Thunder In Your Heart

104. A boríték

Pár nappal később:

-Anya, hol van apa?-kérdezte Ava ahogy Reinnaval a kertben játszott.
-Egy ügyfelének kell segítenie, de lassan visszatér hozzánk!
-Ezt mondtad két napja is!-morogta az orra alatt.
-Tudom...tudom Ava...! De jelenleg nem tudok mást mondani!
-Akkor beszélhetek vele telefonon?-tette fel a kérdést.
-Ava!
-Kérlek! Csak telefonon!
-Ava kérlek!
-Apát akarom!-hisztizett.
-Jól van...jól van! Megpróbálom felhívni rendben?-nyugtatta meg. A telefont a kezébe véve nyomott a férje nevére. Egy kisebb idő után Steve fel is vette a telefont.
-Szia kicsim! Minden rendben?-hallani lehetett a félelmet a hangjában.
-Szia...persze, minden! Ne aggódj! Csak...van itt egy személy akinek szörnyen hiányzol!
-Most magadra célzol?-hallani lehetett ahogy elmosolyodott.
-Átadom neki a telefont!-nyújtotta Ava irányába a telefont. Látni lehetett Ava arcán a boldogságot amit az apukája hangja okozott neki. Több percig beszélgettek mikor Ava az anyukájához rohant felényújtva a telefont.
-Apa az!-mondta.
-Itt vagy Rei?-hallotta újra Steve hangját.
-Itt vagyok!
-El kell valamit mondanom...!
-Ha beleszerettél valami másik nőbe nem érdekel!-próbált viccelődni.
-Mi? Nem, dehogy is!
-Rájöttél mennyire öreg vagy?
-Arra már akkor mikor az okostelefonra rábeszéltél!
-Akkor azt, hogy...!
-...hiányzol...! Nagyon hiányzol te is és Ava is!
-Miért...-csuklott el a hangja.-...miért érzem úgy hogy most valami rossz hírt akarsz velem közölni?
-Nem tudom mikor érek vissza...! Ez az egész küldetés...sokkal jobban meghaladja a képességeinket...!
-Mi az...mi az hogy nem tudod? Egy hónap, két hónap, mennyi Steve?
-Én...!
-Steve szükségem van rád!-tört meg.-Szükségem van rád...nagyon is Steve...!
-Kicsim...!
-Francba én képtelen leszek ezt egyedül végig csinálni...!-sírt ahogy a telefon remegett a kezében.
-Mit...mit leszel képtelen megcsinálni egyedül?-akkor döbbent rá Rei hogy majdnem elszólta magát.
-Me-mennem kell!-nyomta ki a telefont. Persze pár másodperc múlva a telefon újra csengett. Szüntelenül.-Francba...!
-Anya mi a baj?-aggódott most már Ava is.-Anya!
-Semmi, semmi!-próbált színlelni.-Menjünk be rendben?-Ava bólintott. Egész álló nap Rei gondolatai nem tudtak nyugodni. Steve lehet nem lesz itt a kisbabájuk egyetlen pillanatánál se míg megérkezik? Idegességében elővéve a telefont tárcsázott egy számot.
-Tessék!-szólalt meg a hang a másik végén.
-Rei vagyok...! Szeretném ha megadná a koordinátákat ahol a férjem tartózkodik!
-Csak nem maga is segíteni akar?
-Ez nem segítség...! A családom akarom újra biztonságba tudni!
-A férje tudja ezt?
-Nem...és szeretném ha ez így is maradna!
-Tudja hogy ez egyáltalán nem veszélymentes küldetés ugye?
-Nem érdekel...!-mondta határozottan.
-Reinna én figyelmeztettem!
-Én meg elmondtam mit szeretnék...hát teljesítse!
-Üdv újra a csapatban!-Rei pedig tudta egy újabb nehéz időszak elé néz.

Két nap múlva:
A ház előtti felhajtóra egy autó parkolt. Ahogy bejutott az épületbe, meglepődve tapasztalta a csendet.
-Kicsim! Rei!-kiabálta a házban várva mikor fut le hozzá az emeletről a nő aki a világot jelenti neki.-Reinna! Ava!-kezdett aggódni miután továbbra se hallott semmilyen hangot a házban.-Ava! Rei!-ment az emeletre.-Ava!-nyitott be a szobába de nem találta ott a lányát.-Rei?!-ment a hálószobájukba ahol szintén csak az üresség fogadta.-Hol...hol van a családom?-nyúlt a telefonért amin tárcsázni kezdte a feleségét.-Mi a franc folyik itt?-ült le az ágyukra.-Mi történt Rei...? Mit titkolsz...?-próbált valami jelt találni de fogalma sem volt mit tegyen. A szeme a komódra tévedt ahol egy borítékot vett észre.-Mi ez?-forgatta meg. Félve nyitotta ki de ő se gondolta hogy amit találni fog benne ennyire felzaklatja.-Ez...Rei kisbabát vár?

Ne haragudjatok a rövid részért és hogy most nem tudtam hamarabb hozni részt. Igyekszem kárpótolni majd a csapatot.❤