ahogy a hangja megcsuklott.
-Kicsim...!
-Mennem kell...ne haragudj...! Ígérem következőleg Avat is hozom magammal!
-Rei...!
-Szeretlek apa!-nyomott egy puszit az arcára ahogy kiviharzott az épületből. Hogy az érzelmei vezérelték e a következő helyszínre? Több mint való. Idegesen lépett be az épületbe és tagadhatatlan hogy sokan megbámulták. De nem akart megállni. Tudta hova kell mennie és tudta most erősnek kell lennie. Minden kopogás nélkül törte be az ajtót.
-Tehát ha innen...!-állt meg a férfi a beszéddel.
-Reinna!-szólította nevén a lányt Fury. A teremben volt az összes elit ügynök...és Fury mellett pedig a kapitány is.
-Ki-kicsim!-látszódott Steve arcán a meglepettség. Tehát hazudott. Tényleg hazudott.
-Ügyfél mi...?-remegtek az ajkai.
-Kicsim!-indult felé de Rei felemelte a kezét.
-Ne...ne gyere a közelembe!
-Kicsim, kérlek!-indult újra felé de Rei hátrált.
-Azt mondtam állj!-üvöltötte. Steve megállt.
-Rei...!
-Boldog vagy...? Most már boldog vagy...?
-Rei...!
-Még hogy soha se vállalnád...ugye?-a torkába gombóc költözött.
-Rei beszéljünk!
-Undorodom tőled...! Undorodom a hazugságaidtól...!
-Rei...!-e szavak mélyet ütöttek a kapitányba.
-Gratulálok Fury...elérte hogy a férjem a családja ellen forduljon...!-hagyta ott a termet. Steve pedig minden hezitálás nélkül futott utána.
-Kicsim! Állj meg! Rei!-de ő nem akart megállni. Miért is akart volna? Egy újabb hazugság miatt? Nem. Többé nem.-Reinna!-beszállt a kocsiba aminek az ajtaját azonnal magára zárta. Biztosra akart menni a kapitány ne tudjon közel kerülni hozzá.-Rei!-ütötte az ablak üveget, az ajtót feszítette. Egy mély levegővétel után remélve egy picit megnyugszik amíg hazaér taposott a gázra. A következő pillanat pedig örökre Steve retinájába égett. Reinna kocsijába oldalról hirtelen belecsapódott egy autó.-R-R-Rei!-futott oda. Az ajtót kitépve vizsgálta először a szemével a helyzetet. A fején vérnyom, Rei pedig eszméletlen.-Kicsim! Kicsim!-nézte azonnal a pulzusát.-Hívjanak mentőt!-kiabált maga mögé.-Siessenek!-pánikolt.-Kicsim, térj magadhoz! Rei!-mégsem kapott semmilyen reakciót.-Francba hol van már a mentő?-üvöltötte. A pulzusát nézve újra azonban a legnagyobb félelme talán még most következett.-Rei...Rei ne merészelj egyedül hagyni!-gyenge. A pulzusa alig érzékelhető. Élet és halál között lebeg...